Polyák Imre

Polyák Imre (Kecskemét, 1932. április 16. – Budapest, 2010. november 15.) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok kötöttfogású birkózó.

Polyák Imre
Polyák Imre, Rauno Mäkinen, Roman Dzeneladze a dobogón, az 1956-os olimpia eredményhirdetésén Melbourne-ben
Született	1932. április 16. Kecskemét
Elhunyt	2010. november 15. (78 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	birkózó edző rendőr
Sírhelye	Szent István-bazilika
Magassága	170 cm
Birkózópályafutása
Versenyszám	kötöttfogás pehely- és könnyűsúly
Klub	Újpesti Dózsa (1950–1964)
Edző	Marton László Matura Mihály
A Wikimédia Commons tartalmaz Polyák Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Birkózás Olimpiai játékok ezüst 1952, Helsinki 60 kg ezüst 1956, Melbourne 60 kg ezüst 1960, Róma 62 kg arany 1964, Tokió 63 kg Világbajnokság arany 1955, Karlsruhe 62 kg arany 1958, Budapest 62 kg ezüst 1961, Jokohama 67 kg arany 1962, Toledo 63 kg ezüst 1963, Helsingborg 63 kg Főiskolai világbajnokság ezüst 1951 kötöttfogás pehelysúly arany 1954 kötöttfogás pehelysúly

Sportpályafutása

Első edzője Lajosmizsén a budapesti születésű Marton László lett, aki Czája János^[1][2] segítségével kezdte a birkózást még fiatalon. Később felnőttként, Lajosmizsére kerülése után összeszedte az utcán játszó gyerekeket és elkezdte tanítani őket birkózni. Így került a kezei közé Polyák Imre is, akiben látta a szorgalmat, ezért tovább segítette az útját Budapestig.

1949-ben jelentkezett a Budapesti Dózsába, ahol edzője Matura Mihály lett. 1951-ben a berlini főiskolai világbajnokságon ezüstérmet szerzett. 1952-ben a Helsinkiben megrendezett olimpián ezüstérmes lett pehelysúlyban. 1953-ban a nápolyi birkózó világbajnokságon helyezetlenül végzett. 1954-ben Budapesten főiskolai világbajnokságot nyert. 1955-ben Karlsruhéban aranyérmes volt a birkózó világbajnokságon. 1956-ban a melbourne-i olimpián ezüstérmes lett. 1958-ban megnyerte a budapesti birkózó világbajnokságot. 1960-ban a római olimpián ismét második helyen végzett. 1961-ben a jokohamai birkózó világbajnokságon könnyűsúlyban második volt. 1962-ben Toledóban – újra pehelysúlyban versenyezve – megnyerte a birkózó világbajnokságot. 1963-ban a hälsinborgi világbajnokságról ezüstérmesként térhetett haza. 1964-ben a tokiói olimpián – három olimpiai ezüstérem után – sikerült a döntőben is győznie, olimpiai bajnokságot nyert; emellett ezen az olimpián már a válogatott segédedzőjeként is tevékenykedett Gurics György mellett. 1951 és 1964 között 51 alkalommal volt magyar válogatott, 12-szer országos egyéni bajnok (ötször pehelysúlyban, hétszer könnyűsúlyban). Kétszer csapatban is magyar bajnokságot nyert.^[3]

Civil pályafutása

Budapestre kerülése után a Hordógyár kazánfűtője, majd a Rendőrség tagja lett. Tizennyolc évet töltött az V. kerületi rendőrkapitányságon. Rövid ideig a közrendvédelmi osztályon, majd a közlekedésrendészeten, 1964-től az útlevélosztályon dolgozott. Rendőr-akadémiát és a Testnevelési Főiskolán birkózó szakedzői tanfolyamot végezett. 1965-től az Újpesti Dózsa edzője, később birkózó-szakosztályvezetője, szaktanácsadója volt. 1982-ben a Belügyminisztérium dolgozójaként vonult nyugdíjba. Vállalkozó lett, Budapest VII. kerületében, a Dob utcában lévő Olimpiai borozó tulajdonosa volt. 1997-ben nyugállományú rendőr alezredessé léptették elő.

1989-ben a MOB tiszteletbeli tagja, 1990-ben a Magyar Birkózó Szövetség elnökségének tiszteletbeli tagja lett. Síremléke a Szent István-bazilika altemplomában található.

Sikerei, díjai, elismerései

• Magyar bajnokság
  • bajnok (11): 1952, 1953, 1954, 1955, 1956 (kötöttfogás pehelysúly), 1957, 1958, 1959, 1960, 1963, 1964 (kötöttfogás könnyűsúly)
  • 2.: 1962 (kötöttfogás könnyűsúly)
  • 3.: 1950 (szabadfogás, pehelysúly)
• A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)^[4]
• Az év magyar sportolója (1958, 1962)
• Az év magyar birkózója (1964)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
• MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
• A Köztársasági Elnök aranyérme (1996)
• az évszázad birkózója (2000)
• vitézzé avatták (2000)
• A birkózó Hírességek Csarnokának tagja (2003)
• A Nemzet Sportolója (2004)
• MOB-érdemrend (2005)
• Zugló díszpolgára^[5]

Emlékezete

• Polyák Imre sportcsarnok Lajosmizsén (2014)^[6]

További információk

• Borbély Pál: Erős akarattal; Sport, Bp., 1966
• Szekeres István: Polyák, az évszázad birkózója / Polyak, The Wrestler Of The Century; angolra ford. ifj. Petró Lajos; Perjési Grafikai Stúdió Kft., Bp., 2003

Jegyzetek

1. Czája János | Magyar életrajzi lexikon | Reference Library. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
2. A sportbirkózás kezdetei. magyarbirkozas.hu. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
3. nemzetisport.hu: Elhunyt Polyák Imre, a Nemzet Sportolója. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
4. Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)
5. Díszpolgárok. www.zuglo.hu (Hozzáférés: 2017. október 14.)
6. Sportcsarnokot neveztek el a négyszeres olimpiai érmes birkózóról, Polyák Imréről. www.mob.hu (2014. október 27.) (Hozzáférés: 2014. november 2.)

Források

• Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon 1986–2008: Ötkarikás érmeseink. Budapest: Corvina. 2009. ISBN 978 963 13 5847 6
• Polyák Imre profilja a Magyar Olimpiai Bizottság oldalán
• Olimpiai gyász! Elhunyt Polyák Imre (11.15) a Wayback Machine-ben (2010. november 20.)
• Polyák Imre a Magyar Testnevelési és Sportmúzeum honlapján a Wayback Machine-ben (2012. július 9.)

• Olimpiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap