Mikszáth Kálmán (Szklabonya,[2] 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.[3]) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.[4]
Mikszáth Kálmán | |
Benczúr Gyula festményén (1910) | |
Élete | |
Született | 1847. január 16. Mikszáthfalva (akkori nevén Szklabonya) |
Elhunyt | 1910. május 28. (63 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Nemzetiség | magyar (palóc) |
Szülei | Mikszáth János és Veres Mária |
Házastársa | Mauks Ilona |
Gyermekei | Kálmán, János és Albert |
Pályafutása | |
Írói álneve | Fáy László, Kákay, Kiscsolti Károly, Scarron, stb. (összesen 135) |
Jellemző műfaj(ok) | próza, újságírás |
Irodalmi irányzat | realizmus |
Alkotói évei | 1871-1910 |
Első műve | A batyús zsidó lánya (1871) |
Fontosabb művei | Beszterce ostroma (1894) Különös házasság (1900) |
Hatása | Esterházy Péter Grecsó Krisztián[1] |
Mikszáth Kálmán weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikszáth Kálmán témájú médiaállományokat. |
Élete
Neves és művelt felmenőkkel bíró családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye, ma Mikszáthfalva, Szlovákia);[5] apja Mikszáth János (1808–1873), szklabonyai földbirtokos, árendás mészáros és kocsmáros, anyja a kisnemesi származású Veress Mária (1823–1873) evangélikus vallású. A Mikszáth apai ági felmenők felső-magyarországi lutheránus lelkészek voltak, ugyanakkor az elterjedt tévhittel ellentétben nem voltak nemesek.[6] A család a nevét „Mixadt” alakban írta a 19. század kezdetéig.
Maga az író a család nemesi eredetét Apafi Mihály erdélyi vajdához vezette vissza, s még előnevet is kreált hozzá: „kiscsoltói”. Mindez azonban inkább a lebilincselő történetmondó fejéből pattanhatott ki, a valóságban ezeket az információkat nem sikerült semmivel alátámasztania. Szintén érdekesség, hogy Mikszáth anyjának, Veress Máriának a családja is rendszerint összekeveredik a soproni illetőségű farádi Veres családdal, amelyhez tartozott később Veres Pálné, az Országos Nőképző Egylet megalapítója. Ezt a tévedést is részben az író táplálta, aki a valóban nemesi származású anyja családját a farádi Veresekkel egy tőről fakadónak vélte. Tény, hogy az Ebecken és környékén élő Veres család mellett a farádi Veres családnak is voltak felmenői a környéken, a két család ugyanakkor a rendelékezésre álló – hiányos – adatok alapján úgy tűnik, hogy nem azonos.
Mikszáth ősei, így dédapja, ükapja, valamint annak testvére a teológiát Wittenbergben és Jénában hallgatta, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. János a helybéli születésű nemes Veress Máriát vette feleségül. Három gyermekük született: Mária, Kálmán és Gyula. (Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében elhunyt, Gyula dohánybeváltási tisztviselő lett). A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már „gazda” (legalábbis ez a megjelölés olvasható ekkor fia bizonyítványában). Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény is, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt tartottak.
Mikszáth iskoláit nagyrészt Rimaszombatban járta, 1857 és 1863 között, az utolsó két osztályt azonban Selmecbányán végezte, ahonnan 1868-ban Pestre került, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett.
Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányoznia a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, a Szabad Egyház, a Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó.
1873. július 13-án feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilona Máriát. Még ebben az évben meghaltak szülei a kolerajárványban, s ő feleségével együtt a fővárosba költözött. Nagy nyomorban éltek. 1874-ben halt meg egynapos korában első gyermekük. Felesége megbetegedett és hazaköltözött szüleihez.
Ezután ő is visszahúzódott szülőfalujába, Szklabonyára, ahol azonban anyja a családi birtokot még halála előtt bérbe adta, így abból sem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon mint aljegyző jelöltette magát, de megbukott. Visszatért Pestre, s az irodalommal kezdett komolyabban foglalkozni.
