(1847–1910) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő From Wikipedia, the free encyclopedia
Mikszáth Kálmán (Szklabonya,[2] 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.[3]) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.[4]
| Mikszáth Kálmán | |
 | |
| Benczúr Gyula festményén (1910) | |
| Élete | |
| Született | 1847. január 16. Mikszáthfalva (akkori nevén Szklabonya) |
| Elhunyt | 1910. május 28. (63 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Nemzetiség | magyar (palóc) |
| Szülei | Mikszáth János és Veres Mária |
| Házastársa | Mauks Ilona |
| Gyermekei | Kálmán, János és Albert |
| Pályafutása | |
| Írói álneve | Fáy László, Kákay, Kiscsolti Károly, Scarron, stb. (összesen 135) |
| Jellemző műfaj(ok) | próza, újságírás |
| Irodalmi irányzat | realizmus |
| Alkotói évei | 1871-1910 |
| Első műve | A batyús zsidó lánya (1871) |
| Fontosabb művei | Beszterce ostroma (1894) Különös házasság (1900) |
| Hatása | Esterházy Péter Grecsó Krisztián[1] |
| Mikszáth Kálmán weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikszáth Kálmán témájú médiaállományokat. | |
.jpg)
Neves és művelt felmenőkkel bíró családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye, ma Mikszáthfalva, Szlovákia);[5] apja Mikszáth János (1808–1873), szklabonyai földbirtokos, árendás mészáros és kocsmáros, anyja a kisnemesi származású Veress Mária (1823–1873) evangélikus vallású. A Mikszáth apai ági felmenők felső-magyarországi lutheránus lelkészek voltak, ugyanakkor az elterjedt tévhittel ellentétben nem voltak nemesek.[6] A család a nevét „Mixadt” alakban írta a 19. század kezdetéig.
Maga az író a család nemesi eredetét Apafi Mihály erdélyi vajdához vezette vissza, s még előnevet is kreált hozzá: „kiscsoltói”. Mindez azonban inkább a lebilincselő történetmondó fejéből pattanhatott ki, a valóságban ezeket az információkat nem sikerült semmivel alátámasztania. Szintén érdekesség, hogy Mikszáth anyjának, Veress Máriának a családja is rendszerint összekeveredik a soproni illetőségű farádi Veres családdal, amelyhez tartozott később Veres Pálné, az Országos Nőképző Egylet megalapítója. Ezt a tévedést is részben az író táplálta, aki a valóban nemesi származású anyja családját a farádi Veresekkel egy tőről fakadónak vélte. Tény, hogy az Ebecken és környékén élő Veres család mellett a farádi Veres családnak is voltak felmenői a környéken, a két család ugyanakkor a rendelékezésre álló – hiányos – adatok alapján úgy tűnik, hogy nem azonos.
Mikszáth ősei, így dédapja, ükapja, valamint annak testvére a teológiát Wittenbergben és Jénában hallgatta, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. János a helybéli születésű nemes Veress Máriát vette feleségül. Három gyermekük született: Mária, Kálmán és Gyula. (Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében elhunyt, Gyula dohánybeváltási tisztviselő lett). A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már „gazda” (legalábbis ez a megjelölés olvasható ekkor fia bizonyítványában). Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény is, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt tartottak.
Mikszáth iskoláit nagyrészt Rimaszombatban járta, 1857 és 1863 között, az utolsó két osztályt azonban Selmecbányán végezte, ahonnan 1868-ban Pestre került, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett.
Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányoznia a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, a Szabad Egyház, a Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó.
1873. július 13-án feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilona Máriát. Még ebben az évben meghaltak szülei a kolerajárványban, s ő feleségével együtt a fővárosba költözött. Nagy nyomorban éltek. 1874-ben halt meg egynapos korában első gyermekük. Felesége megbetegedett és hazaköltözött szüleihez.
Ezután ő is visszahúzódott szülőfalujába, Szklabonyára, ahol azonban anyja a családi birtokot még halála előtt bérbe adta, így abból sem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon mint aljegyző jelöltette magát, de megbukott. Visszatért Pestre, s az irodalommal kezdett komolyabban foglalkozni.
