Martin Gore, zeneszerző, a Depeche Mode tagja From Wikipedia, the free encyclopedia
Martin Lee Gore (London, 1961. július 23. –) angol zeneszerző, dalszövegíró, énekes, előadóművész, producer és DJ. A Depeche Mode elektronikus rockzenekar alapító tagja,[3] dalszerzője,[4] gitárosa, billentyűse, vokálosa és énekese. Tenor hangja kiegyensúlyozott kontrasztot kínál Dave Gahan baritonjához,[5][6][7] színpadi megjelenése jellemzően feltűnő, androgün jegyeket mutat.
| Martin Gore | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Martin Lee Gore |
| Álnév | Mart |
| Született | 1961. július 23. (63 éves)[1] London, Anglia[2] |
| Pályafutás | |
| Műfajok | elektronika, szintipop, new wave, alternatív dance, alternatív rock, techno, minimal, ambient |
| Aktív évek | 1980– |
| Együttes | Depeche Mode, VCMG |
| Hangszer | moduláris szintetizátorok, gitár, billentyű, ének |
| Hang | tenor |
| Tevékenység | zeneszerző, dalszövegíró, előadóművész, énekes, producer, DJ |
| Kiadók | Mute, Sire, Reprise |
| IPI-névazonosító | 00051559677 |
| Martin Gore weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Martin Gore témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gore a Depeche Mode mellett számos szólólemezt is kiadott, illetve a zenekar egy korábbi tagjával, Vince Clarke-kal is készítettek közös albumot VCMG név alatt.[8]
Dalszövegei jellemzően a szex, politika és vallás témáit járják körbe.[9][10] Véleménye szerint a magányról írt dalok közelebb állnak a valósághoz, míg a „boldog számokat" hamisnak, irreálisnak találja,[11] számára a Depeche Mode zenéjében viszont „mindig felcsillan a remény szikrája".[12]
Nemzetközi dalszerzői tevékenységéért 1999-ben elnyerte a legrangosabb brit dalszerzői kitüntetést, az Ivor Novello-díjat,[13] 2009-ben díjazták a Moog Innovációs díjjal,[14] 2020-ban pedig a Depeche Mode tagjaként beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be.[15]
Martin Gore Londonban született, apja afroamerikai katona volt, aki az Egyesült Királyságban állomásozott.[16] Dagenhamben nevelkedett anyjával, Pamelával és nevelőapjával, akik mindketten a Ford of Britain gyárban dolgoztak.[17] Szülei 13 éves koráig titkolták apja kilétét, akivel felnőttként találkozott először az Egyesült Államok déli részén.[16] Gore-nak van két féltestvére is: Karen (született 1967-ben) és Jacqueline (született 1968-ban).[17]
Gyerekkorát „normálisnak és stabilnak" festi le, emlékei szerint introvertált volt és inkább olvasott egyedül, mint hogy kortársaival töltse szabadidejét, de szeretett iskolába járni és külföldi utakra is elkísérte osztályát.[17]
1977-ben fejezte be a basildoni Nicholas Comprehensive iskolát, s egy bankban kezdett el dolgozni, esténként és hétvégente pedig egy helyi zenekarban, a Norman and the Worms-ben játszott barátjával, Phil Burdettel, akiből később szintén énekes-dalszerző lett.[18][19]
1980-ban ismerkedett meg Andrew Fletcherrel a Van Gogh Clubban, majd csatlakozott Vince Clarke és Andy zenekarához, a Composition of Sound-hoz. Nem sokkal később felvették énekesnek Dave Gahant, aki a meghallgatáson David Bowie „Heroes" c. számával aratott nagy sikert.[9] Gahannak köszönhető a „Depeche Mode" elnevezés is, melyet egy francia divatmagazin címéből kölcsönzött.[20][21]