El akart válni feleségétől, mert azt gondolta, hogy rendes jövedelem nélkül nem méltó a feleségéhez. Mivel az asszony nem akart válni, az akkor még sikertelen író azt hazudta neki, hogy mást szeret. 1878-ban váltak el. Miután Mikszáthnak rendes jövedelme lett, 1883-ban újra összeházasodtak. Házasságukból három fiúgyermek született: Kálmán, Albert és János. Albert fiának leszármazottai ma is élnek.[7][nincs a forrásban] 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. 1910-ben, Budapesten halt meg.[8]
Írói pályája
Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők az írásaiból sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múltán karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkeresettebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt neve jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte. 1882-ben Mikszáth kiküldött tudósítóként követte végig a híres tiszaeszlári vérvád per tárgyalásait, komoly oknyomozói munkát végezve „megkeresett filoszemitát, antiszemitát, dzsentrit, polgárt és parasztot, megpróbált elfogulatlanul tudósítani a perről”, melyért az egyik oldal antiszemitának a másik zsidóvédőnek bélyegezte.[9][10]
1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjává, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.
Irodalmi sikereit hamarosan magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s 1883. január 1-jén Mohorán újra összeházasodtak.[forrás?] A házasságból három fiuk született: Kálmán, (1885), János (1890) és Albert (1889–1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.
1896. július 15-én a Budapesti Újságírók Egyesülete elnökévé választotta. 1897. november 20-án megalapította az Országos Hírlapot, amelynek megszűntéig (1899. január 26.) főszerkesztője volt.[11] 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére szülőfaluja, Szklabonya a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való megjelenését 1911-ben már nem érhette meg.
Munkái
- A batyus zsidó lánya (1871)
- Ami a lelket megmérgezi (1871)
- A lutri (1872)
- Nibelungok harca (1873)
- Pecsovics világ (1874)
- Elbeszélések. Budapest, 1874, két kötet
- Tündérvilág. Válogatott mesék gyűjteménye az ifjúság számára 9 képpel. Írta Kálmán bácsi. Uo., 1875
- A vármegye rókája (1877)
- Még ujabb fény- és árnyképek. Írta Kákay Aranyos Nr. 3. uo, 1878 (Online)
- Az igazi humoristák. Cikkek a magyar nép humoráról. Szeged, 1879
- Szeged pusztulása. Írta Kákay Aranyos No. 3. uo., 1879 (németül, uo., 1879)
- Falunk véneinek édes visszaemlékezése (1879)
- Tisza Lajos és udvara Szegeden. Fény- és árnyképek. Írta egy ismeretlen. Budapest, 1880
- Tót atyafiak. Elbeszélések és rajzok róluk, 1881 (Ismétlés Ellenzék 437. sz., Pesti Hírlap 236. sz., Koszorú VI. 374. l. 2. kiadás 1888. Uo. Németül Silberstein Adolf ford. Szeged, 1884, Dánul Schumacher Sándor ford. Kopenhagen, 1893)
- A jó palócok. 15 apró történet. Budapest, 1882 (Ism. Ellenőr 16., Vasárnapi Újság 3., Egyetértés 15., Fővárosi Lapok 8. sz., Koszorú VII. 2. kiadás 1884, 3. kiadás é. n., 4. kiadás 1890, 5. k. 1898. Uo. angolul, bevezetéssel Clipton Binghamtól, London, é. n.) A történetek: A néhai bárány, Bede Anna tartozása, Péri lányok szép hajáról, A kis csizmák, Tímár Zsófi özvegysége, Az a pogány Filcsik, A bágyi csoda, Szűcs Pali szerencséje, Galandáné asszonyom, A gózoni Szűz Mária, Két major regénye, A "királyné szoknyája", Szegény Gélyi János lovai, A gyerekek, Hova lett Gál Magda?.
- A frivol akta. Brézói ludak. A saját ábrázatomról. Bevezetéssel Jókai Mórtól. Budapest, 1882, arcképpel és 3 képpel
- Herczeg Eszterházy Miklós kalandjai szárazon és vízen. Uo. (1882, Jó Könyvek 3.)
