A Manjósú (japánul: 万葉集 Hepburn-átírással: man'yōshū, "Tízezer Levél Gyűjteménye") a legfőbb japán történeti versantológia, amely i. sz. 759-ben a Nara-kor közepén (710 – 794) jelent meg.[1] A mű egyike Japán nagyra becsült könyvgyűjteményeinek. Valószínűleg nem egyszerre lett összeállítva, hanem hosszú időn keresztül több ember gyűjtötte a különböző verseket.[1] Jelenlegi formáját Ótomo no Jakamocsinak (大伴 家持 Ōtomo no Yakamochi, ?718 – 785) tulajdonítják, aki egybegyűjtötte a sorozat részeit.[1] A gyűjteményben található versek költői különböző társadalmi rétegekből kerültek ki: találhatunk verseket uralkodóktól, parasztoktól, de örömlányoktól is.[2] A dalok keletkezési idejüket tekintve kb. 300 évet ölelnek fel, a legutolsó darab 759-ből származik. A versekből megismerhetjük a korabeli emberek gondolkodásmódját és szokásait.
Széles körben úgy tekintenek a Manjósúra, mint elsősorban egyedi Japán munkára. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a versek és az antológia részei sokban különböznek a tudományos sztenderd kínai irodalomtól és verseléstől. A Manjósú több versében lehet felismerni a Konfucianizmus és a Taoizmus jellegzetességeit, ill. vannak művek, amelyek a buddhista tanokat tükrözik vissza.
Híres korabeli költők: • Kakinomoto no Hitomaro • Jamabe no Akahito • Jamanoue no Okura[2]
A Manjósú szó szerint azt jelenti, hogy „Tízezer levél gyűjteménye” vagy „Számtalan levél gyűjteménye”, de más-más tudósok különbözőképp értelmezték a címet. Szengaku (仙覚 Sengaku), Kamo no Mabucsi (賀茂 真淵 Kamo no Mabuchi) és Kada no Azumamaro (荷田 春満 Kada no Azumamaro) a 葉 jó (yō) karakter jelentését úgy értelmezték, mint a kotoba (szavak), így emiatt a „számtalan szavak gyűjteménye” névvel illeték a versgyűjteményt. Keichú (契沖 Keichū) és Kamocsi Maszazumi (鹿持雅澄 Kamochi Masazumi) úgy gondolták, hogy a cím jelentése „az utolsó tízezer év gyűjteménye”. Okada Maszajuki (岡田正之 Okada Masayuki), a kanbun tudós szerint a versantológia a mű oldalainak a mennyiségére utal. Megint mások szerint a név a mű rengeteg oldalára utal.
A versantológiát 4 részre szokás osztani:
- A legkorábbi időszak a prehisztorikus vagy legendás múlt, Júrjaku (雄略天皇 Yūryaku, 456-479), Jómei (用明天皇 Yōmei, 585-587), Szaimei (斉明天皇 Saimei, 594-661), Tendzsi (天智天皇 Tenji, 668-671) császárok korát foglalja magába.
- A második korszak lefedi a 7. század végét. Ebben az időszakban alkotott Kakinomoto no Hitomaro (柿本人麻呂 Kakinomoto no Hitomaro), Japán egyik leghíresebb költője.
- A harmadik korszak 700-730 közé tehető. A korszak alkotói: Jamabe no Akihito (山部 赤人 Yamabe no Akihito), Ótomo no Tabito (大伴 旅人 Ōtomo no Tabito) és Jamanoue no Okura (山上憶良 Yamanoue no Okura).
- A negyedik periódus 730-760 közti időszakot öleli fel. Ekkor alkotott Ótomo no Jakamocsi, a gyűjtemény összeállítója is.
A gyűjtemény 20 részből/ könyvből áll, amely összesen 4516 verset tartalmaz.[3] Ebben 4163 tanka (短歌 tanka, "rövid dal"), 260 csóka (長歌 chōka, "hosszú dal"), 62 szedóka (旋頭歌 sedōka) és 21 nagauta (長歌 nagauta) található.[3] Ez a temérdek mennyiség 561 szerzőtől származik, akik közül 70 nő volt. Azokban az időkben, nagy tiszteletnek örvendtek nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül azok, akik átlagon felüli verseket tudtak írni. Azok a nők, akik a társadalmi hierarchiában alacsony pozíciót foglaltak el, gyakran a költészetet használták eszközként státuszuk javítására. Az arisztokrácia gyakori szórakozásai közé tartoztak a műfelolvasások és a művészeti versenyek.[4]
A Nara-korban jelent meg Japánban a kínai írásrendszer, amely alapján legelőször a Kodzsiki (古事記 Kojiki, Régi idők feljegyzései) jelent meg 712-ben, majd nem sokkal később a Manjósú.[5] Már a Kodzsiki, de leginkább a Manjósú mutatja a japán írás folyamatos fejlődését. A versantológia Manjó-ganában (万葉仮名 Man'yō-gana) íródott.[2][3] Ennek lényege, hogy a japán morák (szótagok) leírására a kínai írásjegyeknek csak a fonetikai hangalakjait használták fel, függetlenül azok eredeti jelentésétől. Ez a fajta verselés rendkívül nehézkes volt, viszont a japán stílusú verselés (vaka, 和歌 waka) nagyon jól tudta alkalmazni, mivel a költemények többsége rövid volt.[6]
Dzsómei tennó, aki a Szóga-klán országlása alatt uralkodott, így írt Aszuka környékéről:
Yamato hegyei, számotok bár végtelen,
Kagu mennyet ostromló bérce különb mindőtöknél!
Ha felhágok bércére, s birodalmam kémlelem,
a tágas síkot lát szemem, hol füstkígyók kúsznak felfelé,
s a széles tó felett sirályok szelik a levegőeget.
Csodás táj ez, Yamato földje![6]
Három Manjósú töredéket tártak fel, amelyeket fából készült mokkanra jegyeztek fel:[7][8][9]
- Az első töredék régészeti lelőhelye Kizugava, Kiotó. A töredék 23,4 cm hosszú, 2,4 cm széles és 1,2 cm vastag. 750-780 közötti időszakból származik. A rajta található szöveg Manjó-ganában íródott.
- A második töredék lelőhelye: Kóka, Siga. A Mokkan maradvány 2 cm széles és 1 mm vastag. 1997-ben találták meg, a töredék pedig a 8. század közepén íródhatott.
- A harmadik töredék lelőhelye Aszuka, Narában. 9,1 cm hosszú, 5,5 cm széles és 6 mm vastag. A 7. században datálódott. Ez az egyik legrégebbi Manjósú töredék. A mű 14 karaktert tartalmaz (7. fejezetből), amelyek Manjó-ganában íródtak.
A mű angol nyelvű fordítását J. L. Pierson készítette el, míg az oroszt A. J. Gluskina.[3] Alexander Vovin (1961–2022) orosz származású nyelvész 2009-ben jelentetett meg kommentárokkal ellátott angol nyelvű fordítást.[10]
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
