növényalcsalád From Wikipedia, the free encyclopedia
A mamutfenyőformák(Sequoioideae) a ciprusfélék(Cupressaceae) családjának egy alcsaládja. Három ma élő nemzetség tartozik ide, mindegyik egy-egy ma is élő fajjal; a nemzetségekben fosszilis fajok is vannak.
Gyors adatok Rendszertani besorolás, Elterjedés ...
Gigantikus méreteik dacára az amerikai mamutfenyőkre csak a 18. század második felében figyelt fel egy Kaliforniába utazó szerzetes; beszámolója 1769-ben jelent meg,[1] és jóformán ismeretlen maradt. Juan Crespi ő 1796-ban látta meg e hatalmas fákat — az ő beszámolóját már a szélesebb közönség is megismerte. E tengerparti mamutfenyő tudományos leírására 1824-ig (az óriás mamutfenyőére 1833-ig) kellett várni, ekkor az első indián ábécét kifejlesztő cserokiSequoyah-ról (Se-Quo-Yah, 1770–1843) a Sequoia nevet kapta.
Kérgük még törzsük átmérőjéhez viszonyítva is igen vastag; az idősebb amerikai fáké fél méternél is vastagabb. Ebben a kéregben nincsenek gyantajáratok, viszont sok benne a csersav(tannin), így se a férgek, se az avartüzek nem károsítják.[2] Általában a közvetlen villámcsapást is túlélik: szép példája ennek a nagycenkiSzéchenyi-kastély kertjében álló, villám sújtotta óriás mamutfenyő. A kéreg sérülései viszonylag gyorsan gyógyulnak.
Hasonlóan védettek a tűztől tobozaik: olyannyira, hogy magjai csak erdőtűz (vagy más, hasonló hő) hatására válnak csíraképessé.
Rendkívül szívós, az időjárási szélsőségeknek ellenálló fák.
Számos arborétumban és kastélykertben találhatunk egy-egy mamutfenyőt. Többségüket az első világháború előtt telepítették. Az utóbbi évtizedekben mindhárom faj több kertészetben is kapható, tehát sokfelé telepítik is. Néhány ismertebb, öreg példány:
Szegeden az egyetem füvészkertjében 50 éves példány áll.
Zirc közelében, a közigazgatásilag Borzavárhoz tartozó Páliháláspusztán a házaktól kb. 200 méter sétával érhető el egy mamutfenyő.
A Balatonfűzfői művelődési ház előtt található egy példány, melyet 1936-ban ültettek. 2018- ban villámcsapás miatt a tetejéből jó pár métert eltávolítottak, de így is impozáns látványt nyújt.
Balkány egyik városrészében, Csiffytanyán áll egy 160 évnél is idősebb fa. Érdekessége, hogy nem arborétumban, hanem szabadon nő.
Sopronhorpácson, a Széchenyi-kastély fáját valószínűleg Széchenyi Alexandra ültettette. A villám sújtotta fa felső ágai száradnak.
Budakeszi határában az egykori növénykert maradékaként 1900 óta áll két hegyi mamutfenyő.
Korábban a legnagyobb hazai mamutfenyő az iharosberényiInkey-kastély parkjában álló, 41m magas Sequoiadendron giganteum volt. Törzsének kerülete meghaladta a hét métert. A fát 2018 októberében kivágták, tönkjén 135 évgyűrűt számoltak.[3]
Szombathelyen a bogáti kastélyparkban élő mamutfenyő lett a legmagasabb a Magyarországon élő mamutfenyők között, miután 2018-ban kivágták az iharosberényi Inkey-kastély parkjában állót.[3]
A 75-ös főút mellett, a Zala vármegyében fekvő Nova község Kossuth utcájában áll egy jelentős példány. A tulajdonos elbeszélése alapján 1955-ig vegetált, majd gyors növekedésnek indult.
Szombathelyen a Kámoni Arborétumban, a Saághy István utca és Maros utca torkolatában áll egy példány, amely az öntözés ellenére alulról elkezdett száradni. 2011 júliusában villám sújtotta, a teteje megsérült.[4]
Szombathelyen a Rigóvölgyben, a Kárpáti Kelemen utca 57. alatt magánkertben áll egy közel 50 éves példány.
Lengyel községben az Apponyi Kastély parkjában található 2 példány[6]
A két amerikai mamutfenyőfaj a Kalifornia és Oregon államban foltokban megjelenő babérlombú erdők meghatározó fajai közé tartozott, amíg nagy részüket ki nem vágták. Jelenleg mindkét fajt intenzíven védik, és nagy erőfeszítésekkel újratelepítik.
Kőszeg, Dr. Nagy László Gyógypedagógia Intézet kertjében
Dubóczky Krisztina: Megtalálták Magyarország legmagasabb fáját. sokszinuvidek.24.hu. (magyarul) Budapest: Central Médiacsoport Zrt. (2019. április 3.) (Hozzáférés: 2021. április 5.)