- Az ördög orsója vagy a tolpányi boszorkány históriája. Uo. (1882, Jó könyvek 6.)
- Jókai Mór, vagy a komáromi fiú, ki a világot hódította meg. Uo. (1883, Jó könyvek 13)
- Herczeg Esterházy Miklós további kalandjai. Uo. (1883, Jó Könyvek 18.)
- Kavicsok. Elbeszélések. Kiadja a Petőfi-társaság. Uo. (1883, és Szépirodalmi Könyvtár 42. Ism. Koszorú)
- Az apró gentry és a nép. Harmincz kis elbeszélés. Írta Scarron. Uo., 1884 (Ism. P. Napló, 1883. 243., Főv. Lapok 291., Egyetértés 344. sz.)
- Nemzetes uraimék. (Mácsik a nagyerejű). Regény. A képeket rajzolta Gyulai László. Uo., 1884 (Ism. 1883: Pesti Napló 343., Budapesti Hirlap 349., Nemzet 351., Főv. Lapok 291., Egyetértés 344. sz. Új kiadás. Uo., 1884 és 1889)
- A titokzatos fekete láda. Elbeszélés. Uo., 1884 (Jó könyvek 30.)
- A tekintetes vármegye. Igaz történetek. Mannheiner Ágost rajzaival. Uo., 1885 (Ism. Főv. Lapok 1884. 280., 302., Nemzet 331., Egyetértés 300., P. Napló 330., Vasárnapi Ujság 48. sz.) (Online)
- A lohinai fű. Elbeszélés. Uo., 1885 (Egyetemes Regénytár I. 3. Ism. Nemzet 1885. 290. sz. Koszorú 40. Budapesti Szemle LVI.)
- Urak és parasztok. Uo., 1886 (Ism. Nemzet 1885. 332. sz.)
- A két koldusdiák. Mesés történet az ifjúság számára. A képeket rajzolta Mannheimer Ágoston. Uo., 1886 (Ism. Fővárosi Lapok 190. sz., 2. kiadás, 1892
- A tisztelt ház. Jankó János rajzaival. Uo., 1886 (Ism. Főv. L., P. Hirlap, Nemzet 31. sz. 3. kiadás. Uo., 1887)
- Club és folyosó. Politikai ötletek és rajzok. Uo. (1887, Ism. Főv. Lapok 356. sz., Kath. Szemle, 1888) (Révai kiadás)
- Otthon és a zöld mezőn. Gyermekek olvasmánya. Uo., 1888
- A beszélő köntös. Regény. Uo., 1889 (Előbb a Nemzetben. Ism. Főv. Lapok, 1893, Egyetértés 191., Vasárnapi Ujság 29., sz. Élet 1891. II. 142. l., Budapesti Szemle LX. Németül: Universal-Bibliothek 2790., szlovákul: Kostolny Lajos ford. Prága, 1890, A Hlas Naroda c. gyűjteményben)
- Magyarország lovagvárai regékben. Uo., 1890
- Tavaszi napfény. Otthon és a zöld mezőben. (Gyermekversek). A képeket rajzolta H. M. Bennett. Uo., (1890, Ism. P. Hirlap 1889. 347. sz.)
- Tavaszi rügyek. Elbeszélések az ifjúságról. Uo., 1890
- Pipacsok a buzában (tizennyolc elbeszélés) uo., 1890
- Mikszáth Kálmán összegyüjtött munkái: I. A tekintetes vármegye. II. Az apró gentry és a nép, III. Nemzetes uraimék. IV. Pipacsok a buzában, V. Tavaszi rügyek. VI. Urak és parasztok. VII. A két koldusdiák. A mi a lelket megmérgezi. VIII. Club és folyosó. 2. kiadás. IX. A beszélő köntös. Regény. A lohinai fű. Elbeszélés. 2. kiadás. X. Pernye. Elbeszélések. XI. A kis primás. Magyarország lovagvárai. XII. Nagyságos Katanghy Menyhért képviselő úr viszontagságos élete, kalandjai, szerencsétlensége, szerencséje és művei. Uo., 1889-1896
- Országgyűlési karczolatok. Uo., 1891 (Ism. P. Lloyd 307. sz.)
