Miklós Gyula (szőlész)

(1832–1894) borász, politikus, országgyűlési képviselő From Wikipedia, the free encyclopedia

Miklós Gyula (szőlész)

Miklósvári idősb Miklós Gyula (Finke, 1832. november 26. – Budapest, 1894. május 1.) királyi tanácsos, szőlész, borászati országos kormánybiztos miniszteri osztálytanácsosi ranggal.

Ez a szócikk a szőlészről szól. Hasonló címmel lásd még: Miklós Gyula (egyértelműsítő lap).
Gyors adatok
Miklós Gyula
Született1832. november 26.[1]
Finke[2]
Elhunyt1894. május 1. (61 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • borász
  • növénynemesítő
  • politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1878. június 29.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1881. június 1.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Miklós Gyula témájú médiaállományokat.
Bezárás

Életútja

Apja Miklós Ferenc borsodi alispán volt. Középiskoláit Miskolcon kezdte és Eperjesen folytatta, de még el sem végezte, már 16 éves korában 1848-ban fölcsapott honvédnek. Decemberben hadnagy és 1849 márciusában főhadnagy és Abrahámy ezredes segédtisztje lett; a nemzeti hadsereg egyik legjobb lovasának hírében állott. Ezredével együtt Világosnál tette le a fegyvert. Ekkor besorozták a császári hadseregbe, mint szekerész közlegényt. Troppauban Jósika János báró kieszközölte, hogy a 3. huszárezredhez helyezték át, ahol öt hónap múlva ismét hadnagy lett; de csakhamar, mint főhadnagy, elhagyta a hadsereget.

Bukovinában megnősülvén, Borsod megyei birtokára ment gazdálkodni. 1860-ban a Szendrői járás főszolgabírájává választották. A provizórium alatt állásától megvált és azt csak 1867-ben vállalta el újra és a koronázáskor ő vezette a Borsod megyei bandériumot. 1875-ben az edelényi kerület országgyűlési képviselővé választotta és két ülésszakon át tagja volt a képviselőháznak. A Felsőborsodi református egyházmegye tanácsbírája is volt.

Ismert nagytapasztalású szőlősgazda lévén a borászati kérdésekben szakavatottságra való felszólalásaival tűnvén ki, országos borászati kormánybiztossá nevezték ki a földművelési minisztériumban osztálytanácsosi ranggal. E minőségében rendkívüli szorgalmat és buzgóságot fejtett ki, különösen mindent elkövetett a filoxéra kártételeinek enyhítésére, s 1876-tól csaknem két évtizedig a szőlőművelés és borászat valódi apostola és a filoxéria-vész által elpusztított szőlők helyreállításának legfáradhatatlanabb bajnoka volt.

Közhasznú működésének ideje alatt királyi tanácsosi címet, majd vaskoronarendet kapott. Kecskeméten szőlőtelepet (Miklóstelep) alapított, mely nevét viseli; ezért a város díszpolgárrá választotta, barátai és munkatársai pedig fehérmárványból Abt szobrász által készített domboralakú szobormű-emléket állítottak tiszteletére, melyet 1895. szeptember 29-én lepleztek le.

A Borászati Lapok munkatársa volt.

Fia Miklós Gyula országgyűlési képviselő, főispán volt.

Munkái

  • Jelentése báró Kemény Gábor földmív.-, ipar- és keresk. m. k. miniszter úr ő nagyméltóságához a nevezetesebb borvidékek beutazása alkalmával szerzett tapasztalatairól. Bpest, 1880.
  • Jelentése ugyanahhoz, melyben 1880. május havától 1881. decz. hó végéig a borászat terén kifejtett működéséről jelentését beterjeszti. Uo. 1882.
  • Jelentése a központi mintapincze 1882. vé végéig terjedő működéséről. Uo. 1883. (Ugyanaz gróf Széchényi Pál miniszterhez 1883. évről. Uo. 1885).
  • Jelentése gróf Széchenyi Pál földmívelés-, ipar- és kereskedelmi magyar kir. miniszterhez, a borászat terén kifejtett működéséről 1880-81., 1882-84. Uo. 1885.
  • Hazai szőlészetünk és a phylloxera. Uo. 1888.
  • Néhány szó hazai szőlészetünk reconstructiójához. Ugyanott, 1892-94. Négy füzet.

Országgyűlési beszédei a Naplókban (1875-81) vannak.

Források

További információk

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.