A Depeche Mode debütáló albumának hangzásáért (Speak & Spell) elsősorban Vince Clarke volt felelős, Gore mindössze két számot írt a lemezre „Big Muff" és „Tora! Tora! Tora!" címmel.[22][23] Mikor Vince Clarke 1981-ben bejelentette távozását, Gore lett a zenekar dalszerzője,[4] s a második. A Broken Frame című albumra írt számok már nagyban különböztek mind szövegükben, mind hangzásukban a Speak & Spell stílusától. Gore vezetésével egyre sötétebbé és politikusabbá vált a zenekar,[9] dalszövegei pedig jellemzően szex, politika és vallás témákban íródtak.[9][10] A számok többségében a bariton Gahan tölti be az énekes szerepét, az inkább tenor hangú Gore pedig vokálozik, ám minden lemezen található pár olyan dal (jellemzően balladák), melyeket Gore énekel.[24][25][26]
Gore több Depeche Mode számban gitáron is játszik (általában Gretsch White Falconján vagy Gretsch Double Anniversary-jén).[27][28][29] Bár már a „Behind the Wheel" és „Love, in Itself" című dalokban is előkerült a hangszer, a „Personal Jesus" volt az első olyan szám, amiben főszerepet kapott, a Songs of Faith and Devotion albumon pedig már egyértelműen teret hódított magának.[30] Fellépések alkalmával szintetizátorait rendszeresen gitárra váltja a „Never Let Me Down Again" vagy a „Question of Time" című számok közben.[31][32] Az 1990-es években Gore így nyilatkozott: „Azt hiszem, bizonyos értelemben a modern zene élvonalába kerültünk, miközben kikoptunk a szokványos rockzenei rádiócsatornákról."[33]
1989-ben kezdődött Martin Gore szólókarrierje. Az ekkor megjelent Counterfeit e.p., majd ennek folytatásaként 2003-ban a Counterfeit² a Gore által kedvelt nagy elődök feldolgozásait tartalmazza, jellegzetesen Martin Gore-os hangzással. Az Exciter turnét követően vette fel, s jóval elektronikusabb lett, mint az azt megelőző két Depeche Mode lemez, az Exciter és Ultra. Egyéb érdekessége, hogy a 11 szám közt egy német nyelvű dal is megbújik („Das Lied vom einsamen Mädchen"). A Counterfeit2 albumhoz klubkoncert-turné is kapcsolódott.[34]
A Depeche Mode egy korábbi tagjával, Vince Clarke-kal VCMG néven készítették el instrumentális minimáltechno albumukat Ssss címen, amit a Mute gondozásában adtak ki 2012. március 12-én. A két zenész harminc év után először dolgoztak együtt, s akkor sem épp szokványos módon, mivel a munka nagy részét mindketten egyedül végezték, saját stúdiójukban, és e-mailen küldözgették egymásnak a számokat, míg össze nem állt a tízszámos lemez.[35] Az első kislemez, Spock a Beatporton jelent meg 2011. november 30-án világszerte, a második, Single Blip 2012. február 20-án, a harmadik, Aftermaths pedig 2012. augusztus 20-án.[36]
2015 februárjában felkerült Gore hivatalos Facebook oldalára pár kép „MGxMG" hashtaggel, melyekről később kiderült, hogy új albuma, az MG promóciós anyagai voltak. Elnevezését a Vince Clarke-kal közös VCMG duó neve ihlette. Weboldalán és a közösségi médiában március 2-án közzé tett egy kislemezt, az „Europa Hymn"-et, és bejelentette, hogy új szólóalbuma április 27-én és 28-án jelenik meg.