- A galamb a kalitkában. Uo., 1892 (Különnyomat a M. Hirlapból. Ism. Budapesti Szemle LXXI. Németre ford. Wechsler Lajos Berlin és Lipcse, é. n., cseh nyelvre Mayerhoffer G. H., Prága, 1895, szlovákra: Bachat)
- Kísértet Lublón (1892-93), (Először a Pesti Hírlap közölte, A lublói ember (Kísérteties krónika) címmel, 1892-ben)[12]
- A kis primás. Történeti elbeszélés az ifjúság számára átdolgozva. Uo., 1892 (Ism. Élet, 1891)
- Az eladó birtok. Páva a varjúval. Két elbeszélés. Uo., 1894 (Ism. Budapesti Szemle LXXIX. Fővárosi Lapok 217. sz. Kath. Szemle, 1895)
- Szent Péter esernyője. Neogrády Antal rajzaival. Uo., 1895. (Ism. Hét 51. sz. 2. kiadás. Uo., 1901. Németül: Berlinben és Charlottenburgban, 1896, két kiadásban és az Universal Bibliothek 4002., 4003. sz.; angolra ford. B. W. Worswick, bevezetéssel R. Nisbet Baintől. London, 1900)[13]
- Beszterce ostroma. Egy különc ember története. Uo., 1895 (Előbb a Pesti Hirlapban, Ism. A Hét 46., M. Szemle 46., 47. sz. 2. kiadás 1901, uo.)
- Társalgási leczkék. (Az elemi népiskolák számára). Kulcs a magyar nyelv megtanulásához. Uo., 1895
- Huszár a teknőben és egyéb elbeszélések. Uo., 1895 (Filléres Könyvtár 1.)
- Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések. Mühlbeck Lajos, Neogrády Antal és Jankó János rajzaival. Uo. 1896 (2. kiadás 1901, uo., németül: Sponer Andor. Lipcse, 1899)
- A keresztmama meséi: A pajkos diák. A varjú esete. Balog Károly eredeti rajzával. Uo., 1897
- Prakovszky, a siket kovács. Uo., 1897 (Legjobb könyvek I. 1.)
- A gavallérok. Ne okoskodj Pista. Uo., 1897 (Legjobb könyvek I. 11.).
- Az új Zrínyiász. Társadalmi és politikai szatirikus rajz; Lampel, Bp., 1898 (Magyar könyvtár) – díszkiadásban is
- Egy választás Magyarországon, vagy a körtvélyesi csíny. A demokraták. Uo., 1898
- Két elbeszélés: Homályos ügy, A táborszernagy halála. Uo., 1898 (Magyar Könyvtár 81.)
- Mikszáth Kálmán munkái. Uj sorozat. I. Szent Péter esernyője. II. Besztercze ostroma. III. Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések. IV. Uj Zrinyiász. V. Tót atyafiak. A jó palócok. VI. Prakovszky a siket kovács. A körtvélyesi csíny. Uo., 1900
- Különös házasság. Regény, 1-2.; Légrády, Bp., 1901
- A szelistyei asszonyok; Légrády, Bp., 1901; németül: Szelistye : das Dorf ohne Männer (Camilla Goldner, Leipzig, 1903); Ein Dorf ohne Männer ( Ödön von Horváth, Wien, 1937); szlovákul: Selištejske šumne ženi (Hamboreszky Bertalan, 1910); románul: Săliştencele (Avram P. Todor, 1931-1932)
- A fekete kakas; Légrády, Bp., 1901
- Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések. Uo., 1901 (Ism. Vasárnapi Ujság 48. sz.)
- A fészek regényei. Elbeszélések; Singer-Wolfner, Bp., 1901
- A sipsirica (1902)
- Mikor a mécses már csak pislog. Elbeszélések; Révai, Bp., 1903 (Mikszáth Kálmán munkái)
- Akli Miklós cs. kir. udv. mulattató története; Légrády, Bp., 1903
- Az én kortársaim; Athenaeum Ny., Bp., 1904
- A németke és egyéb elbeszélések; Lampel, Bp., 1905 (Magyar könyvtár)
- A paraszt-kontesz és egyéb elbeszélések; Pallas Ny., Bp., 1905 (Érdekes Könyvtár 2. évf.)
