From Wikipedia, the free encyclopedia
A Pfeiffer-féle mirigyláz vagy csókbetegség (tudományos nevén Mononucleosis infectiosa) egy herpeszvírus okozta fertőző betegség, amely elsősorban serdülőket és fiatal felnőtteket érint. A fertőzés cseppfertőzéssel és közvetlen érintkezés, különösen csók vagy csoportos vízipipázás útján terjed. A betegséget az Epstein–Barr-vírus okozza, de a citomegalovírus is hasonló tünetekkel járó elváltozásokat hoz létre. A vírus elsősorban a B-limfocitákban szaporodik. A szervezet humorális (vírusfehérjék elleni antitestek termelése) és celluláris immunválasszal (főleg citotoxikus T-limfocitákkal) is védekezik.
| Mononucleosis infectiosa | |
 | |
| BNO-10 | B27.027.0 |
| BNO-9 | 075075 |
| Főbb tünetek |
|
| DiseasesDB | 4387 |
| MedlinePlus | 000591 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mononucleosis infectiosa témájú médiaállományokat. | |
A lappangási idő 7–49 nap. A betegség kezdődhet alattomosan (gyakran tünetmentes a lefolyás) vagy hirtelen, súlyosabb tünetekkel: láz, mandulagyulladás, fejfájás, duzzadt nyirokcsomók, levertség, torokfájás, száraz köhögés, izomfájdalom, bőrkiütések. A garat és a lágy szájpad nyálkahártyáján herpeszre emlékeztető kiütések és petechia jelentkezik, a lágy szájpad és az uvula ödémás. A vérkép jellegzetes: leukocitózis atípusos leukocitákkal és trombocitopénia. A tünetek több hétig vagy több hónapig fennállhatnak. A betegség heveny stádiuma három hétig tart, de a nyirokcsomóduzzanat visszahúzódása és a vérkép normalizálódása több hónapig is eltarthat.
A mononucleosis autolimitált betegség és nem igényel kezelést, általában 2–4 héten belül spontán gyógyul. A másodlagos fertőzés kivédésére antibiotikum, egyéb szövődmények (garatödéma) elkerülésére esetleg rövid ideig kortikoszteroid adagolható. Tüneti kezelésként láz– és fájdalomcsillapítók, klórhexidines, hidrogén-peroxidos öblítés jöhet szóba.
Kórokozója az Epstein-Barr-vírus (EBV), egy burokba zárt, kétszálú DNS vírus (dsDNS). Ez egy Gamma-Herpesz-Vírus és a Herpetoviridae családba tartozik.
Az EBV élete két szakaszra oszlik: az egyikben szaporodik és terjed, a másikban rejtőzködik, ezzel kivonva magát az immunrendszer ellenőrzése alól. Ezáltal a vírusgazda nyirokcsomóiban keletkezik egy olyan tartalék, ahova a vírusok visszavonulhatnak, és ahonnan újabb és újabb fertőzőképes vírusok szabadulhatnak fel.[1]
A betegség főként nyállal terjed. Cseppfertőzést vagy érintkezésen alapuló fertőzést is gyanítottak, de egyetemi hallgatókon és katonákon végzett kutatások szerint a fertőzött szobatárs nem növeli a kockázatot.[2][3][4][5] Fiatal pároknál gyakran szájról szájra terjed, ezért kapta a csókbetegség nevet több nyelven is (német: Kusskrankheit, angol: kissing disease). A vírus terjedése nem köthetõ háziállatokhoz mint például kutya, macska, szárnyasok, sertés, marha.
Először az orr, a szájüreg és a garat nyálkahártyája és az ottani B-sejtek fertőződnek meg. A fertőzés után a vírus a beteg immunrendszerének memóriasejtjeiben rejtőzködik, így gyakorlatilag kiirthatatlan. A rejtőzködő vírusokban a csaknem 100 vírusgénből csak 10 fejeződik ki. Ez teszi lehetővé, hogy a vírus elbújjon az immunrendszer elől.[1]
A tünetek elmúlása után a nyál még hetekig fertőző marad. Mivel a vírus később is aktiválódik, ezért a nyál újra és újra fertőzni fog, amit a vírusgazda nem is vesz észre. A vírus aktiválódása kimutatható a vérképből.
A mononukleózis gyakran észrevétlen marad. Súlyos fáradtság és gyengeség esetén ezért rá is kell gondolni.
Egyértelműen a vérből lehet kimutatni. Elsőre a fehérvérsejt-szám megnövekedése utalhat rá, ahol is az összlétszám köbmilliméterenként tízezer és huszonötezer közötti, hatvan-nyolcvan százalékban limfoid sejtek, amiknek egy része atípusos. A máj-enzimek szintje megnövekedett.
A szérumvizsgálat irányadó: Paul-Bunnell-reakcióval, vagy annak módosított változataival kimutatható heterofil antitestek, az Early Antigen (EA) és a Viral Capsid Antigen (VCA) elleni IgM-antitestek jelenléte. A pozitív EBNA-1-IgG-Test (Epstein-Barr Nuclear Antigen-1-IgG-Test) kizárja a friss fertőzést, mivel ezek az antitestek csak hetekkel a fertőzés után kezdődnek termelődni.