Az MG Gore első olyan szólólemeze, melyre nem feldolgozások kerültek (lásd Counterfeit, Counterfeit2), hanem eredeti Martin Gore számok. A 16 számból álló lemezen a Delta Machine turné után kezdett el dolgozni 2013 márciusában, santa barbarai stúdiójában. Elmondása szerint már a Depeche Mode kezdete óta vágyott arra, hogy instrumentális albumot készíthessen. „Igyekeztem olyan elektronikus, filmszerű zenét írni, ami súrolja a sci-fi határait. (...) Számomra a zene létszükséglet. Hetente legalább ötször bejárok a stúdióba és amint megvan az ötlet meg a minta, maga a zeneszerzés folyamata már gyors és szórakoztató.” mondja Gore.[37]
Harmadik, ötszámos szólólemezén Gore moduláris szintetizátorait szólaltatja meg:[38] „Mindegyik szám szintetizátor-alapú, ha jól emlékszem, gitárt nem használtam egyiken sem. Ének, szintetizátor és dob."[39] nyilatkozta Gore a Rolling Stone-nak. „Felénekeltem pár hangot, amiket »újraszintetizáltam«, így inkább hasonlítottak majomüvöltésre. Ezért döntöttem végül úgy, hogy majmokról nevezem el az összes dalt.”[39] mondja Gore. A lemez címét egy Jared Diamond könyv ihlette, melyben az író a majmoktól örökölt emberi viselkedést elemezte, a borítót pedig Pockets Warhol, egy kanadai csuklyásmajom festette.[38][40]
Gore Santa Monicában építette meg saját stúdióját, melyben többek közt helyt kapott páratlan Eurorack, Moog és Erica moduláris szintetizátorgyűjteménye. A 2000-es évektől itt készítette szóló lemezeit, illetve írta Depeche Mode számait.[31][41][42][43][44][45][46]
Martin Gore nemzetközi dalszerzői tevékenységéért 1999. május 27-én elnyerte a legrangosabb brit dalszerzői kitüntetést, az Ivor Novello-díjat,[13] majd 2019-ben „a populáris zenéért tett munkájáért" Moog Innovációs díjjal jutalmazták.[14]
„A zenei úttörő Martin Gore létezésről alkotott mesteri elektronikus meditációival rávilágít a mindent átalakító zene és tiszta érzelmek közti kapcsolatra. A Depeche Mode alapítótagjaként érzéki elektronikus kompozícióival és önvizsgálatot tükröző dalszövegeivel világszerte képes megszólítani hű ranjongóit, és számtalan elismert művészre tudott hatást gyakorolni, köztük Trent Reznorra és Johnny Cash-re.(...) Gore korszakalkotó módon, az elektronikus zene érzelmi erejével emlékeztet arra, milyen élmény embernek lenni." Moog[14]
1994. augusztus 27-én Gore elvette Suzanne Boisvert fehérnemű-divattervezőt, házasságukból két lányuk és egy fiuk született, majd 2006 januárjában elváltak. 2005-ben írt számát, a Playing the Angel albumon található „Precious-t" a családjától való eltávolodás ihlette.[2][9][47][48] 2014 júniusában vette el második feleségét, Kerrilee Kaskit, s két lányuk született, akiket Santa Barbarán nevelnek.[2][49]
A zenekar 1993-as 'Devotional' turnéja során stressz okozta rohamoktól szenvedett,[50] és korábban nyilvánosan is beszélt alkoholista múltjáról.[51] 1983-ban (Alan Wilderrel együtt) egészségügyi és morális megfontolásból vegetariánus étrendre váltott.[52][53]
A Depeche Mode énekese Dave Gahan, azonban alkalmanként Gore is elénekel néhány számot. A következő lista időrendben tartalmazza a Gore által énekelt számokat.
Duett A következő számokat Gore és Gahan együtt adják elő. Egyes számoknál mindketten egyszerre énekelnek (például "Behind the Wheel"), míg máskor Gahan énekli a versszakokat és Gore a refrént (például "Everything Counts"). A felsorolt számok listája a Wikipedia szerkesztésében részt vevő rajongók véleménye alapján készült. A csapat részéről hivatalosan nem duettként vannak nyilvántartva.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
