Remove ads
Marlies Göhr (Gera, 1958. március 21. –) Európa-, világ-, és olimpiai bajnok német atléta.
| Marlies Göhr | |
 | |
| Született | Marlies Oelsner 1958. március 21. (66 éves)[1] Gera |
| Állampolgársága |
|
| Házastársa | Ulrich Göhr |
| Foglalkozása | atléta |
| Kitüntetései |
|
| Magassága | 165 cm |
| Testtömege | 55 kg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marlies Göhr témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
70-es évek
Első jelentős nemzetközi versenyén, az 1975-ös junior atlétikai Európa-bajnokságon második lett a száz méteres síkfutás versenyszámában. A következő évben már részt vett a montreali olimpiai játékokon. Itt bejutott a száz méteres szám döntőjébe, ahol az utolsó, nyolcadik helyen ért célba. Ezentúl tagja volt a négyszer százas kelet-német váltónak. Renate Stecher, Carla Bodendorf és Bärbel Eckert társaként megnyerte a váltóversenyt, így tizennyolc évesen olimpiai bajnok lett.
1977-ben új világrekorddal nyerte meg száz méteren a kelet-német bajnokságot Drezdában. Marlies 10,88 alatt futotta le a távot, amivel ő lett az első női sportoló, aki az elektronikus időmérés bevezetése óta 11 másodperc alatti eredményt ért el százon.[2]
1978-ban folytatódott sikersorozata. A Prágában rendezett Európa-bajnokságon is aranyérmes lett száz méteren, valamint további két érmet szerzett; kétszázon ezüst-, négyszer százon bronzérmesként zárt a kontinensviadalon. Ebben az évben férjhez ment, és vezetéknevét megváltoztatta Oelsnerről Göhre. Ezt követően már ezen a néven versenyzett.
80-as évek
1980-ban, a moszkvai olimpiai játékokon újfent aranyérmet nyert hazája váltójával. Száz méteren pedig - a számon, melyen ekkor már három éve birtokolta a világrekordot - Ljudmila Kondratyjeva mögött ezüstérmet szerzett.
Az 1982-es Európa-bajnokságon, Athénban megvédte címét száz méteren, a döntőben négyszeres olimpiai bajnok honfitársát, Bärbel Wöckelt megelőzve, valamint a váltóval is Európa-bajnok lett.
1983. június 8-án 10,81-es idővel megdöntötte saját világrekordját. Ez az eredmény azonban kevesebb mint egy hónapig élt, ugyanis az amerikai Evelyn Ashford két századdal futott jobbat július 3-án. Ez év augusztusában, a Helsinkiben rendezett világbajnokságon két aranyérmet is nyert. Száz méteren honfitársa, Marita Koch előtt lett világbajnok, az Olimpia, és az Európa-bajnokság után pedig Helsinkiben is győzött a váltóval.
1984-re Evelyn Ashfordal együtt egyértelműen dominálta a száz méteres távot. Az ekkori tíz legjobb női eredmény kettejük között oszlott meg. Ebben az évben Los Angeles-ben került sor az Olimpiai játékokra. A szocialista országok közül több nem indította sportolóit a játékokon, válaszul a moszkvai olimpia bojkottjára.[3] Marlies így hiába számított nagy esélyesnek a győzelemre, hazája döntése miatt nem állhatott rajthoz a versenyen. Ashford végül 10,97-es új olimpiai rekorddal nyerte meg a számot.
1986-ban, a stuttgarti Európa-bajnokságon mindkét számban megvédte címét. Ezzel ő lett az első háromszoros Európa-bajnok nő száz méteren. Az 1987-es római világbajnokságon már nem volt az elsődleges esélyesek között. A váltóval ugyan ezüstérmet szerzett, egyéniben százon viszont már az elődöntőben kiesett. Egy év múlva, a szöuli olimpián megismételte ezt a teljesítményt. Egyéniben ezúttal sem jutott be a döntőbe, míg a kelet-német váltó tagjaként ezüstérmes lett négyszer százon. Ez volt pályafutása utolsó nemzetközi sikere.
1989 után több olyan dokumentum került nyilvánosságra, melyek a kelet-német sportolók doppingszerekhez való viszonyáról szólt. Eszerint Marlies tizenhét évesen, 1975-ben pozitív tesztet produkált androgén anabolikus szteroidok vizsgálata során.[4]
Remove ads
Pályafutása alatt hét alkalommal állított fel új világrekordot. Négy alkalommal a négyszer százas váltóval, további háromszor pedig egyéniben száz méteren. 1985. október 6-án, Silke Möller, Sabine Günther és Ingrid Auerswald társaként Canberrában elért 41,37-es világrekordja ma is él. Ez az eredmény rendre a nemzetközi sajtó vitatémája. Mivel több NDK-s sportolóról bizonyították be idővel, hogy sikereit különböző doppingszerek segítségével érte el, ezen eredmény tisztasága máig kétséges.[5][6]
| Versenyszám | Időeredmény | Dátum | |
|---|---|---|---|
| 1. | 100 méter síkfutás | 10,88 | 1977. július 1. |
| 2. | 4 × 100 méter váltó | 41,85 | 1980. július 13. |
| 3. | 4 × 100 méter váltó | 41,60 | 1980. augusztus 1. |
| 4. | 100 méter síkfutás | 10,88 | 1982. július 9. |
| 5. | 100 méter síkfutás | 10,81 | 1983. június 8. |
| 6. | 4 × 100 méter váltó | 41,53 | 1983. július 31. |
| 7. | 4 × 100 méter váltó | 41,37 | 1985. október 6. |
Remove ads
- 100 méteres síkfutás - 10,81 s (1983)
- 200 méteres síkfutás - 21,74 s (1984)
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
Remove ads