(1845-1914) politikus From Wikipedia, the free encyclopedia
Pallavicini Ede, őrgróf (Sopron, 1845. július 5. – Fiume, 1914. január 19.) közgazdász és politikus, a főrendi ház tagja, sokáig jegyzője, valóságos belső titkos tanácsos.[1] Az 1956-os forradalom kivégzett mártírjának, Pálinkás-Pallavicini Antalnak a nagyapja.
| őrgróf Pallavicini Ede | |
 | |
| Született | 1845. július 5. Sopron, |
| Elhunyt | 1914. január 19. (68 évesen) Fiume, |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | székhelyi Majláth Etelka (1853-1936) |
| Gyermekei | Pallavicini György |
| Foglalkozása | közgazdász és politikus, a főrendi ház tagja |
| Tisztsége | a magyar főrendiház tagja (1885. május 15. – 1914. január 19.) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz őrgróf Pallavicini Ede témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az olasz eredetű főnemesi őrgróf Pallavicini család leszármazottja. Édesapja Pallavicini Arthur (1810–1872), császár és királyi aranykulcsos, a 7. huszárezred kapitánya, édesanyja gróf Spaur Teréz (1818-1902) csillagkeresztes hölgy volt.[2] Apai nagyapja volt az a Pallavicini Edvard (1787–1839) őrgróf, aki 1827-ben megkapta a magyar honosságot; az apai nagyanyja gróf Josephine zu Hardegg auf Glatz und im Machlande (1784–1850) volt. Az anyai nagyszülei gróf Johann Baptist zu Spaur und Flavon (1777–1852), földbirtokos, és gróf Bissingen-Nippenburg Amália (1784–1861) voltak. Az apai nagybátyja őrgróf Pallavicini Roger (1814–1874), az őrgróf Csáky-Pallavicini ág megalapítója. Pallavicini Ede őrgrófnak a fivére Pallavicini János őrgróf szintén politikai pályára lépett.
Tanulmányait Sopronban és Pozsonyban végezte. 1867-ben lépett közigazgatási pályára, Sopron vármegye tiszteletbeli aljegyzőjeként. 1869-től 1880-ig a pénzügyminisztériumban dolgozott, ahonnan miniszteri tanácsosként távozott. Ezután a Magyar Általános Hitelbank igazgatója lett. 1878-tól császári és királyi kamarási tisztséget töltött be, 1897-ben titkos tanácsos lett.
1900-ban lemondott vezérigazgatói tisztjéről, és a Dunántúli Közművelődési Egyesület elnöke lett. Emellett számos más gazdasági vállalkozás kezdeményezője, igazgatósági tagja volt; az országos földhitelintézet választmányi tagja. Elnöke a kőolajfinomító részvénytársaságnak, a Ganz vasöntöde és gépgyárnak, a brassói cellulózgyárnak, a Franklin-társulatnak, a magyar fém- és lámpaárugyárnak, a mezőgazdasági ipar részvénytársaságnak, a kőolajkutatásra alakult részvénytársaságnak. Alelnöke a fiumei első magyar rizshántoló- és rizskeményítő-gyárnak, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek. Magyarország közép-európai közgazdasági egyesületének és a Gazdák biztosító szövetkezetének igazgatósági tagja, az országos központi hitelszövetkezet igazgatója.
A magyar közlekedésügy terén is élénk tevékenységet folytatott, nagy szerepet vállalt a budapest-pécsi vasút építésében, melynek elnöke is volt, annak államosításáig. Más mellékvasutak megépítésében is vállalt részt.
1884-ben megkapta a Vaskorona-rend második osztályát, elismerésül a „magyar állami hitel emelése körül szerzett érdemeiért.” Jelentős szerepe volt a kormány pénzügyi műveleteinek intézésében is.
1873. szeptember 28-án, Valpón vette feleségül székhelyi Majláth Etelkát (Adelhaid, Adélként használta),[3] (*Pécs, 1853. február 2.–† Budapest, 1936. június 16.) csillagkeresztes és palotahölgyet, Mailáth György országbíró és báró Prandau-Hilleprand Stefánia leányát, Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök (1864–1940) nővérét.
Felesége tevékenyen részt vett a szegények megsegítésében. Többek között a Budai Jótékony Nőegylet elnöki tisztségét is viselte 1890-től. Az egyesület 80 éves fennállására kiadott dr. budavári Országh Sándor által szerkesztett, A Budai Jótékony Nőegylet 1817-1897 című könyvében így méltatja az őrgrófné tevékenységét: "Az ápoldát igen gyakran meg-meglátogatja, az elaggott öreg asszonyokat vigasztalja, igen sokszor élelmiszereket, bort, kávét ajándékoz nekik s így megjelenése ünnepszámba megy az ápoldában.... A várbeli óvoda az Uri-utcza 38. sz. házban, az ő kezdeményezésére a régi, mélyebb helyiségekből, a háznak – bástyára nyíló- földszinti homlokzatára helyeztetett át. Az átalakítási költség 1900 frt, a törzsvagyonból vétetett. Ez áthelyezés, a szükségessé vált átalakítások folytán nagy költséget okozott ugyan az egyesületnek, de most két világos tanterem van benne... Az ő közbenjárására tett édesanyja, özvegy Majláth Györgyné 3000 frtos alapítványt s ő volt a kérvényező az egyesületnek az 1895-ki állami sorsjátékból leendő részeltetése iránt, melyet azután felséges urunk, királyunk legkegyelmesebben elrendelni is méltóztatott....A szegényeket és ügyefogyottakat nagy mértékben segélyezi és pedig nemcsak az egyesület szűk korlátain belül, hanem részben saját pénztárából, részben oly forrásokból is, melyeket egyenesen az ő buzgalma nyitott meg a szegények számára. Így például báró Rothschild az ő közbenjárására adott 1000 frtot, mely összeg két télen át a szegényeknek jutott....Tettereje és nemes gondolkozása, a mostoha körülmények közt is, fenn fogja tartani a budai nőegyesület jó hírnevét és működési képességét, sőt az eddigiek után ítélve, jogosult az a feltevés, hogy újabb virágzás is fog bekövetkezni."
1907-ben Pallavicini Edéné Andrássy Aladárnéval, gróf Batthyány Lajosnéval valamint Ferenczy Idával karöltve kérvényezte a királytól, hogy Erzsébet királyné személyes tárgyaiból adományozzon a magyar nemzetnek egy pár darabot. Ezzel teremtve meg a királyné emlékmúzeumának alapját.[4]
Házasságukból a következő gyermekek születettek:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