- A vén gazember; Révai, Bp., 1906 (Mikszáth Kálmán munkái)
- Világít este a szentjánosbogár is; Révai, Bp., 1906 (Mikszáth Kálmán munkái)
- A Noszty fiú esete Tóth Marival (1906-07)
- Jókai Mór élete és kora, 1-2.; Révai, Bp., 1907 (Mikszáth Kálmán munkái)
- A Noszty-fiú esete Tóth Marival. Vígjáték; Mikszáth Kálmán regénye alapján írta Harsányi Zsolt; Singer és Wolfner, Bp., 1909 (A magyar irodalom jelesei)
- A gyerekek; Révai, Bp.. 1910 (Mikszáth Kálmán munkái)
- Apró vázlatok és rajzok, 1-2.; Révai, Bp., 1910
- Nagyobb elbeszélések; Révai, Bp., 1910 (Mikszáth Kálmán munkái)
- Kisebb elbeszélések, 1-3.; Révai, Bp., 1910
- Két választás Magyarországon; Révai, Bp., 1910 (Mikszáth Kálmán munkái)
- Az igazi humoristák. Olvasmányok, útijegyzetek, tárcacikkek; sajtó alá rend. Rubinyi Mózes; Révai, Bp., 1910
- A fekete város, 1-3. Franklin, Bp., 1911
- Töviskes látogatóban. Elbeszélések; Franklin, Bp., 1912
- Emlékezések, tanulmányok; Franklin, Bp., 1914 (Mikszáth Kálmán hátrahagyott munkái)
- Szeged könyve, 1-2.; Révai, Bp., 1914
- A saját ábrázatomról. Vallomások, levelek, följegyzések; Révai, Bp., 1914 (Mikszáth Kálmán hátrahagyott munkái; Online)
- Az én ismerőseim. Apró jellemrajzok; Révai, Bp., 1914 (Mikszáth Kálmán munkái. Hátrahagyott iratok)
- Az én halottaim. Nekrológok; Révai, Bp., 1914 (Mikszáth Kálmán munkái. Hátrahagyott iratok)
- Dekameron, 1-4.; Révai, Bp.,1914-1917
- Tudós írások. Huszonegy előszó, beszédek, tudósítások; Révai, Bp., 1914 (Mikszáth Kálmán munkái. Hátrahagyott iratok)
- Anekdoták, 1-2.; Révai, Bp., 1917
- Krónikás történetek; Révai, Bp., 1918
- A zöld légy és a sárga mókus; Érdekes Újság, Bp., 1918 (Legjobb könyvek)
- A fekete fogat; Érdekes Újság, Bp., 1919 (Legjobb könyvek)
- Az amerikai menyecske. Regény-töredék; Lampel, Bp., 1919 (Magyar könyvtár)
- A patronus és egyéb hátrahagyott írások; Franklin, Bp., 1923 (Mikszáth Kálmán hátrahagyott munkái)
- Mikor az új kastély füstbement; Révai, Bp., 1928
- Rajzok és szatírák; Révai, Bp., 1928
- Alakok; Révai, Bp., 1930 (Mikszáth Kálmán művei)
- Kálmán bácsi: Csodaszép mesék; Tolnai, Bp., 1935
- Elkallódott írások; Mikszáth-Emlékbizottság, Bp., 1936
- A Krúdy Kálmán csínytevései. Regény; Révai, Bp., 1943 (Regénykönyvtár)
- A néhai bárány[14]
Társszerzős művek, feldolgozások
- Az amerikai menyecske. Regény; Mikszáth Kálmán ötlete nyomán írta Mikszáth Albert; Kultúra, Bp., 1918 (A kultúra regénytára)
- Fodor István: Az eladó birtok. Énekes vígjáték; Mikszáth Kálmán novellája után zenéjét szerzette Békeffy Mihály; Tip. Benkő, Târgu-Mureş, 1923
- Fodor István: A szelistyei asszonyok. Zenés színjáték; Mikszáth Kálmán regénye után zenéjét szerezte Kozma Géza; Marosmenti Élet, Marosvásárhely, 1932 (A „Marosmenti Élet” könyvsorozata)
- A vén gazember; Mikszáth Kálmán regényéből írta Harsányi Zsolt; Kókai, Bp., 1935 (Fővárosi és vidéki színházak műsora)