El akart válni feleségétől, mert azt gondolta, hogy rendes jövedelem nélkül nem méltó a feleségéhez. Mivel az asszony nem akart válni, az akkor még sikertelen író azt hazudta neki, hogy mást szeret. 1878-ban váltak el. Miután Mikszáthnak rendes jövedelme lett, 1883-ban újra összeházasodtak. Házasságukból három fiúgyermek született: Kálmán, Albert és János. Albert fiának leszármazottai ma is élnek.[7][nincs a forrásban] 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. 1910-ben, Budapesten halt meg.[8]
Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők az írásaiból sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múltán karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkeresettebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt neve jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte. 1882-ben Mikszáth kiküldött tudósítóként követte végig a híres tiszaeszlári vérvád per tárgyalásait, komoly oknyomozói munkát végezve „megkeresett filoszemitát, antiszemitát, dzsentrit, polgárt és parasztot, megpróbált elfogulatlanul tudósítani a perről”, melyért az egyik oldal antiszemitának a másik zsidóvédőnek bélyegezte.[9][10]
1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjává, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.
Irodalmi sikereit hamarosan magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s 1883. január 1-jén Mohorán újra összeházasodtak.[forrás?] A házasságból három fiuk született: Kálmán, (1885), János (1890) és Albert (1889–1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.
1896. július 15-én a Budapesti Újságírók Egyesülete elnökévé választotta. 1897. november 20-án megalapította az Országos Hírlapot, amelynek megszűntéig (1899. január 26.) főszerkesztője volt.[11] 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére szülőfaluja, Szklabonya a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való megjelenését 1911-ben már nem érhette meg.
_-_Kálmán_Mikszáth.jpg)
_-_Mrs_Kálmán_Mikszáth,_née_Ilona_Mauksz.jpg)
Emlékét az 1993-ban alakult Mikszáth Társaság ápolja, Mikszáth-óra néven díjat is adományozva az arra érdemeseknek.[15] 2006-ban a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, a Magyar Polgári Média Egyesület és a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége létrehozta a Mikszáth Kálmán Kulturális és Média Alapítványt, amely a Mikszáth Kálmán-díjjal ismeri el az arra érdemes újságírókat.[16]
| Mikszáth Kálmán,
(Szklabonya, 1847. jan. 16. – Budapest, 1910. máj. 28.) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő |
Apja:
Mixadt János (Cseri, 1808. máj. 22.[17] – Szklabonya, 1873. ápr. 18.[18]) földbirtokos, árendás mészáros és kocsmáros |
Apai nagyapja:
Mixadt Sámuel (Felsősztregova, 1778. jan. 8.[19] – Nagykürtös, 1830. júl. 17.) földbirtokos, hentes |
Apai nagyapai dédapja:
Mixadt Sámuel[20] (Parlagos, 1745 körül – Túrmező, 1785. márc. 4.) evangélikus lelkész |
| Apai nagyapai dédanyja:
Gerengay Zsuzsanna[21] (1754. szept. 19. – Legénd, Nógrád) Gerengay Márton, evangélikus lelkész lánya | |||
| Apai nagyanyja:
Turcsányi Zsuzsanna (Nagykürtös, 1786. jún. 24.[22] Szklabonya, 1853. aug. 4.) |
Apai nagyanyai dédapja:
Turcsányi Sámuel (? – ?) földműves | ||
| Apai nagyanyai dédanyja:
Pantik Zsuzsanna (? – ?) | |||
| Anyja:
nemes Veres Mária (Ebeck, 1823. okt. 2.[23] – Szklabonya, 1873. júl. 14.)[24] |
Anyai nagyapja:
nemes Veres Sámuel (Alsózellő, 1762. jan. 12.?[25]) földbirtokos[26] |
Anyai nagyapai dédapja:
nemes Veres István (? – ?) földbirtokos | |
| Anyai nagyapai dédanyja:
nemes varbóki Plachy Dorottya[27] (? – ?) | |||
| Anyai nagyanyja:
kövi Frenyó Judit |
Anyai nagyanyai dédapja:
kövi Frenyó János (? – ?) földbirtokos | ||
| Anyai nagyanyai dédanyja:
Zsuzsanna[30] (? – ?) |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