A mononukleózist el kell határolni a citomegalovírusos (CMV) vagy a HIV vírusos fertőzéstől. A betegség garatgyulladással kezdődik, amit meg kell különböztetni az anginától. A gyakori nyirokcsomó-megnagyobbodást más fertőző betegségek, például toxoplazmózis vagy TBC mellett autoimmun, vagy rosszindulatú betegségek is okozhatják.
Habár a mononukleózis legyengíti a gazdaszervezetet, a szövődmények ritkák. A rejtőzködő, visszatérő vagy krónikus lefutás ritka, de a fertőzés még ekkor sem számít súlyos megbetegedésnek.
A fertőzés még nem biztos, hogy betegséget is okoz. Ez függ a kórokozó virulenciájától, és a gazdaszervezet immunrendszerének állapotától. Több különböző oka van annak, hogy a beteggel érintkező személyek közül nem mindenki betegszik meg. Lehet az illető immunis, a vírusok száma vagy virulenciája túl alacsony, vagy az immunrendszer meg tudja előzni a tünetek kialakulását. Ha az immunrendszer erős, és a vírusok száma alacsony, akkor a betegség, ha ki is tör, akkor nagyon enyhe lefutást vesz.
A lappangási idő gyerekeknél 30 nap, felnőtteknél négy-hét hét.
Az elsődleges fertőzés után a betegség influenzaszerű tünetekkel kezdődik: magas lázzal, a lágyék és a végtagok fájdalmával, és erős fáradtsággal. Emellett megnagyobbodnak a nyirokcsomók a nyakon, de néha a hónaljban és a lágyékon is. Sok betegnél gyulladás alakul ki a nyaki régióban, vagy a mandulák gyulladnak be, és piszkosszürke lepedék képződik rajtuk.
Sok betegnek rossz a szájszaga (Foetor ex ore), és rekedtség, beszédzavarok társulnak a tünetekhez. Az éjszakai izzadáson gyakori alsóneműcserével, és nem kitakarózással kell segíteni, különben az eddigiekhez a megfázás tünetei is társulnak, vagy erősödnek. További tünetek lehetnek a lép és a máj duzzadása, fej-, has- és izomfájás, étvágytalanság, hangulatingadozások, depresszió, általános gyengeség, a tájékozódóképesség zavara, hidegrázás, hányinger és száraz köhögés. A tünetek néhány hét vagy hónap alatt elmúlnak, de bármikor visszatérhetnek, és a beteg egész hátralevő életére vírushordozóvá válik.
Az atípusos lefutás különösen kisgyerekeken gyakori.
A betegség krónikussá is válhat. Ekkor az érintett hónapokig, vagy évekig lázas, fáradt, levert és depresszív, hiányzik belőle a kezdeményezőkészség. A nyirokcsomók évekig duzzadtak. Összességében a betegség a krónikus fáradtság képét mutatja.
Az immunrendszer legyengülése esetén visszatérnek a tünetek, igaz, általában enyhébb formában. Előfordul, hogy a tünetek azután is hónapokig jelentkeznek, hogy az immunrendszer legyőzte a vírusokat. Ez azért van, mert az immunrendszer túlreagálta a fertőzést.
A ritka szövődmények közé tartozik az agyvelőgyulladás, a fertőző vérszegénység, a trombocitopénia, a granulociták számának visszaesése, a májmegnagyobbodás, a tüdő-, szívizom-, vesegyulladás és a sárgaság. Ha jelentkeznek ezek a tünetek, akkor a beteg kórházi kezelésre szorul.
Lépmegnagyobbodás esetén a szervezetet kímélni kell a megerőltetéstől a léprepedés veszélye miatt.
Immungyenge gyerekeknél a betegség különösen súlyos lefutású, vagy akár halálos is lehet.
Gyanítják, hogy a betegség szerepet játszhat a krónikus fáradtság, a sclerosis multiplex, a ritka garatrákok és a szintén ritka limfómák kialakulásában, de ezt még sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták. Egyes régebbi hiedelmekről azonban belátták, hogy nem felelnek meg az igazságnak, így például nem okoz impotenciát.
A mononukleózis ellen nincs célzott kezelés. Fontos a folyadékbevitel, és esetenként a lázcsökkentés.
Az esetek 10%-ában bakteriális felülfertőzés is kialakul, ezt antibiotikumokkal lehet kezelni. Bizonyos antibiotikumok azonban viszketést és kiütést idéznek elő a mononukleózis miatt. Ezért kell kerülni például a széles körben alkalmazott ampicillint és amoxicillint. Ezek alkalmazása esetén három nappal a gyógyszer bevételét követően jelenik meg a kiütés, két hét alatt végigterjed az egész testen, aztán lassanként elmúlik. Mivel itt nem allergiáról van szó, a vírusfertőzés elmúlása után újra be lehet vetni ezeket a penicillinszármazékokat.
Az első fertőzés után a vírusgazda immunissá válik az általa hordozott vírussal szemben. Eddig nem vizsgálták az újrafertőződés és az újraaktiválódás körülményeit, vagy a kiújuló, vagy hosszas megbetegedések felléptét.
A mononukleózis ellen nincs védőoltás, A megelőzés egyetlen módja a vírusgazdák elkerülése.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
