Reif Sándor ügynök és Berkovics Mária zsidó szülők gyermeke.[5][6] A „Moldova” nevet 1955-ben választotta magának, amikor első írása nyomtatásban megjelent.[7][8] A nyilas uralom alatt 1944. november 29-én Vajna Gábor belügyminiszter rendelete a budapesti gettó felállításáról rendelkezett, ezért családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott érte meg a háború végét. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet, többek között Csurka Istvánnal egy évfolyamba. Az 1956-os forradalom alatt (melyet Moldova következetesen felkelésnek nevez) ő maga is csatlakozott a forradalmárokhoz, bár érdemi tevékenységet nem fejtett ki köztük. Rendszerellenes magatartása miatt végül nem fejezhette be a főiskolát. Ezután fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a komlói szénbányában végzett munkával.
Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, ennek eredménye volt többek között az 1959-ben megjelent „Szerelemcsütörtök”. Zenés bohózatát, a „Légy szíves Jeromos”-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban.
Novellái 1955 óta jelentek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az „Idegen bajnok” 1963-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” (1973) és a „Ha jönne az angyal…” (1998) regényeit tartotta.[forrás?] Saját véleménye szerint: „Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.”[9]
1989-től a Hócipőben is több alkalommal jelentkezett sorozataival.
1990-től három évig a Magyar Hírlap külső munkatársa volt, hetente jelentek meg írásai.
Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek felvetése, cselekményesség, magányos, „mindennapi hősök” szerepeltetése. Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében (Magyarország felfedezése-sorozat), valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették nevét (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott…, A szent tehén).
2007-ben az URBIS kiadó megkezdte az „Életműsorozat” kiadását. 2009. március 12-én 75. születésnapja alkalmából az Uránia Nemzeti Filmszínházban dedikált.
Már a szocializmus idején nagy vitákat keltettek művei, elsősorban a riportkönyvei, melyekben az akkoriban elvárásként támasztott optimista kicsengés helyett a valóságot írta meg, riportalanyai elmondása alapján. Emiatt a megjelenés után az érintettek körében gyakran felháborodást váltott ki a mű hangvétele. A „Tisztelet Komlónak” című riportkönyvét a város és a bánya vezetői kritizálták (ebből a műből utóbb került kihúzásra egy mondat, amiben egy sváb származású riportalany a jugoszláv partizánok második világháború végi pogromjára utal), az Államvédelmi Hatóságról írt „Elbocsátott légió” sokáig nem jelenhetett meg könyvként, a fegyelmező zászlóaljról írt riportja pedig évekig tiltólistán volt, csak egy válogatáskötetben, „Kerüld a nőket” néven csúszott át a katonai cenzúrán. Hasonló vitákat generált a textiliparról írt „A szent tehén”, valamint a félig-meddig önéletrajzi ihletésű „A Szent Imre-induló”, amely a holokausztot, a nyilas terrort, illetve a nyilasokkal együttműködő zsidókat is megemlítette. Szalai Pál a „A Szent Imre-induló” könyv egyik főszereplője 2008. június 24-én, posztumusz a Világ Igaza kitüntetést és a Bátorság érdemjelet kapta. Moldova könyvében Szalai Pál negatív jellem, úgy, ahogy egy 1953-as koncepciós perben vádolták. Szalai Pál Moldova könyvéban rosszarcú, elhízott nyilas. Az állambiztonság koncepciója 1953-ban Wallenberg meggyilkolását akarta Szalai Pálra "rákenni", ezzel Wallenberg halálát 1947-ben Moszkvában eltitkolni. Az 1953-as koncepciós per államtitok volt a rendszerváltásig. Ember Mária feltárta a koncepciós per történetét. A „A Szent Imre-induló” könyvet újra kiadták és nem módosítottak Szalai Pál negatív szerepén. Az állambiztonság 1969 és 1981 között megfigyelte Moldovát és „Bolygató” fedőnéven tartotta nyilván.[10]
Elsőként írt a Bűn az élet című, 1989-ben megjelent riportkönyvében a cigánybűnözésről, mely akkor is komoly vitát keltett, noha a szót akkoriban kriminológiai kifejezésként használták.
