Nyisztor György

Nyisztor György (Szatmárnémeti, 1869. december 22. – Budapest, 1956. január 7.) magyar földmunkás, kommunista politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején földművelési népbiztos.

Nyisztor György
Született	1869. december 22. Szatmárnémeti
Elhunyt	1956. január 7. (86 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	népbiztos (1919. március 21. – 1919. június 24.)
Sírhelye	Fiumei úti sírkert[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyisztor György témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Édesapja Nyisztor György földmunkás, édesanyja Buga Anna cseléd volt. Gyermekkorában előbb mint cseléd, később mint gulyásbojtár dolgozott, majd kanász lett, utána pedig favágó. Ezután napszámos volt a szatmárnémeti szeszgyárban. A kubikosmozgalomba az 1890-es évek elején kapcsolódott be, a szocialista eszmékkel is megismerkedett, két társával együtt alapították meg Szatmárnémetiben az SZDP helyi szervezetét. Eljárt vidékre, ahol a magyar, illetve román munkások és földmunkások aratósztrájkjainak, valamint munkásmegmozdulásainak szervezésén munkálkodott. 1906. január 7-én a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének alakuló ülése beválasztotta őt a központi vezetőségbe, utána a Szövetség titkára lett. Részt vett az ország különböző pontjain fellendülő sztrájkmozgalmakban függetlenített vezetőként, nemsokára annak egyik legismertebb agitátorrává lépett elő. Tehetséges szónoknak tartották. Részt vett a Mezőfi Vilmos és hívei ellen megrendezett vitákban. 1907-ben a pécsi szabadoktatási kongresszus munkájában is segédkezett. Cikkeit a Világszabadság, a földmunkások lapja közölte. A következetes baloldali álláspontot képviselte a szövetség vezetőségében.

Jelen volt azokon a szociáldemokrata megbeszéléseken, amelyek az 1918 októberi forradalmi megmozdulást előkészítették. Miután a köztársaságot kikiáltották, a baloldalhoz tartozott a párton belül. 1919 márciusában lett a KMP tagja, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt földművelésügyi népbiztosként tevékenykedett. A kommün bukását követően a Földmunkás Szövetség további fenntartását tűzte ki célul, azonban augusztus 5-én letartóztatták. 1920-ban állították bíróság elé kilenc népbiztostársával együtt, és a népbiztosperben életfogytiglani fegyházbüntetést szabtak rá ki. 1921-ben a szovjet-magyar fogolycsere-akció keretében került át a Szovjetunióba, ahonnan már mint nyugdíjas került haza 1945-ben. Haláláig pártmunkát végzett.

Emlékezete

• Nevét a Nyisztor utca viselte Budapest XIV. kerületében 1961 és 1991 között. (Az utca neve azóta Padlizsán utca.)^[2]
• Gödöllőn az Egyetem tér régi neve volt a Nyisztor György tér.