From Wikipedia, the free encyclopedia
Peter Parler (Schwäbisch Gmünd, kb. 1330. – Prága, 1399. július 13.) német származású cseh építész és szobrász, a Parler építészcsalád legnevesebb képviselője; egyebek közt a Szent Vitus-székesegyház arculatának kialakítója és a Károly híd (Karlův most) építője, az ún. „német különgótikát” továbbfejlesztő közép-európai gótika vezéregyénisége.
| Peter Parler | |
 | |
| Önmagáról faragott szobra a Szent Vitus-székesegyházban | |
| Született | 1330–1333 Schwäbisch Gmünd |
| Elhunyt | 1399. július 13. Prága |
| Állampolgársága | német, cseh |
| Gyermekei | Wenzel Parler ifjabb Johann Parler |
| Szülei | Heinrich Parler |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Szent Vitus-székesegyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Parler témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Apja, a Heinrich von Gmünd néven is ismert Heinrich Parler (a parlerius latin szóból képzett Parler családnév jelentése: Pallér) Schwäbisch Gmündből először Kölnbe költözött családjával, majd 1351-ben visszaköltöztek Schwäbisch Gmündbe, hogy felépítsék a Szent Kereszt-templomot — ebben a munkában már Peter is segített apjának.
1352-ben meghalt a prágai Szent Vitus-székesegyház építését elkezdő Arrasi Mátyás (Matthieu d'Arras) francia építészmester, és IV. Károly német-római császár Parlerre bízta az építkezés folytatását. 1355-ben[1][2], illetve 1356-ban[3],[4]) családostól a cseh fővárosba költözött át. IV. Károly a székesegyház mellett számos más munkával is megbízta; egyebek közt Parler lett az ekkoriban kialakított Újváros (Nové Město) fő tervezője, és emellett számos más épületet is tervezett szerte a Német-Római Birodalomban.
Egy kölni kőfaragó lányát vette feleségül.[4] Két fia:
ugyancsak jeles építész lett; apjuk halála után ők folytatták a Szent Vitus-székesegyház építését.
Valószínűleg volt egy harmadik fia is: Heinrich Parler, aki apjával közösen faragta csillámpalából Szent Vencelnek a Szent Vitus-székesegyház Szent Vencel-kápolnájában álló szobrát. Más források[5] szerint az a Heinrich Parler, aki a szobron dolgozott, nem a fia volt Peter Parlernek, hanem unokaöccse, Heinrich IV. Parler, aki 1373 áprilisában 30 groschen fizetséget kapott a szobron végzett öt napi munkájáért.
A 15. századi huszita háborúk alatt a Szent Vitus-székesegyház építkezése leállt. A Parler-műhely tagjai szétszéledtek, békésebb területeken kerestek munkát. Így kerültek Magyarországra is, ahol a budai és pozsonyi királyi építőműhelyekben követhető kezük munkája. Jelentősen hozzájárultak Zsigmond-kori építészetünk virágzásához.[2]
Nemcsak építészként, de szobrászként is kiemelkedőt alkotott. Szakított a hagyományos, sablonokra építő ábrázolásmóddal, és realisztikusan, a karakteres vonásokat kiemelve jelenítette meg alakjait.[4] Masszív, realista stílusában több szarkofágot is faragott.[2]
Főként a székesegyház trifóriumának díszítésére hozta létre tanítványaival az ezért utólag gyakran „trifórium-műhelynek,”[6] más forrásokban[4] „Parler-műhelynek” nevezett műhelyét. Ezért szobrainak többsége a kor szokása szerint valószínűleg nem teljesen önálló alkotás, hanem tanítványaival közös munka. Eredetileg színesre festették őket, de ez ma már nem látható.[2]
A Károly híd eredeti, még általa faragott szobrai a gótikából az úgynevezett lágy stílus felé vezettek át.[7]
Leghíresebb művei:
Ezeket a szobrokat a kor szokásának megfelelően élénk színekkel ki is festette,[8] mára azonban a festék a legtöbbjükről teljesen lekopott.
Antonín Mrkos cseh csillagász 1988-ban Parlerről nevezte el az általa felfedezett kisbolygót: ez a 6550 Parléř.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
