Pogány József

Pogány József, születési és 1903-ig használt nevén Schwartz József^[2] (Budapest, 1886. november 8. – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely(wd), 1938. február 8.) politikus, újságíró, irodalomkritikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság egyik népbiztosa, a Kommunista Internacionálé munkatársa, John Pepper néven az Amerikai Kommunista Párt végrehajtó bizottságának tagja.

Pogány beszél a Tanácsköztársaság idején

Pogány József
Magyarország külügyi népbiztosa
Hivatali idő 1919. április 3. – június 24.
Előd	Kun Béla
Utód	Kun Béla
Születési név	Schwartz József
Született	1886. november 8.[1] Budapest
Elhunyt	1938. február 8. (51 évesen)[1] Moszkva
Párt	Magyarországi Szociáldemokrata Párt Magyar Kommunista Párt Communist Party of the United States of America
Foglalkozás	diplomata újságíró politikus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1904–1908)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pogány József témájú médiaállományokat.

Élete

Szegény sorsú pesti zsidó családba született, szüleinek komoly erőfeszítést jelentett taníttatása. Érettségi után francia-, német- és magyartanárnak készült, ebben az időben ismerkedett meg a marxizmussal. 1905-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, a tanítói hivatás helyett az újságírói pályát választotta. 1910-től a Népszava és a Szocializmus című folyóiratok munkatársa volt. Irodalomkritikusként többek között a munkások művelődését segítő „Világkönyvtár” sorozat megindítása, a kötetei elé írt bevezető esszék, illetve Ady és az általa vezetett új irodalmi irányzat melletti állásfoglalása fűződik a nevéhez.^[3] A marxista szellemű irodalomesztétika egyik első képviselője volt Magyarországon. Pogány József fiatal újságíró korában, 1912-ben jelentkezett a Martinovics páholyba, ahova egy év múlva fel is vették, majd 1914-ben egy napon avatták legénnyé és mesterré. Az első világháború kitörése után frontkatona és haditudósító volt, háborúellenes műveket is írt (Friedrich Adler pere, A Munkapárt bűnei). A szabadkőműves páholyokból 1918-ban a szociáldemokraták pártutasításra kiléptek, Pogány József mellett többek között Diner-Dénes József, Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán, Vágó József.^[4]

Az őszirózsás forradalomban és a Tanácsköztársaságban

1918 őszén az MSZDP baloldali ellenzékéhez csatlakozott. Az őszirózsás forradalom egyik irányítója, a Budapesti Katonatanács vezetője lett. Tevékenysége, hozzáértése igencsak vitatott volt.^[5][6]

1918 decemberében még tiltakozott a Katonatanácsban folyó kommunista agitáció ellen, 1919 tavaszán már kész volt együttműködni a kommunistákkal, sőt ő maga is kommunista lett. Egyik aláírója volt a két munkáspárt egyesülését, a proletárdiktatúra megteremtését deklaráló határozatnak. Szerepet vállalt a Magyarországi Tanácsköztársaságban: hadügyi, később külügyi és közoktatási népbiztos és a Vörös Hadsereg II. hadtestének parancsnoka volt. Stromfeld Aurél lemondása után lényegében ő lett a hadügy irányítója. A Szamuely-féle általános hadkötelezettségi koncepció ellenében a Forradalmi Kormányzótanács által 1919. március 24-én felállított háromtagú bizottság (Kun Béla, Böhm Vilmos és Weltner Jakab) végül is Pogány hadseregtoborzásra épülő koncepcióját támogatta, és ennek alapján jelent meg március 25-én a Vörös Hadsereg fölállításáról szóló rendelet. A hadügy vezetésében lévő nézeteltérései miatt április 4-én lemondott (a Vörös Hadsereg egy zászlóalja is követelte távozását a hadügy éléről), ekkor öttagú hadügyi kollégium vette át a hadügy irányítását.

Magánéleti adalékok

Göndör Ferenc (Krausz Nathán) a Tanácsköztársaság sajtódirektóriumának elnöke, Vallomások c., Bécsben 1923-ban kiadott visszaemlékezéseiben írja le, hogy Kun azt állította, azért szövetkezett Pogánnyal, mert „a cél szentesíti az eszközt, és én az ügy érdekében az ördöggel is szövetkezem.” Amire Göndör megjegyzése: „Be kellett látnom, hogy itt aztán igaza van, mert Pogánynál kifogástalanabb ördög még a purgatóriumban sem szerepelhetett, és Pogány mellett még Kun Béla is egy dzsentlemennek a benyomását keltette.”

