Perzsák

A perzsák (perzsául: پارسیان) azon iráni népek közé tartoznak, akik anyanyelvként a perzsa nyelvet beszélik. Ők a mai Irán lakosságának mintegy 61–65%-át teszik ki.^[1]

perzsák پارسیان

Lélekszám régiónként

Régió Fő  Irán 49 300 000 (a lakosság 61–65%-a)[1][2]  Törökország 618 000[3]  Irak 405 000[4]  USA 331 000[5][6][7]  Izrael 250 000[8]  Egyesült Arab Emírségek 238 000[9]  Németország 200 000[10][11]  Kanada 174 000[12][13]  Oroszország 172 000[5][14]  Katar 160 000[15]

Nyelvek

perzsa (a változatai, kaukázusi tat,[16][17][18][19][20][21][22] és judeo-tat), luri

Vallások

elsősorban síita iszlám továbbá szunnita iszlám, szúfi elenyésző számban keresztény, bahá'í, zsidó, zoroasztriánus

Rokon népcsoportok

iráni népek, azeriek

A Wikimédia Commons tartalmaz perzsák پارسیان témájú médiaállományokat.

Az Irán az „árja” szó többes száma és indoiráni népeket jelent. A mai Irán lakossága erős keveredés eredménye.^[23] 1935 előtt nyugaton Perzsia néven hívták az országot és állampolgárait hivatalosan perzsáknak nevezték.

A perzsákat – antropológiai sajátosságaikat tekintve – a középmagas termet, többé-kevésbé sötét bőrszín, sötét haj, barna vagy fekete szem jellemzi. (Ellentétben a szintén az iráni népek közé tartozó kurdokkal, akik között gyakoribb a magas termet, olykor kék szemű, szőke hajú típus is található köztük.)^[23]

A perzsa szó a „parsa” szóból származik és lovast jelent.

Nyelvük

A perzsa nyelv (más néven: fárszi; perzsául: فارسی) az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágán az iráni nyelvek csoportjába tartozik. Megkülönböztetünk óperzsa, középperzsa (pehlevi) és újperzsa nyelvet.

A mai modern perzsa valamely középperzsa nyelvjárásból alakult ki, azonban a középperzsa óperzsával való viszonya nem teljesen tisztázott. Az újperzsát Iránban első- vagy másodlagos nyelvként mintegy 70 millióan beszélik. A Kr. u. 7. században bekövetkezett arab hódítás következtében sok arab szó került a nyelvbe.

Bővebben: perzsa nyelv

Történelem

Perzsa nemesek és katonák öltözete

Az Iránt és India északi részét benépesítő indoiráni törzsek, amelyek magukat árjáknak nevezték, a Kr. e. 2. évezred közepén különültek el egymástól három nagy csoportra. Az indiai árják a Pandzsáb síkságán át behatoltak az indiai szubkontinensre; a médek az iráni fennsík északkeleti részén, a perzsák pedig a fennsík délnyugati lejtőin telepedtek le. ^[24]

A perzsa lovas nép volt, akárcsak a rokonaik, a médek, csak azoktól délebbre laktak: nem a mai Teherán környékén, hanem a Perzsa-öböl keleti partjai felett emelkedő hegyekben, fennsíkokon.

Az első perzsa törzsek a Kr. e. 9. században jelentek meg az Urmia-tótól délre fekvő területen. Később szálláshelyüket délebbre helyezték, ahol a terület korábbi urai, az elámiak már nem voltak elég erősek ahhoz, hogy megakadályozzák a perzsa letelepedést.^[25]

Az északabbra lakó médek a Kr. e. 8. században létrehoztak egy hatalmas birodalmat, aminek egyik vazallus tartománya lett Párszua, a médekkel rokon perzsák tartománya.

Bővebben: Méd Birodalom

Kabúdzsija (I. Kambüszész, a Perzsa Birodalmat létrehozó II. Kurus apja) egyesítette a médeket és perzsákat, amivel jelentős mértékben megnövelte a befolyását a térségben. A Méd Birodalom hódításaira alapozva II. Kurus perzsa király (II. Kürosz) vezetésével hozták létre az Óperzsa Birodalmat a Kr. e. 6. században.^[26] A médek ezután – részben – összeolvadtak a perzsákkal.

Bővebben: Óperzsa Birodalom

A Perzsa Birodalom bukása után (Kr. e. 333) a Kaszpi-tenger mellett élő pártusok hatalma érvényesült a mai Irán területén, felváltva Nagy Sándor utódait, a Szeleukidákat.

Lásd még: Irán#Története