melitenei örmény nemes, Jeruzsálem királynéja (12. század első fele) From Wikipedia, the free encyclopedia
Morfia jeruzsálemi királyné és edesszai grófné, született Morfia melitenei úrnő (örményül: Մորֆիա; ? − 1126 vagy 1127. október 1.) örmény nemeskisasszony, házassága révén 1101–1118 között Edessza grófnéja, 1118–1126 között Jeruzsálem királynéja.
Morfia | |
Edessza grófnéja | |
Uralkodási ideje | |
1101 – 1118. április 2. | |
Elődje | Arda marasi úrnő |
Utódja | Beatrix örmény hercegnő |
Jeruzsálem királynéja | |
Uralkodási ideje | |
1118. április 2. – 1126 / 1127. október 1. | |
Koronázása | Betlehem 1119. december 25. |
Elődje | Adelaide del Vasto |
Utódja | –[* 1] |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Rethel-ház |
Született | 11. század második fele |
Elhunyt | 1126 / 1127. október 1. |
Nyughelye | jozafáti Mária sírja templom |
Édesapja | Gábor melitenei úr |
Házastársa | II. Balduin jeruzsálemi király |
Gyermekei | Melisenda Aliz Hodierna Ioveta |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gábor melitenei örmény fejedelem leányaként politikai érdekházasságot kötött az első keresztes hadjárattal érkező II. Balduin edesszai gróffal, utóbb jeruzsálemi királlyal. Uralkodónéként távol maradt a politikától, mindazonáltal mikor férje muszlim fogságba esett, közreműködött kiszabadításában. Mivel kapcsolatából II. Balduinnal nem született fiúgyermek, a jeruzsálemi trónt elsőszülött leányuk, Melisenda örökölte.
Morfia melitenei úrnő valamikor a 11. század második felében született Gábor melitenei úr (?–1103) és egy örmény hercegnő fiatalabbik[1] leányaként. Apja bizánci tisztviselőként került Melitene városának élére; később függetlenedett a császártól, és szuverén fejedelemként kormányozta a települést. Morfia egyik nővére feltehetően egy helybéli örmény fejedelem, Torosz edesszai úr felesége volt;[2] Ibn al-Aszír krónikás pedig említést tesz „II. Balduin sógoráról,” tehát Morfia fivéréről, aki talán azonos azzal a Niképhorosszal, akit egy 1136-os oklevél Melisenda királynő anyai nagybátyjának nevez.[3] Örmény gyökerei ellenére a család valószínűleg nem az önálló örmény egyházhoz, hanem az ortodox felekezethez tartozott.[1][4][5] Morfia neve az Ευμορφια (Eumorphia) ’gyönyörű’ rövidített alakjaként görög eredetű volt.[6]
Az első keresztes hadjárat megérkezésével a helybéli örmények több esetben próbáltak szövetségre lépni a nyugati keresztényekkel, tőlük várva segítséget a muszlimok ellen. 1100 elején Gábor melitenei úr az antiochiai fejedelmi címet felvevő Bohemund tarantói herceghez folyamodott: a kilikiai örmények régóta szenvedtek a területükre be-betörő muszlimoktól, elsősorban a danismend törököktől. Gábor nagyúr a török fenyegetés elhárításáért cserébe felajánlotta az antiochiai fejedelemnek a városát, valamint Morfia leánya kezét.[7][8] I. Bohemund és Morfia frigye azonban nem valósult meg, mert augusztusban a Melitenébe tartó kereszteseket a danismendek lesből lerohanták a környező dombokról, és túszként magukkal hurcolták I. Bohemundot a Pontuszi-hegységbe.[9]
Nem sokkal azt követően, hogy unokatestvérétől, a jeruzsálemi királytól örökölte az edesszai koronát, II. Balduin edesszai gróf (1060-as évek–1131) feleségül vette Morfia melitenei úrnőt. A házasságnak politikai okai voltak: II. Balduin gróf ilyenformán biztosította egyrészt trónigényét, másrészt a környékbeli örmények barátságát és támogatását.[10] Melitene városa ugyanis a legelsőként megalakult keresztes állam, Edessza szomszédságában feküdt, s mint egykori örmény városra, Gábor melitenei úr jogot formálhatott az edesszai trónra. Emellett a gazdag ember hírében álló Gábor melitenei úr hatalmas, 50 000 bezant hozományt adott leánya mellé.[4] Az esküvő dátumát illetően csak találgatni lehet: II. Balduin valószínűleg edesszai trónra kerülése, tehát 1101 ősze után kezdhetett tárgyalásokba Gábor melitenei úrral; Gábor halála és Melitene eleste után viszont a házasság nem járt volna semmilyen politikai előnnyel az edesszai grófnak, ezért a házasságkötésre e két időpont között, tehát 1101 második fele és 1102 vagy 1103 között kellett történnie.[4][6]
Annak ellenére, hogy hatalmi érdekekből kötött frigyről volt szó, a rendelkezésre álló csekély számú forrás alapján II. Balduin és Morfia boldog, mintaértékű házasságban éltek: „[II. Balduinnak] […] magánéletében nem volt semmi kivetnivaló. Morfiával, örmény feleségével a frank Keleten ritkán látott tökéletes házastársi boldogság példájával szolgáltak.”[11] Edesszai Máté örmény krónikás is említést tesz arról, hogy II. Balduin mennyire szerette a feleségét.[12] Négy gyermekük született – mindannyian leányok voltak, ami a trónöröklés szempontjából problémát jelentett ugyan, de kiházasításuk révén a jeruzsálemi királyi család fontos kapcsolatokra tett szert:
