Nagykövéres
falu Romániában, Temes megyében From Wikipedia, the free encyclopedia
falu Romániában, Temes megyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
Nagykövéres (románul: Chevereșu Mare, németül: Grosskeweresch) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Nagykövéres (Chevereșu Mare) | |||
Nagykövéresi házak | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Bánság | ||
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Temes | ||
Község | Nagykövéres | ||
Rang | községközpont | ||
Irányítószám | 307105 | ||
SIRUTA-kód | 156320 | ||
Népesség | |||
Népesség | 1288 fő (2021. dec. 1.) | ||
Magyar lakosság | 11[1] | ||
Népsűrűség | 15,87 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 100 m | ||
Terület | 81,17 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 40′ 01″, k. h. 21° 29′ 27″ | |||
Nagykövéres weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykövéres témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Temesvártól 18 km-re délkeletre található.
Első említése: Kıveriš (1554), majd Keverisch (1717) és 1723–1725-ben Keveresch. Nevének előtagja a Versec közelében egykor létezett, szerb lakosságú Kiskeveres falura utal, amely 1788-ban elpusztult.
A 18. században postaállomása volt és egészen Buziásfürdő fölemelkedéséig a környék legjelentősebb településének számított. Házcsoportjait az 1760-as években vonták össze egyetlen faluközpontba. Ugyanekkor költöztették ide a Bázos és Szirbova között, a mai kövéresi erdő közepén 1761-ben még Bothia néven jelölt falu lakóit – ma Bocea a falu északi részének a neve. 1807-ben a Tanulmányi alap uradalmának központja lett.
A 18. század első felében oltyánok, 1785 után mócok, az 1770-es években magyarok költöztek be. 1777 és 1786 között római katolikus plébániája is volt, egyháza ezután Bakóvár filiája lett.
A falu annak köszönhette hírnevét, hogy 1724-ben itt halt meg a magát 185 évesnek tudó Petru Czartan, „a Bánát matuzsáleme”. Temes vármegyéhez tartozott.
A falutól a Temesig és Szirbováig terjedő tölgyerdő volt Nicolae Ceaușescu egyik kedvenc vadászterülete.