From Wikipedia, the free encyclopedia
Maria de Dominici (Birgu, 1645. december 6. – Róma, 1703. március 18.) máltai festő, szobrász, harmadik rendi karmelita apáca. Művészcsaládba született Birgu (Vittoriosa) városában,[2] apja aranyműves volt és a Máltai lovagrend becsüse.[3] Két fivére, Raimondo de Dominici és Francesco de Dominici, festő volt.[3] Raimondo fia, Bernardo könyvet írt a kortárs művészet történetéről, amelyben szerepelt Maria is.[4]
Tizenéves korában de Dominici Mattia Preti festőnél és szobrásznál tanult, aki akkoriban a vallettai Szent János-társkatedrális belső díszítésén dolgozott. Feltehetőleg de Dominici a keze alá dolgozott,[5] és feljegyezték, hogy segített Prattinak legismertebb munkájában, abban a festménysorozatban, amely Keresztelő János életét és vértanúságát ábrázolja, és a társszékesegyház boltozatát díszíti.[2]
Határozott és sokoldalú személyiség volt; ezek a jellemvonások világosan kitűnnek az általa írt két végrendeletből.[4] Giovannantonio Ciantar Malta Illustrata című műve (1772) olyannak ábrázolja, mint aki már fiatalon pontosan tudta, hogy mihez akar kezdeni életével: nem volt hajlandó a női kötelességek elvégzésére, ezért szülei gyakran rendreutasították, semmit nem akart csinálni a rajzoláson és egyéb olyan dolgokon kívül, amelyek megfeleltek természetes tehetségének. Végül szülei látva a festésre való hajlamát, tanárt szereztek neki.[2]
Harmadik rendi karmelita apácaként szabadon élhetett a kolostor falain kívül, és mentesen a családi kötelékektől.
Úgy tűnik, gyorsan tanult és kivirágzott Preti gyámsága alatt. Giovannantonio Ciantar megjegyzi, hogy Preti irányítása alatt jól dolgozott, és amikor a mestere megengedte neki, hogy a mennyezeti freskó néhány nőalakját ő fesse, majdnem jobban dolgozott, mint mestere.[2] Ugyanezt megerősítette Giuseppe Maria de Piro is a Squarci di Storia (1839) című művében, hozzátévem hogy Maria de Dominici felülmúlta a mester összes többi tanítványát.[2]
1682-ben de Dominici elhagyta Máltát. Valószínűleg tagja volt a lovagrend nagymestere unokaöccsét és feleségét (Isabella d'Avalos d'Aquino d'Aragona) kísérte el, akik Pretivel együtt bátorították, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Végül Rómában telepedett le, ahol saját műterme lett, és a nagymester ajánlólevelének köszönhetően kezdett megbízásokat kapni.[2] Rómában egy társalkodónővel élt műtermében, a San Giovanni dei Fiorentini közelében.[3]
Máltában több hordozható kegytárgyat készített, amelyeket a helyi vallási ünnepségeken és utcai körmeneteken használtak.[3] Számos munka fűződik nevéhez, azonban egyesek nehezen megtekinthetőek. A leghozzáférhetőbb művei Máltán Szűz Mária látogatása Erzsébetnél a żebbuġi plébániatemplomban; Beato Franco a vallettai karmelita templomban és az Angyali üdvözlet a vallettai katedrális múzeumában.
2010-ben egy krátert neveztek el róla a Merkúr bolygón.[6] Santa Luċiján utca viseli nevét.[7]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.