„Ég a Duna” című riportkönyve a Bős–nagymarosi vízlépcső megépítése melletti érveket sorakoztatott fel, a korabeli közhangulattal ellentétben, amely szintén nagy vihart kavart.[11]
Moldova György Kádár János elkötelezett híve maradt a rendszerváltás után is. Külön életrajzi kötetet is írt róla, egyedülállónak, zseninek nevezte. A Kádár-rendszertMagyarország legjobb huszadik századi korszakának tartja. Kádár bűneit hevesen tagadta, véleménye szerint, akiket kivégeztek az 1956-os forradalom után, azokkal többnyire jogosan tették.[12] A Kádár születésének századik évfordulójára készült Kádár-mellszobrot is Moldova leplezte le, ahol „proletárszentnek” nevezte az egykori pártelnököt.[13] 2012-ben bemutatott riportkönyvének is Kádár a témája, amely Kádár János sírjával foglalkozik.[14]
Két lánytestvére és egy fiútestvére van. Első feleségétől két lánya született, akinek 2020-ban bekövetkezett halála óta irodalmi szerkesztőjével, Palotás Katalinnal élt együtt. 2021. karácsonyán összeházasodtak. Nőkkel való kapcsolatát önéletrajzi köteteiben, valamint a „Hátsó lépcső” című könyvben írta meg.[15][16]
Ellenszél. Válogatott riportok, 1-2.; Magvető, Budapest, 1977, (a Tények és tanúk sorozatban)
A szent tehén. Riport a textiliparról; Magvető, Budapest, 1980
Égi szekér; Magvető, Budapest, 1982
A pénz szaga. Riport a kamionsofőrökről; Magvető, Budapest, 1986
Ki ölte meg a Holt-tengert? Riport Izraelről; PLKV, Budapest, 1988
Bűn az élet... Riport a rendőrökről; Magvető, Budapest, 1988
Szabadíts meg a gonosztól! Riport a börtönökről; Pannon, Budapest, 1990
A harmadik majom; PLKV, Budapest, 1990
A jog zsoldosai. Riport az ügyvédekről; Dunakanyar 2000, Budapest, 1994
Magyarország szennybemenetele. Riport a környezetvédelemről; Dunakanyar 2000, Budapest, 1995
A Balaton elrablása. Riport; Dunakanyar 2000, Budapest, 1996
Ég a Duna! Riport a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőről; Kertek 2000, Budapest, 1998
Európa hátsó udvara. Riport Keletről, 1-2.; Urbis, Budapest, 2000
Aki átlépte az árnyékát... Emlékezés és dokumentumok [Kardos Györgyről]; Urbis, Budapest, 2001
A végtelen vonal. Legenda a golyóstollról; ICO, Budapest, 2001 (angolul is)
Történelemóra. Párbeszéd Kaján Tiborral; Urbis, Budapest, 2002
A tékozló koldus. Riport az egészségügyről, 1-3.; Urbis, Budapest, 2003
Kádár János, 1-2.; Urbis, Budapest, 2006
Hajósok éneke. Válogatott riportok; Urbis, Budapest, 2007 (Életműsorozat)
Ha az Isten hátranézne... Riport és dokumentumok az Ormánságról, 1-2.; Urbis, Budapest, 2008
Érik a vihar. Riport Miskolcról, 1-2.; Urbis, Budapest, 2009
Harcolj vagy menekülj! Riport és dokumentumok a tűzoltókról, 1-2.; Urbis, Budapest, 2010
Keserű pohár. Riport és dokumentumok a magyar borokról és borászokról, 1-3. [A magyar borászokról és a magyar borokról; Aszú és parlag – Tokaj; Villány – A borra épült város]; Urbis, Budapest, 2011–2012
Per Kádár sírjáért. Riport; Urbis, Budapest, 2012
Kegyelemkenyér I. Riport a nyugdíjasokról; Urbis, Szentendre, 2017
Kegyelemkenyér II.Riport a nyugdíjasokról, Urbis, Szentendre, 2017
Kegyelemkenyér III.Riport a nyugdíjasokról, Urbis, Szentendre, 2017
Az Úr jó vitéze. Riport Iványi Gáborral, 1.; Urbis, Szentendre, 2019
Az Úr jó vitéze. Riport Iványi Gáborral, 2.; Urbis, Szentendre, 2020
Színművek
Légyszíves Jeromos
Arrividerci Budapest!
Parlament gebin
Az élet oly rövid
Titkos záradék
Ifjú Gárda
Te furcsa katona
Történelmi olvasókönyv
A napló (2005) – Urbis Kiadó
Kádár János I-II. (2006) – Urbis Kiadó
Önéletrajzi kötetei
„Az utolsó töltény” című sorozatában írta meg életrajzát, életének fontos állomásait rögzítve, olykor a korábbi műveiből átemelt részletekkel. Valamennyi kötetet az Urbis Kiadó jelentetett meg.
Az utolsó töltény 1. (születésétől 1957-ig) (2004)
Az utolsó töltény 2. (1957-től 1963-ig) (2004)
Az utolsó töltény 3. (az első színdarabok, látogatás a Szovjetunióban és Erdélyben, könyv a büntetőszázadról, és szerelmei) (2004)
Az utolsó töltény 4. (a Komlóról készült riportkönyv megalkotása és utóélete) (2005)
Az utolsó töltény 5. (állambiztonsági megfigyelése) (2005)
Az utolsó töltény 6. (viszonya a Magvető Kiadóval és Kardos Györggyel, a rendőrökről szóló riportkönyv) (2006)
Az utolsó töltény 7. (viszonya az 1990-es években az MSZP-vel, a Munkáspárttal, a környezetvédelemről és a bős-nagymarosi vízlépcsőről szóló riportkönyve) (2006)
Az utolsó töltény 8. (a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről írt riportkönyve és egészségi állapota) (2007)
Az utolsó töltény 9. (szakítása az MSZP-vel és a Munkáspárttal, az egészségügyről írt riportkönyve, és a tervezett Puskás-könyv) (2007)
Az utolsó töltény 10. (megemlékezés a pályatársakról, „A gyávák bátorsága” című könyv, riportok az Ormánságról és Miskolcról) (2010)
Az utolsó töltény 11. (riport a tűzoltókról, a drámái története, a Prima Primissima-díj) (2011)
Kamarás István: Recepció-elméletek és befogadás-vizsgálatok szembesítései, In: Olvasásügy, Iskolakultúra, Pécs, 2005, 162. oldal; Gereben Ferenc: Olvasás- és könyvtárszociológiai vizsgálatok Magyarországon, In: Horváth Tibor és Papp István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. IV. kötet. Budapest: Osiris, 2002, 25. oldal
„Csokonai Vitéz Mihály egyik versében találtam a következő sorokat: »Inkább élnék Moldovában, Bukarestben, mintsem a pénz-sipos, láncos fene Pestben!«”
Botond Ágnes: ...és akik az árnyékában voltak. Széljegyzetek Moldova György Aki átlépte az árnyékát... című emlékezés- és dokumentumkötetéhez; Joshua Könyvek, Bp., 2022 (Megélt sorsok)
