francia énekes, színész From Wikipedia, the free encyclopedia
Marcel Mouloudji (Párizs 4. kerülete, 1922. szeptember 16. – Neuilly-sur-Seine, 1994. június 14.) francia énekes, filmszínész. Nevezetessé vált Boris Vian, Louis Aragon, Jacques Prévert és Philippe Pauletto[8] dalainak tolmácsolásával is.
| Marcel Mouloudji | |
 | |
| 1973 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Marcel André Mouloudji |
| Becenév | Mouloudji |
| Született | 1922. szeptember 16.[1][2][3][4][5] Párizs 4. kerülete[6] |
| Elhunyt | 1994. június 14. (71 évesen)[1][2][3][4][7] Neuilly-sur-Seine[6] |
| Sírhely |
|
| Házastársa | Louise Fouquet (1943–1969) |
| Élettárs | Liliane Patrick |
| Gyermekei | Annabelle Mouloudji |
| Pályafutás | |
| Műfajok | sanzon |
| Hangszer | énekhang |
| Tevékenység |
|
| IPI-névazonosító | 00021651910 |
| Marcel Mouloudji weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marcel Mouloudji témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mouloudji apja, Saïd Mouloudji 1896-ban született francia Algériában. Apja kőműves volt, míg édesanyja, Eugénie Roux házvezetőnő. Származásukat tekintve apja kabil, anyja breton volt.
Mouloudji Párizsban nőtt fel. Eiatalon kapcsolatba került színházi és filmes körökkel. A színészettől a festészetig sokrétű képzettséget kapott. Tizenegy évesen szerepelt az első filmjében. Kommunista apja hatására politikailag már fiatalon elkötelezett volt. A második világháború évei után a mindössze 20 éves Mouloudji már az Enrico című film forgatókönyvén dolgozott, amelyért 1945-ben megkapta a Prix de la Pléiade-ot.
Mint énekes, Mouloudji Boris Vian és Jacques Prévert tolmácsolójaként kezdte a pályát. 1951-ben rögzítette első lemezét. 1952-ben, majd 53-ban elnyerte a Charles-Cros-díjat, 1953-ban pedig a Grand Prix du Disque-t. Ugyanakkor már régen nagy népszerűségre tett szert a filmvásznon. 1954-ben jelölték a Brit Filmakadémia (BAFTA) díjára a legjobb külföldi színész kategóriában a We Are All Murderers című filmben.
Az indokínai háború alatt Mouloudji politikai elkötelezettsége művészi karrierjének visszaeséséhez vezetett. Meggyőződéses pacifistaként műsorába felvette Boris Vian Le déserteur című sanzonját, és ugyanazon a napon énekelte el, amikor Franciaország vereséget szenvedett a Điện Biên Pủ-i csatában. A rádióállomások bojkottálták a Le déserteur-t.
Bár művészileg és politikailag egyaránt aktív maradt, Mouloudji már nem tudott építeni a korábbi években elért sikereire. 1966-ban fodrászszalont nyitott, és idejét inkább a festészetnek és az írásnak szentelte. 1994. június 14-én halt meg. Visszaemlékezéseinek folytatása és egy új album munkái félbemaradtak.
Lánya, Annabelle Mouloudji énekesnőként és színésznőként lett ismert.
1953: Mouloudji chante Mouloudji
1954: Mais il y aura
1956: Chansons et complaintes
1957: Mouloudji chante Mouloudji
1959: N°5
1960: Amours et ma dame aussi
1964: Si je t'avais connue
1965: La Tendresse
1966: Complainte de la Butte
1966: Les Pin Up du pauvre − Hymne à la femme...
1967: Complaintes - Ballades
1969: Envoi de fleurs
1969: Chansons pour ma mélancolie − Complaintes pour une rose noire
1969: Dîner de têtes...
1970: Mouloudji chante Prévert
1971: Comme le dit ma concierge
1973: Paris est une fête
1973: Faut vivre
1976: Madame la môme
1976: Mouloudji chante Boris Vian
1976: Jacques Prévert chanté par Mouloudji
1977: Le Bar du temps perdu
1978: Mouloudji chante Dimey
1978: Comme une feuille en automne
1980: Inconnus... Inconnues...
1985: Jeux de dames
1987: Les Femmes
.jpg)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
