Palmiro Togliatti

Palmiro Michele Nicola Togliatti (Genova, 1893. március 26. – Jalta, 1964. augusztus 21.) olasz antifasiszta politikus, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. 1930-tól szovjet állampolgár lett. Róla nevezték el a (szovjet) orosz Sztavropol na Volge (ma Togliatti) várost.

Palmiro Togliatti
Született	1893. március 26.[1][2][3][4][5] Genova[6][7]
Elhunyt	1964. augusztus 21. (71 évesen)[6][1][2][4][5] Jalta[7]
Álneve	Mario Correnti Ercole Ercoli Mario Ercoli
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 1964. augusztus 21.) olasz (1893. március 26. – 1946. június 18.)
Házastársa	Rita Montagnana (1924–)[8]
Élettársa	Nilde Iotti (1946–)[9]
Gyermekei	Aldo Togliatti Marisa Malagodi
Szülei	Antonio Togliatti
Foglalkozása	politikus filozófus
Tisztsége	főtitkár (1927–1934, Olasz Kommunista Párt) minister without portfolio of the Kingdom of Italy (1944. április 22. – 1944. december 12.) Vicepresident of the Council of Ministers of the Kingdom of Italy (1944. december 12. – 1945. június 21.) minister of Justice of the Kingdom of Italy (1945. június 21. – 1946. június 13.) member of the Constituent Assembly of Italy (1946. június 18. – 1948. január 31.) az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1948. május 8. – 1953. június 24.) az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1953. június 15. – 1958. június 11.) az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1958. június 3. – 1963. május 15.) az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1963. május 7. – 1964. augusztus 21.)
Iskolái	Torinói Egyetem
Halál oka	agyvérzés
Sírhelye	Campo Verano[10]
Palmiro Togliatti aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Palmiro Togliatti témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Az Olasz Kommunista Párt alapítói közé tartozott és 1927-től haláláig a párt főtitkára, a Komintern tagja volt.

1944 és 1945 között miniszterelnök-helyettes, 1945 és 1946 között igazságügyi miniszter a fasizmus bukása utáni első kormányokban. Tagja volt az olasz Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek. 1948 után az ellenzék legfőbb vezetője, miután a kereszténydemokraták maradtak évtizedeken át hatalmon. A "szocializmus olasz változatát" hirdette, hitt abban, hogy a szocializmus a demokratikus értékekkel együtt valósíthatók meg Olaszországban.

1948-ban túlélt egy ellene elkövetett merényletet, 1964-ben hunyt el nyaralása közben, amikor beutazta az egész Krím-félszigetet.

Viszonya az 1956-os magyar forradalommal

Togliatti, ekkoriban is a keményvonalas sztálinista szellemiséget követte, annak ellenére, hogy a párton belül a többség, elfordult ettől az irányzattól. Hivatalosan kérte az SZKP vezetőségét, hogy verjék le a forradalmat, amely szerinte "táptalaja a fasizmusnak". Meg volt róla győződve, hogy Budapesten a forradalom alatt valójában "fasiszta-egyházi reagálás" történik. Nagy Imrét pedig nem tartotta elvtársnak.^[11]

Magyarul

• Közlemény a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának értekezletéről. M. Suslov, P. Togliatti, Gheorghe Gheorghiu-Dej beszámolói; MDP, Bp., 1949
• Az Olasz Kommunista Párt új harci feladatai; Szikra, Bp., 1950 (Nemzetközi kérdések)
• Az emberiség egyetlen helyes útja; Szikra, Bp., 1952 (Nemzetközi kérdések)
• Válogatott cikkek és beszédek; ford. Sallai Géza; Szikra, Bp., 1952
• A békéért és a szabadságért. Beszámoló az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága 1952. június 21-i ülésén; ford. Gábor György; Szikra, Bp., 1952 (Nemzetközi kérdések)
• A nemzetközi munkásmozgalom egységéről. Beszámoló az Olasz Kommunista Párt 8. kongresszusán 1956. december 8-14.; Kossuth, Bp., 1957
• Az Olasz Kommunista Párt; ford. Szebeszta Miklós; Kossuth, Bp., 1960
• A demokrácia és a szocializmus problémái. Válogatott írások és beszédek; vál. Szántó György; Kossuth, Bp., 1965
• A Kommunista Internacionálé történetének néhány kérdése; Nehézipari Műszaki Egyetem, Marxizmus-leninizmus Tanszék, Miskolc, 1967
• A demokráciáért, a békéért, a szocializmusért. Szemelvények beszédekből és cikkekből; összeáll. Fencsik László; Kossuth, Bp., 1974
• Előadások a fasizmusról; ford. Vincze Istvánné; Kossuth, Bp., 1986 (Források)

Jegyzetek

1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
5. Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Тольятти Пальмиро, 2015. szeptember 28.
7. Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2021. május 20.)
8. http://www.enciclopediadelledonne.it/biografie/rita-montagnana/
9. http://www.enciclopediadelledonne.it/biografie/nilde-iotti-2/
10. https://it.findagrave.com/memorial/53692434
11. Jelenkor - A magyar 56 és az olasz kommunisták

Források

• Elena Aga Rossi e Victor Zaslavsky, Togliatti e Stalin. Il PCI e la politica estera staliniana negli archivi di Mosca. Bologna, Il Mulino 1997 (2007 sec. ed.) ISBN 88-15-06199-1
• Aldo Agosti, Palmiro Togliatti. Torino, UTET 1996 ISBN 88-02-04930-0

• Politikaportál
• Olaszország-portál