angol zeneszerző From Wikipedia, the free encyclopedia
Michael Laurence Nyman[1] (London, Anglia 1944. március 23. –) angol zeneszerző.
| Michael Nyman | |
 | |
| Michael Nyman 2010-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Michael Nyman |
| Született | 1944. március 23. (80 éves) London, Anglia, Egyesült Királyság |
| Származás |  Anglia |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | filmzene |
| Aktív évek | 1967 - napjainkig |
| Hangszer | zongora |
| Díjak |
|
| Tevékenység | zeneszerző |
| Kiadók | MN Records |
 | |
| Michael Nyman aláírása | |
| Michael Nyman weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Michael Nyman témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Michael Nyman a Királyi Zeneakadémián folytatott zongora-, és zenetörténeti tanulmányokat, de a zeneakadémián töltött diákévek után (1964), elutasítva a kortárs atonális zenét, rövid időre felhagyott a zeneszerzői tevékenységgel és inkább zenetudománnyal, a klasszikusok tanulmányozásával, zeneelméleti művek írásával és romániai népzenegyűjtéssel foglalkozott.
1968-ban Cornelius Cardew The Great Digest című munkájáról írt kritikában használta először a minimalizmus fogalmát egy új zenei irányzatként, amelynek legjelentősebb képviselője Steve Reich és Philip Glass lett.
Steve Reich Come Out című szerzeménye hatására ő is visszatért a zeneszerzéshez: 1968-ban librettót írt Harrison Birtwistle Down by the Greenwood Side című darabjához, majd Birtwistle kérésére 18. századi velencei dalokat írt át Carlo Goldoni Il Campiello című, 1756-ban szerzett színpadi produkciójának feldolgozásához. A színházi produkció alkalmával született meg 1976-ban a Campiello Band – „a leghangosabb, elektromos erősítés nélküli utcai zenekar”, amely részben régi hangszereken, mint a schalmei, részben pedig modern hangszereken, mint a szaxofon, játszott. Nyman célja az volt, hogy elektromos erősítés nélkül a lehető leghangosabban zenéljenek. A zenésztársulat Goldoni-bemutató sikere után – klasszikus művek modern adaptálására szövetkezve – együtt maradt, az együttes felvette az alapító nevét és Michael Nyman Band néven a mai napig aktívan zenél.
Nyman elsősorban filmzeneszerzőként vált híressé: legnagyobb sikereit Peter Greenaway filmjeihez, valamint Jane Campion Zongoralecke című filmjéhez írt zenéjével érte el.
Nyman 1974-ben kiadott egy könyvet az experimentális zenéről (Experimental Music: Cage and Beyond[2]), amelyben John Cage kortárs zenére tett hatását elemzi.
Nyman tagja volt a híres-hírhedt Portsmouth Sinfonia társulatnak, amely elsősorban rock- és popklasszikusokra írt variációkat (pl. Bridge over Troubled Water). Később alapított egy hasonló zenekart Foster's Social Orchestra néven, amely Stephen Foster zenéjére alapozta tevékenységét.
2005-ben saját lemezkiadót hozott létre (MN Records), hogy zenéit más kiadóktól függetlenül jelentethesse meg.
|
|
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
