Matteo Visconti

Matteo I Visconti (Invorio, 1250. augusztus 15. – Crescenzago, 1322. június 24.) a Visconti-család tagja. 1295-ben Milánó politikai vezetője lett nagybátyja, Ottone Visconti érsek utódaként.

Matteo Visconti
Született	1250. augusztus 15.[1] Invorio
Elhunyt	1322. június 24. (71 évesen)[1] 1322. június 24. (71 évesen) 1323 (72-73 évesen) Crescenzago
Állampolgársága	Milánó
Házastársa	Bonacossa Borri (1269–)[2]
Gyermekei	Galeazzo I. Visconti Marco I Visconti Giovanni Visconti Luchino Visconti Stefano Visconti Caterina Visconti
Szülei	Anastasia Pirovano Teobaldo Visconti
Foglalkozása	katona
Tisztsége	plébános capitano del popolo (1287. december – 1289. december 21., Milánó) capitano del popolo (1289. december 21. – , Milánó) capitano del popolo (1290–, Vercelli) capitano del popolo (1292–, Alessandria) capitano del popolo (1292–, Como) capitano del popolo (1301. május – , Bergamo)
A Wikimédia Commons tartalmaz Matteo Visconti témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Adolf von Nassau már 1294-ben kinevezte császári helytartóvá. Noha az 1302-es della Torre-lázadás miatt Veronába menekült, Itáliában a császári ügy iránti kitartó hűsége kivívta VII. Henrik német-római császár (ur. 1308–1313) háláját, aki 1311-ben visszahelyezte Milánóba, Lombardia császári helytartói posztjára. Azt követően uralma alá vonta Piacenzát, Tortonát, Paviát, Bergamót, Vercellit, Cremonát és Alessandriát. Bár tehetséges tábornok volt, inkább a diplomáciára és a vesztegetésre támaszkodott hódításai során, és az óvatos olasz despota mintájának tekintették. Kitartó ghibellin politikája és vitája XXII. János pápával (ur. 1316–1334) a milánói püspökség elfoglalása miatt 1322-ben Bertrand du Pouget pápai legátus kiközösítette. 1322-ben lemondott a trónról fia, I. Galeazzo Visconti javára, és nem sokkal ezután meghalt.

Gyermekei

Matteo Viscontinak nejével, Bonacossával († 1321. január 13.), Squarcino Borri condottiero leányával a következő gyermekeik voltak:

• I. Galeazzo Visconti (1277–1328)
• Luchino Visconti (1287–1349)
• Stefano Visconti († 1327. július 4.)
• Marco Visconti († meggyilkolták 1329-ben), Alessandria podestàja
• Giovanni Visconti (1290–1354)
• Caterina Visconti 1298 Alboino della Scala († 1311)
• Zaccarino Visconti Franchino Rusca
• Agnese Visconti Cecchino della Scala († 1325)

Jegyzetek

1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. p16404.htm#i164039, 2020. augusztus 7.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Matteo I. Visconti című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• The New Encyclopaedia Britannica, 12. kötet (1993), 395. o.
• Francesco Cognasso: I Visconti. Dall'Oglio, Milánó, 1987, ISBN 88-7718-346-2 (újranyomás d. Kimenet Milánó 1972)
• Paolo Grillo: Visconti, Matteo. In: Raffaele Romanelli (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani (DBI) 99. kötet, Verrazzano-Vittorio Amedeo. Istituto dell'Enciclopedia Italiana, Róma, 2020
• Francesca Maria Vaglienti: Visconti, Matteo I. In: Lexikon des Mittelalters, 8. kötet (1997), 1725. o.

További információk

• Visconti, Matteo I. In: Treccani Enciclopedia online.
• Publikációk Matteo Viscontiról a Regesta Imperii opacában

• Olaszországportál
• Történelemportál