madárfaj From Wikipedia, the free encyclopedia
A Nias-szigeti beó (Gracula robusta) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_(17788287234)_(cropped).jpg) | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Gracula robusta Salvadori, 1887 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nias-szigeti beó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nias-szigeti beó témájú kategóriát. | ||||||||||||||||||
A fajt Tommaso Salvadori olasz ornitológus írta le 1887-ben.[3]
A Indonéziához tartozó Nias, Pulan, Babi, Tuangku és Bangkaru-szigeteken honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és mangroveerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Ez a faj a legnagyobb testű faj a seregélyfélék családjából. Testhossza 30-36 centiméter, szárnyfesztávolsága 20-22 centiméter, súlya elérheti a 400 grammot is.[5] a beókra jellemző módon tollazata fényes fekete, nagy fehér szárnyfoltjai elsősorban repülés közben feltűnőek. Erős csőre vörös, szintén erőteljes lábai sárgák.
Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 160-270 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
