Marcus Claudius Marcellus (Kr. e. 166)

Marcus Claudius Marcellus (? – Kr. e. 148) római politikus, hadvezér. Családja a plebeius Claudiusok közé tartozott, nagyapja Syracusae híres elfoglalója, ötszörös consul, a hasonló nevet viselő Marcus Claudius Marcellus, édesapja – maga is Marcus – pedig Kr. e. 196-ban volt consul.

Marcus Claudius Marcellus
Született	i. e. 208[1] ókori Róma
Elhunyt	i. e. 148 (59-60 évesen)[2] Földközi-tenger
Állampolgársága	római
Gyermekei	Marcus Claudius Marcellus
Szülei	nem ismert Marcus Claudius Marcellus
Foglalkozása	ókori római politikus ancient Roman military personnel
Tisztsége	néptribunus római helytartó praetor római szenátor (nem ismert – nem ismert) consul (i. e. 166 – i. e. 166)
Halál oka	fulladás
Sablon • Wikidata • Segítség

„Marcus Claudius Marcellus” lehetséges további jelentéseiről lásd: Marcus Claudius Marcellus (egyértelműsítő lap).

Kr. e. 177-ben apja örökébe lépett a pontifexi collegium tagjaként, noha előtte semmiféle magistraturát sem viselt. Kr. e. 169-ben praetor volt, és Hispania lett a provinciája. Kr. e. 166-ban consulként győzelmet aratott Gallia Cisalpina keltái ellen, jutalomképpen triumphust tarthatott. Kr. e. 155-ben másodszor is főmagistratus lett, ekkor a Liguria népe ellen vezetett győzedelmes hadjáratot. Első két consuli évének részleteit sajnos nem ismerjük, ám az ominózus harmadikét igen.

Kr. e. 152-ben Lucius Valerius Flaccusszal együtt lett ismét consul, amely minőségben Hispaniába vonult. A keltibérek felett aratott kisebb győzelmek után nagylelkű bánásmódjával elérte, hogy az ellenséges törzsek letegyék a fegyvert, és békét kérve követeket menesszenek Rómába. A senatus azonban gyávaságnak és hanyagságnak fogta fel az esetet, és nem volt hajlandó tárgyalni az ibériai törzsekkel; Marcellust pedig leváltották hadvezéri posztjáról, és Lucius Licinius Lucullust nevezte ki a helyére.

Marcellus időközben a luzitánok felett is győzelmet aratott, lerombolva Nergobiga erődjét. Télire visszatért az általa alapított Corduba coloniában (ma Córdoba) berendezett bázisára, azonban a senatus döntéséről értesülve hirtelen felvonult a keltibérek ellen, akik nyomban letették a fegyvert. Feltehetően előre megegyeztek erről a consullal, aki így akart elégtételt venni a senatus felett: Lucullus már egy teljesen békés tartományt vett át.

Marcellust Kr. e. 148-ban Massinissa numidiai királyhoz menesztették követként, azonban a hajója viharba került és elpusztult. A consul is odaveszett a Földközi-tengeren. Az édesapja által emeltetett Virtus-templomban fennmaradt egy felirata, mely megörökíti, hogy nagyapja, édesapja és ő maga összesen kilencszer voltak consulok. Ilyesmi semelyik más római családban sem fordult elő.

Utódai közül két dédunokája, Marcus és Caius szintén consulviselt volt.

Források

• Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
  Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).

Elődei: Quintus Aelius Paetus és Marcus Iunius Pennus

Consul Kr. e. 166 collega: Caius Sulpicius Gallus

Utódai: Titus Manlius Torquatus és Cnaeus Octavius

Elődei: Lucius Cornelius Lentulus Lupus és Caius Marcius Figulus

Consul Kr. e. 155 collega: Publius Cornelius Scipio Nasica Corculum

Utódai: Quintus Opimius és Lucius Postumius Albinus

Elődei: Quintus Fulvius Nobilior és Titus Annius Luscus

Consul i. e. 152 collega: Lucius Valerius Flaccus

Utódai: Lucius Licinius Lucullus és Aulus Postumius Albius

• Ókorportál
• Az ókori Róma portálja

1. Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 29.)
2. Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 29.)