(1812–1897) császári altábornagy, politikus, Magyarország katonai kormányzója From Wikipedia, the free encyclopedia
Gróf Pálffy Móric (Vöröskő, 1812. július 12. – Kaltenleutgeben, 1897. szeptember 14.) császári lovassági tábornok, a főrendiház tagja, császári és királyi kamarás, az Aranygyapjas rend birtokosa, 1861-1865 között Magyarország helytartója.
| Pálffy Móric | |
_Pollák-Marastoni_képe_1862.jpg) | |
| Pálffy Móric [Marastoni József rajza, 1862) | |
| Született | 1812. július 12.[1] Vöröskő |
| Meghalt | 1897. szeptember 14. (85 évesen) Łańcut |
| Állampolgársága | magyar |
| Rendfokozata |
|
| Házastársa | Gräfin Paulina von Wilczek |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Mária Jozefa Teréz, Gräfin Erdödy de Monyorókerék et Monoszló Pálffy Ferenc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pálffy Móric témájú médiaállományokat. | |
Édesapja gróf Pálffy Ferenc (1785–1841) császári és királyi kamarás, Édesanyja gróf Erdődy Jozefa (1788–1813). Szülei 1808. május 2-án kötöttek házasságot, melyből a következő gyermekek születettek:
Már ifjú korában belépett a császári 7. vérteslovas ezredbe (Kürassierregiment), itt csakhamar kapitány lett. A negyvenes évek derekán nyugalomba vonult a hadseregtől. 1847-ben Pozsony vármegye adminisztrátora lett.
Pálffy gróf 1848-49-ben a magyar szabadságharc ellen harcolt. 1848-ban, miután Pesten leszúrták Lamberget, Pálffy a bécsi kormányt bosszúra sarkallta. Munkásságát és életét ajánlotta fel a magyarok ellen. Még ez évben visszatért a császári sereg kötelékébe, a 3. könnyűlovassági (Chevauleger) ezredbe és őrnagyként szolgált. Windischgrätz tábornagy mellé osztották be. Amikor Kossuth Ivánka Imrét küldte Pálffyhoz, azzal az üzenettel, hogy minden magyar 15 nap alatt köteles hazájába visszatérni, máskülönben megszűnik magyarnak lenni. Pálffy kijelentette, hogy ez esetben ő nem magyar. Windischgrätz 1848. december 27-én Görgei Artúr visszavonulása után Győrt megszállta, a város kulcsaival Pálffyt küldte Ferenc Józsefhez Olmützbe. 1849-ben Haynau táborszernagy szárnysegéde lett, majd csendőrségi alezredes, később az 1. huszár ezred parancsnoka és ezredese. 1849. május 17-én több társával együtt felhívást bocsátott ki Pozsonyból, melyben a fegyver letételére szólította fel a magyarságot.
Szinte korlátlan felhatalmazást kapott Ferenc Józseftől a rendőri-katonai erőszak alkalmazására, internálásokra, bebörtönzésre, zaklatásra, titkosrendőri adatgyűjtésre, hogy kellően megfélemlítse az ellenállni merészelő országot. A császárhű bürokrata még az olyan „jövendőmondások terjesztésére” is lesújtott, mint a Kossuth- és a Garibaldi-várás.
1852-ben a Szent István-rend kiskeresztjével tüntették ki. 1855-ben vezérőrnaggyá léptették elő és az 1. lovas hadtest parancsnoka lett, majd 1858-ban hasonló minőségben a 3. lovas hadtesthez vezényelték át. 1859-ben altábornaggyá léptették elő és a zágrábi hadosztály parancsnokává nevezték ki. Ugyanebben az évben megkapta a II. osztályú Vaskorona-rendet.
Az 1861. évi országgyűlés feloszlatása után Magyarország kormányzójává nevezték ki, és egyben valóságos belső titkos tanácsosi címet is kapott. Közönnyel intézte hazája szellemi életének elnyomását. E hivatalában 1865. július 18-ig maradt. Távozásakor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. Egy ideig a brünni főparancsnoksághoz osztották be, majd 1867-től rendelkezési állapotba került, mint a 15. huszárezred tulajdonosa (1861-től), lovassági tábornoki rangban. 1889-ben az Aranygyapjas rend tagjává avatták.
Cikkei a Hetilapban jelentek meg (1847/135. szám, „Pályakérdés a belföldi gyarmatosítás ügyében”). A főrendiházban a polgári házasság és a főrendiházi reform tárgyalásai alkalmával szólalt fel több ízben.
A Vasárnapi Újság így méltatta életművét: „Gr. PÁLFFY MÓRICZ lovassági tábornok halálát jelentik szeptember 15-éről Bécsből. Egyik nagyon szembetűnő és rokonszenv nélküli alakja az elhunyt azoknak a szomorú időknek, mikor a magyar nemzetet a tróntól viszály választotta el. Helytartója volt 1861—65-ben Magyarországnak, tehát már abban az időben, mikor az abszolút hatalom porladozott, de Pálffy Móricz e hatalmat egész kíméletlenségében éreztette. Egész élete és pályája távol esik a magyarság minden hazafias törekvésétől, noha akkor élt, mikor a jók a haza mellett egyesültek. Megcsontosodott katona volt és maradt. Nagy kort, 85 évet élt, de már régen nem is emlegették, habár el sem felejtették…”[3]
1850. május 6-án vette feleségül Wilczek Mária-Paulinát (1829. augusztus 19-?), császári és királyi. csillagkeresztes és palotahölgyet, kitől hét gyermeke született:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