- Mindenki lépik egyet. Vígjáték; Mikszáth Kálmán elbeszéléséből írta K. Pap János; szerzői, Bp., 1935 (Fővárosi és vidéki színházak műsora)
- Mikszáth Kálmán–Sömjéni Sándor: Miniszter kerestetik. Vígjáték; Népszava, Bp., 1949 (Szakszervezeti színpad)
Galéria
- A szklabonyai Mikszáth-kúria 1910-ben
- A szklabonyai emlékház udvara 2004-ben
- Portrészobra a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház udvarán
- Mellszobra a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház előtt
- Mikszáth Kálmán szobra Budapesten a róla elnevezett téren
- Emléktábla az író egykori lakóházán (1886-1890), A beszélő köntös című regény szülőhelyén (állították: Budapesten, az Erzsébetvárosban, 2006)
Egyesületi, testületi tagságai
- A Budapesti Újságírók Egyesületének alapítója és elnöke
- A Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósági tagja
- A Kisfaludy Társaság tagja
- A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja
- A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság igazgatóságának tagja
- A Petőfi Társaság tagja
Emlékezete
Emlékét az 1993-ban alakult Mikszáth Társaság ápolja, Mikszáth-óra néven díjat is adományozva az arra érdemeseknek.[15] 2006-ban a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, a Magyar Polgári Média Egyesület és a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége létrehozta a Mikszáth Kálmán Kulturális és Média Alapítványt, amely a Mikszáth Kálmán-díjjal ismeri el az arra érdemes újságírókat.[16]
Származása
Mikszáth Kálmán,
(Szklabonya, 1847. jan. 16. – Budapest, 1910. máj. 28.) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő |
Apja:
Mixadt János (Cseri, 1808. máj. 22.[17] – Szklabonya, 1873. ápr. 18.[18]) földbirtokos, árendás mészáros és kocsmáros |
Apai nagyapja:
Mixadt Sámuel (Felsősztregova, 1778. jan. 8.[19] – Nagykürtös, 1830. júl. 17.) földbirtokos, hentes |
Apai nagyapai dédapja:
Mixadt Sámuel[20] (Parlagos, 1745 körül – Túrmező, 1785. márc. 4.) evangélikus lelkész |
Apai nagyapai dédanyja:
Gerengay Zsuzsanna[21] (1754. szept. 19. – Legénd, Nógrád) Gerengay Márton, evangélikus lelkész lánya | |||
Apai nagyanyja:
Turcsányi Zsuzsanna (Nagykürtös, 1786. jún. 24.[22] Szklabonya, 1853. aug. 4.) |
Apai nagyanyai dédapja:
Turcsányi Sámuel (? – ?) földműves | ||
Apai nagyanyai dédanyja:
Pantik Zsuzsanna (? – ?) | |||
Anyja:
nemes Veres Mária (Ebeck, 1823. okt. 2.[23] – Szklabonya, 1873. júl. 14.)[24] |
Anyai nagyapja:
nemes Veres Sámuel (Alsózellő, 1762. jan. 12.?[25]) földbirtokos[26] |
Anyai nagyapai dédapja:
nemes Veres István (? – ?) földbirtokos | |
Anyai nagyapai dédanyja:
nemes varbóki Plachy Dorottya[27] (? – ?) | |||
Anyai nagyanyja:
kövi Frenyó Judit |
Anyai nagyanyai dédapja:
kövi Frenyó János (? – ?) földbirtokos | ||
Anyai nagyanyai dédanyja:
Zsuzsanna[30] (? – ?) |
Jegyzetek
Források
Szakirodalom
További információk
Kapcsolódó szócikkek
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.