1118-ban, unokatestvére halála után a jeruzsálemi nemesek az edesszai grófnak ajánlották fel a megüresedett jeruzsálemi trónt. II. Balduin ekkor éppen zarándoklaton volt Jeruzsálemben; felesége és gyermekei Edesszában maradtak, ahol a kormányzást Courtenay Joscelin frank nemesúr, II. Balduin unokatestvére vette át.[14] II. Balduint nem koronázták meg azonnal; az eseményt azért késleltették, hogy megvárják Morfia megérkezését, és így egyszerre kerülhessen a korona a házaspár fejére.[12] A ceremóniára 1119 karácsonyán került sor Betlehemben, ahol korábban I. Balduint megkoronázták.[15] Noha I. Balduinnak jeruzsálemi királyként egymást követően két felesége is volt, minden valószínűség szerint egyiküket sem koronázták királynévá, így az ország történetében Morfiáé volt az első királynékoronázás.[16]
A Szentföld királyának a hitvese révén szerzett szövetségesei, valamint a fiúutódok kérdése kiemelt fontosságú volt, azonban a melitenei nagyúr leányának örmény kapcsolatai elértéktelenedtek a jeruzsálemi trónon. II. Balduin királlyá választása után az udvarban többen szorgalmazták, hogy hagyja el feleségét és politikai szövetségek, illetve fiúörökös reményében lépjen házasságra egy fiatalabb asszonnyal. II. Balduin azonban elutasította a gondolatot, hogy elváljék feleségétől, s a Morfia melletti elköteleződöttsége jeleként királynévá koronázta az asszonyt.[17]
A latin keresztény, elsősorban frank népességű jeruzsálemi udvar jelentős változást jelenthetett Morfia életében, hiszen egészen addig keleti közegben élt: örmény családban nevelkedett, és Edesszában is a keleti lakosság volt többségben.[18] Nem tudni, a királyné áttért-e férje vallására, vagy megmaradt keleti kereszténynek. Vélhetően keleti szellemben történő neveltetéséből kifolyólag ugyan nem avatkozott bele a királyság kormányzásába,[19] de az udvarra erős kulturális befolyást gyakorolt, már csak azért is, mert hatására leánya, a később királynőként uralkodó Melisenda erős szimpátiát mutatott a keleti kereszténység iránt, bőkezűen támogatta a keleti templomokat, kolostorokat, és a számára készített zsoltároskönyv is hordoz keleti motívumokat.[20] Morfia királynéként használt pecsétjének egyik felén Szűz Mária és a gyermek Jézus ábrázolása, hátoldalán görög nyelvű felirat: „+ΕΥΜΟΡΦΥΑ ΕΝ Χ(ΡΙΣΤ)Ω ΠΙΣΤΗ ΡΗΓΕΝΑ” [Morfia, királyné Krisztus hitében].[21] A királyságban a latin volt a hivatalos nyelv; a görög pecsét arra utalhat, hogy Morfia királynéként is elsősorban görög nyelvű közeggel – örményekkel és görög keresztényekkel – kommunikált.[22]
Mikor 1123-ban a királyt az edesszai határok védelme közben fogságba ejtették a muszlimok, a királyné örmény zsoldosak fogadott, hogy kiderítsék, hol tartják fogva a férjét.[12] A névtelen szír krónikás elbeszélése szerint Morfia királyné ötlete volt, hogy az örmény harcosok álruhában szivárogjanak be a harputi várba, hogy utána kilétüket felfedve megöljék a védőket és ellenőrzésük alá vonják az erődöt. A szintén ott raboskodó I. Joscelin edesszai grófot sikerült kiszabadítani, II. Balduint azonban nem.[23] 1124-ben a királyné személyesen utazott el északra egyezkedni a szaracénokkal a király szabadon bocsátásáról I. Joscelin edesszai gróf társaságában.[24] A tárgyalásokat a királyné vezette. Balak szarúdzsi herceg fia, Timurtas hajlandónak mutatkozott elengedni az uralkodót, az általa szabott nyolcvanezer dinár váltságdíj azonban nagyon magas volt; ráadásul ebből húszezer dinárt azonnal ki kellett fizetni; ezt az összeget a királyné teremtette elő. A váltság maradék részének zálogát tulajdon gyermeke, a kisleány Ioveta hercegnő jelentette, aki túszként ott maradt a saizari emír udvarában édesapja szabadulásáért cserébe.[24] A hercegkisasszonyt szülei körülbelül egy évnyi raboskodás után tudták megváltani.[25]
Morfia jeruzsálemi királyné és edesszai grófné legidősebb leánya zsoltárgyűjteménye, a Melisenda királynő zsoltároskönyve szerint október 1-jén hunyt el; az évre vonatkozóan nincsenek egyértelmű utalások, 1126 és 1127 egyaránt szóba jöhet.[26]
Akárcsak a koronázás esetében, a temetés kapcsán sem volt precedens: sem Arda, sem Adelheid nem volt már jeruzsálemi királyné a halála időpontjában, s nem is a királyság területén temették el őket. Morfiát a Jozafát völgyében található Mária sírja templomban helyezték örök nyugalomra; később Melisenda leányát is ide temették.[27] A helyszín kiválasztása Szűz Máriával hozta összefüggésbe a jeruzsálemi királyi család nőtagjait.[28][* 2] Megözvegyült férje nem nősült meg újra; a király halála után a jeruzsálemi koronát Melisenda leányuk és vejük, V. Fulkó anjoui gróf örökölték társuralkodókként.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.