Otto von Camphausen

Otto von Camphausen (Geilenkirchen, 1812. október 21. – Berlin, 1896. május 18.) porosz jogász és pénzügyminiszter, Ludolf Camphausen öccse.

Otto von Camphausen
Született	1812. október 21.[1][2][3] Hünshoven[4][3]
Elhunyt	1896. május 18. (83 évesen)[2][3] Berlin[4][3]
Állampolgársága	Első Francia Császárság (–1815) porosz (1815–) német
Foglalkozása	politikus jogász
Tisztsége	assessor (1837–1840) unskilled worker (1840–) assessor (1840. december – ) assessor (1842. február – ) a porosz képviselőház tagja (1849–1852) elnök (1854–, Preussische Staatsbank) a porosz felsőház tagja (1861–) pénzügyminiszter (1869. október 26. – 1878. március 23., Poroszország) alelnök (1873. november 9. – 1878. március 23.)
Iskolái	Bonni Egyetem Lajos–Miksa Egyetem Heidelbergi Egyetem Frigyes Vilmos Egyetem
Kitüntetései	Fekete Sas-rend (1896. január 18.)[5] ennoblement (1896. január 18.)[5]
Sírhelye	Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto von Camphausen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Jogi tanulmányait Bonnban, Heidelbergben, Münchenben és Berlinben elvégezvén, 1834-ben porosz állami szolgálatba lépett és bátyjának ösztönzésére kereskedelmi és pénzügyi kérdések tanulmányozásához fogott. 1845-ben mint előadó tanácsost a pénzügyminisztériumba hívták és ezen minőségben elkészítette az 1847-es országgyűlés elé terjesztett jövedelmi adóra vonatkozó törvényjavaslatot. 1869-ben Bismarck megtette pénzügyminiszterré. Ez állásában szerencsésen működött; elenyésztette a deficitet és a francia háború után bekövetkezett pillanatnyi pénzbőséget felhasználta az államadósság egy részének törlesztésére, a tisztviselők fizetésének emelésére, adóelengedésre stb. Ezen intézkedései, valamint alkotmányos érzelme és magatartása népszerűvé tették és 1873. november 9-én Albrecht von Roon visszalépése után a porosz államminisztérium alelnökévé nevezték ki. Bismarck herceget is gyakran helyettesítette. De amikor 1877-ben a viszonyok megváltoztak, a fölösleg az államháztartásban eltűnt és komoly kereskedelmi válság nehezedett Poroszországra, a védvámosok és agráriusok a kedvezőtlen fordulatért a szabadkereskedelem elvének hódoló Camphausent vádakkal kezdték elhalmozni és amikor Bismarck is cserben hagyta és a liberálisok is hevesen megtámadták, Camphausen 1878 februárjában lemondott. Ezután csak mint az urakházának tagja vett részt a politikai életben.

Források

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
2. Brockhaus (német nyelven)
3. Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog (német nyelven). nem ismert. (Hozzáférés: 2022. szeptember 27.)
4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 27.)
5. Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog (német nyelven). nem ismert. (Hozzáférés: 2022. szeptember 28.)

• Bokor József (szerk.). Camphausen, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X

• Politikaportál
• Németország-portál