pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár From Wikipedia, the free encyclopedia
Popper Péter (Budapest, 1933. november 19. – Budapest, 2010. április 16.[4]) magyar pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár, író.
| Popper Péter | |
 | |
| Született | 1933. november 19.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 2010. április 16. (76 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar[3] |
| Nemzetisége | magyar |
| Élettársa | Zolnay-Laczkó Katalin |
| Gyermekei | Popper Gábor (1963– ) |
| Foglalkozása | pszichológus pszichoterapeuta egyetemi tanár |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Popper Péter témájú médiaállományokat. | |
Évtizedekig hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa, könyveivel, előadásaival, tanácsaival az újságokban, a rádióadásokban, a televízióban segített az embereknek a mindennapok lelki gondjainak megoldásában, eligazodni a gyermeknevelésben.
Kutatási területei a pszichoterápia, társadalmi beilleszkedési zavarok, valláspszichológia és a fiatalkori bűnözés voltak.
Anyai nagyapja Mandel Sámuel ercsi, apostagi és budapesti rabbi volt. Édesapja a szovjet-magyar Maszolaj vezetője volt.[5]
A magyarországi zsidóüldözést bujkálva élte túl. Amikor '44-ben a mai Nyugati pályaudvarnál nyilas suhancok a szeme láttára megpofozták az apját, az 11 évesként mély nyomot hagyott benne, különösen hogy az apjának szó nélkül kellett tűrnie, mivel azoknál géppisztoly volt (forrás: Popper Péter : A kő a víz és a kutya (Teljes film) - YouTube, 10.28-10.50-ig). Ezek után szülei pártmunkás esti tevékenysége alatt magára maradva, galerikhez csapódott, köztörvényes bűncselekmények, főleg betörések miatt majdnem mindenkit elítéltek (forrás: A tigris és a majom - Mihancsik Zsófia beszélget Popper Péterrel. Vallomások; Magyar Könyvklub, Bp., 2002).
1952-ben érettségizett a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, ahová 1944-től járt. Felsőfokú tanulmányait Budapesten folytatta a Lenin Intézetben. Itt államvizsgázott a filozófia szak elvégzése után 1957-ben.
Erről a korszakról így beszél életinterjú-kötetében (A tigris és a majom): "„Én tizenhat éves korom óta párttag voltam, mindenféle pártmunkákat végeztem: olykor az oktatásban dolgoztam, olykor szervezőtitkár voltam, néha pártbizalmi voltam, néha alapszervi titkár. Nem szívesen csináltam. Nem a párthoz kötöttség, hanem a munka jellege miatt”. 1956-ban „mivel a törvényes hatalom képviselői voltunk, bementem az V. kerületi rendőrkapitányságra, és közöltem, hogy fegyvert szeretnék." 1956-ban a forradalmat antiszemita provokációnak tartotta, ezért gépfegyverrel védte az MDP V. kerületi székházát, amiért kitüntetést kapott.[5]
Filozófia szakos középiskolai tanári oklevelével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tudott elhelyezkedni tanulmányi osztály ügyintézői állásban (1957–1958), majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett (1958–1960). 1960-ban felvették az ELTE Jogi Karának Büntetőjogi Tanszékére aspiránsnak, majd 1963-tól a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján tudományos munkatársi, majd tudományos főmunkatársi (1967–1980) beosztásba került.
1969-ben érte el a kandidátusi fokozatot, a pszichológiai tudományok kandidátusává nyilvánították. 1980-ban kinevezték docensnek, 1984-ben egyetemi tanárnak. A SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának vezetésével bízták meg, ezt a feladatot 1980-tól 1992-ig látta el.
„Professzor” fedőnéven a Kádár-korszak titkosszolgálatának dolgozott: elsősorban a galerik ellen fellépő ügynököknek és rendőröknek tartott kihallgatási technikákról oktatást, illetve szakértőként közreműködött egyes kihallgatásokban.[6]
1992–1994 között az izraeli Bar Ilan Egyetem vendégprofesszora volt, hazaérkezve 1994–1996 között Horn Gyula miniszterelnök személyes tanácsadója lett.
1997-től a budapesti egyetemeken, főiskolákon (ELTE, MÚOSZ Újságíró Iskola, Színház és Filmművészeti Főiskola, Rabbiképző), illetve a Szegedi Tudományegyetemen[7] is tartott előadásokat, s konzultánsa volt a Láthatatlan Kollégiumnak.
Több tudományos tisztséget töltött be, szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemle című szakfolyóiratot (1974–1990); az MTA Pszichológiai Bizottság és a TMB[8] pszichológiai szakbizottság tagja volt; a Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának elnöke (1986–1994). A Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság választmányi bizottságának tagja volt.
Szabadidejében mindig szívesen foglalkozott szépirodalommal, maga is írt színdarabokat, amelyek közül hármat be is mutattak a nyolcvanas években.
Hosszú betegség után, 2010. április 16-án elhunyt, 20-án a Budapesti Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, zsidó rítus szerint, annak ellenére, hogy életének utolsó harmadában sok más vallással is behatóan megismerkedett-foglalkozott (különösen a buddhizmus általános élőlény-szeretete hatott rá erősen), s ezek elemeiből saját, egyéni, magánhasználatú vallást gyúrt össze, amelyről számtalanszor nyilatkozott a Magyar Rádióban. Zsidó hitét azonban sohasem tagadta meg.[9]
Elhangzott 1987. február 12-én a Kossuth Rádióban.
János ; Buda Béla. – Budapest : Magyar Pszichiátriai Társaság, 1992. – p. 131-146.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