Népbiztosként tevékeny résztvevője és támogatója volt a Tanácskormány olyan intézkedéseinek, mint például a laktanyák átnevezése uralkodók neveiről munkásmozgalmi alakok nevére; Árpád fejedelem szobrának eltakarása Marx két munkásalakkal ábrázolt figurájával, a szentek és egyházi alakok szobrainak lepellel való letakarása a budapesti május elsejei ünnepségen;^[7] Pogány nevéhez fűződik továbbá a Nyugat folyóirat betiltása.^[8] Irodalmi munkásságát nem kísérte egyértelmű siker, Napóleon c. darabja a Nyugatban rendkívül lesújtó kritikát kapott Fenyő Miksától kb. egy hónappal a folyóirat betiltása előtt.^[9]

A Tanácsköztársaság bukása után

A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, majd 1920-ban a Szovjetunióba emigrált, politikai biztosként részt vett a krími harcokban. A Tisza-per előkészítése során megvádolták az őszirózsás forradalom napján Tisza István ellen elkövetett merényletben való részvétellel, ezért a magyar kormány kiadatását kérte Ausztriától. Állítólag Pogány a merénylet idején éppen az Astoria Szálló erkélyéről beszélt az összegyűlt tömeghez, a nyugalom fenntartását kérve, így Ausztria megtagadta kiadatását; az eljárást a Bethlen-kormány meg is szüntette.^[10]

1921-től tagja volt a KMP-nek, és ebben az időszakban a Kominternben is tisztséget töltött be. 1922-ben illegálisan az USA-ba utazott, ahol az amerikai kommunista mozgalom magyar részlegében működött, megtanult angolul, majd a John Pepper nevet felvéve az amerikai kommunista párt (Workers Party of America) Végrehajtó Bizottságának lett tagja.

1924-ben visszahívták Moszkvába, de csak később (1925-ben vagy azután) tért vissza, majd rövidesen különféle skandináv, illetve ázsiai országok kommunista mozgalmának (svéd, norvég, dán, kínai, japán, koreai) szervezése céljából külföldre utazott. 1928–1929-ben ismét az USA kommunista mozgalmában tevékenykedett, majd 1930-tól újra a Szovjetunióban élt, ahol gazdaságtörténettel, újságírással foglalkozott.

A Sztálin által kezdeményezett tisztogatások során 1937. július 29-én koholt vádak (pl. ellenforradalmi tevékenység) alapján letartóztatták. 1938. február 8-án halálraítélték, s még aznap végrehajtották az ítéletet. 1956. május 30-án rehabilitálták.^[11]

Munkái

• Arany János politikai nézetei (Budapest, 1909)
• Harcok emberei (tanulmányok, Bp., 1911)
• A Balkán háború és az osztrák-magyar imperializmus (Bp., 1913)
• Lemberg. Tíz hónap a cárizmus uralma alatt (Budapest, 1915)
• A meghódított Orosz–Lengyelországon keresztül (Budapest, 1915)
• A földre szállt pokol (Az Isonzo eposza, 1916)
• A Munkapárt bűnei (Bp., 1917)
• Dánia, a paraszteldorádó (Bp., 1918)
• Halál ellen van orvosság (Budapest, 1918)
• Emberek és korok (Bp., 1919)
• Napóleon (dráma, Bp., 1919)
• Forradalom és ellenforradalom (Bp., 1919)
• Szocialista külpolitika (Bp., 1919)
• A fehér terror Magyarországon (Bécs, 1920)
• Kommunisták és szakszervezetek (Bécs, 1922)
• Kultúra, álkultúra (szerk. az életrajzot és a jegyzeteket írta Geréb László, Bp., 1962)
• Pogány József válogatott írásai (Budapest, 1987)
• Első világháborús riportok; utószó Kőbányai János; Múlt és Jövő, Bp., 2016

Angol nyelven

• For a Labor Party: Recent Revolutionary Changes in American Politics: A Statement by the Workers Party. 1922
• "Underground Radicalism": An Open Letter to Eugene V. Debs and to All Honest Workers Within the Socialist Party. 1923
• The General Strike and the General Betrayal. 1926
• Why every miner should be a communist 1928, Worker's library, #6
• American Negro problems 1928, Worker's library, #9

Emlékezete

A rendszerváltás előtt Budapest VIII. kerületében róla volt elnevezve a mai Víg utca.^[12]

1986-ban a Magyar Posta bélyeget adott ki róla.