(1845–1909) ügyvéd, jogi író, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő From Wikipedia, the free encyclopedia
Neumann Ármin (Nagyvárad, 1845. február 14. – Budapest, 1909. január 31.) magyar ügyvéd, jogi író, egyetemi tanár, udvari tanácsos, országgyűlési képviselő.
Neumann Ármin | |
Született | 1845. február 14.[1] Nagyvárad |
Elhunyt | 1909. január 31. (63 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1883–1903) |
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (5-1-14) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Neumann Ármin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Édesapja Neumann Jakab Sámuel,[3] szigorúan vallásos ember volt. Édesanyja révén a Nagyváradon előkelő szerepet betöltő Kurbinder-családdal állott rokonságban. Jó ideig ingadozott, világi vagy egyházi pályát válasszon-e. Deutsch Dávid, a híres balassagyarmati rabbitól tanult, azután Poroszlóban volt a rabbiszeminárium növendéke, Kohut Sándorral együtt. Közben a bécsi egyetemen jogot hallgatott, ami nagy hatással volt rá és később Berlinben folytatta e tanulmányait, majd Pécsett, végül Budapesten 1868-ban szerezze meg a jogtudori diplomát.[4]
Hazai és külföldi tanulmányok után 1869–1884 között vidéken (Pápa, Székesfehérvár), 1884–1909 között pedig Budapesten volt ügyvéd. 1882-ben a budapesti egyetemen a kereskedelmi és váltójog magántanára lett. 1887–1903 között a szabadelvű párt országgyűlési képviselője volt Bereck városában (ma Bretcu, Románia). Képviselő korában az üzletátruházásról szóló törvényjavaslatról és a magánbiztosítási vállalatokról írt tanulmányaival keltett föltűnést. Jogi vagy pénzügyi kérdésekben rendszeresen kikérték véleményét.[4]
1889-től egyetemi rendkívüli tanárként dolgozott. 1898-ban a kodifikacionális bizottság tagja lett. Ebben a minőségben szerzett érdemei elismeréséül kapta az udvari tanácsosi címet. Mikor 1903-ban berecki mandátumát letette, a város díszpolgárává választotta. Ekkortól visszavonult a politikától és nagyobbrészt a jótékonyságnak és a közművelődésnek élt. Az Izraelita Kézmű- és Földmívelési Egyesület elnöke volt, melyhez 18 évi tevékenység fűzte. A pesti hitközségnek és chevra kadisának választmányi tagja s az alapítványi ügyosztálynak (Kornfeld mellett) alelnöke, a VI. izraelita községkerületnek pedig bírósági elnök volt. Továbbá tagja volt a főváros törvényhatósági bizottságának és számos pénzintézet igazgatóságának.[4]
1899-től a földművelés képző terén nagyobb tevékenység fejtetett ki. Több zsidó ifjú került az egyesület támogatásával földműves-iskolákba s mindannyi kitűnően bevált a gyakorlati életben is. Budapesten pedig az ő kezdeményezésére alakult meg a Magyar Izraelita Kézmű- és Földmívelési Egyesület (MIKÉFE) kertészképző telepe, mely vezetésével dr. Kohner Adolfot bízta meg (megnyitása 1909-ben, ünnepélyes felavatása azonban csak 1912 május 19-én, az egyesület fennállásának hetvenedik jubileumán volt).[5]
Nejét, akinek családi neve Ries, Bécsben ismerte meg és vezette oltár elé. Miután Székesfehérvárra költöztek, a nagy műveltségű asszony hamarosan egyik vezéralakja lett a társadalmi és emberbaráti mozgalmaknak, ami fellendítette férje irodáját. Itt írta 7 év alatt meg főművét, a magyar kereskedelmi törvény magyarázatát, mely 3 vaskos kötetből áll. Ezen műve elismeréséül 1882-ben habilitálták a budapesti egyetemen a kereskedelmi és váltójog magántanárául.[4]
Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található (5-1-14.).
Felesége Ries Amália volt.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.