ifjabb királyné, Antiochia fejedelemnéje, ciprusi és jeruzsálemi királyi hercegnő From Wikipedia, the free encyclopedia
Lusignan Helvis (1190 körül – 1216/9), örményül: Հելվիսի Լուսինյան, franciául: Helvis de Lusignan, princesse d'Antioche, reine junior d'Arménie, latinul: Helvis de Leziniaco, principissa Antiochiae, regina iunior Armeniae, görögül: Ελοΐζ της Κύπρου, ciprusi és jeruzsálemi királyi hercegnő, Örményország ifjabb királynéja Kilikiában (Kis-Örményország), Antiochia fejedelmnéje. I. Hugó, ciprusi király édestestvére és Lusignan Szibilla örmény királyné, valamint Lusignan Mélisende antiochai fejedelemné féltestvére. Braunschweigi Helvis ciprusi királyné 6. generációs felmenője. A Szentföldön és a Ciprusi Királyságban uralkodó Lusignan-ház tagja.
Lusignan Helvis | |
Ciprusi Helvis Jeruzsálemi Helvis | |
Örmény Királyság ifjabb királynéja | |
Հելվիսի Լուսինյան | |
Uralkodási ideje | |
1211 – 1216/8 | |
Elődje | Lusignan Szibilla |
Utódja | Lusignan Szibilla |
Antiochiai Fejedelemség fejedelmnéje (uralkodó hercegnéje) | |
Helvis de Lusignan | |
Uralkodási ideje | |
1216. január 27. – 1216/1219. január 26. | |
Elődje | Embriaco Plaisance |
Utódja | Lusignan Mélisende |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Lusignan-ház |
Született | 1190 körül |
Elhunyt | 1216/9 (29 évesen) |
Édesapja | Imre ciprusi király és iure uxoris jeruzsálemi király (1144 körül–1205) |
Édesanyja | Ibelin Eschiva (1160–1196/7) |
Testvére(i) |
|
Házastársa | 1. I. (Dampierre-i) Eudo, Chargey-les-Gray ura (?–1207/10) |
Házastársa | 2. I. (Poitiers) Rupen Rajmund ifhabb örmény király, Antiochia fejedelme (1199–1222) |
Gyermekei | Első férjétől: 1. Richárd 2. Valter Második férjétől: 3. Eschiva (megh. fiatalon) 4. Mária (1215–1257 után) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Rupen Rajmund ifjabb örmény király felesége és I. Leó örmény király sógornője.
Mivel a sógorának, I. Leónak nem születtek fiai, ahogy bátyjának, III. Rupennek sem, ezért I. Leó a nagyunokaöccsát, III, Rupen unokáját, Helvis férjét jelölte ki utódának mint az örmény királyi család egyetlen fiúörökösét, és koronáztatta meg 1211-ben.
I. Leóbak ekkor még csak egy lánya volt az első házasságából, Stefánia.[1]
I. Leó örmény király ugyan 1210-ben vagy 1211-ben újranősült, és feleségül vette Helvis féltestvérét, húgát, Lusignan Szibilla ciprusi és jeruzsálemi királyi hercegnőt, I. Izabella jeruzsálemi királynő és Imre ciprusi király lányát, de a király második házasságából egy újabb lány jött a világra, Izabella, így az ő születése sem változtatta meg a trónöröklési rendet, hiszen Izabella a nővére mögött helyezkedett el a trónöröklési sorban.
II. András 1218-as örményországi látogatása változtatott ezen a helyzeten. A magyar király a szentföldi hadjáratáról hazatérőben útban megállt az örmény fővárosban, Sziszben, ahol az örmény király, I. Leó nagy örömmel fogadta, rokonként üdvözölte,[2] és megegyeztek gyermekeik házasságában. Az örmény király a legkisebb lányát, Zabelt II. András legkisebb fiával, András herceggel jegyezte el, és megtette őket az örmény korona örököseinek. Joscelint Korikosz urát küldte a magyar udvarba követként a házasság megkötésére és a magyar herceg Örményországba küldésére, hogy ott nevelkedjen. A házasságból azonban nem lett semmi, hiszen a következő évben, 1219. május 2-án meghalt az örmény király.
(A következő szöveg korabeli, XIX. század végi helyesírással és nyelvi stílussal íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Leo örmény király Antiochiából követséget küldött hozzá, felajánlván leánya, Izabella kezét harmadik fiának, Andrásnak. [...] II. András ezt az ajánlatot elfogadta azzal a feltétellel, hogy András herczeg legyen Leo utóda az örmény trónon. Ez ügyben úgy András, mint Leo 1219-ben a pápához, III. Honoriushoz, fordultak; ez az eljegyzést megerősítette és kikötötte, hogy a herczeg jegyesének keze révén, (még a menyasszony halála esetén is – látszik, hogy a magyar király minden áron csak az örmény trónutódlást czélozta) az örmény trónt örökölje. I. Laskaris Tódor nikeai császár[3] is ígéretet tett Andrásnak arra nézve, hogy rajta lesz, miként a herczeg az örmény trónt elnyerje. Mindazonáltal az Árpád-háznak ez irányu várandóságából épp úgy nem lett semmi, mint Béla-Elek herczeg byzancziéból. Leo ugyanis már 1220-ban[4] meghalt. Brienne János, jeruzsálemi király – Leónak idősebbik leányát kb. 1216 óta birta nőül – alig hogy hirét vette ipja halálának, Örményországba jött, hogy mint neje örökségét annektálja. Mivelhogy azonban az ország nagyjai követelték, hogy János Ptolemaisban tartózkodó nejét Örményországba hozza, elutazni volt kénytelen.[5] Elutaztakor IV. Bohemund antiochiai herczeg (a Poitou-házból) fia megkérte Izabella kezét s azt 1221-ben a királysággal együtt megkapta; [...] Habár Fülöp már 1222-ben[6] meghalt, II. András fiának jogait nem vitathatta, mert Halicsnak második fia, Kálmán számára való megszerzése nagyon igénybe vette.”[7] Izabella másodszorra örmény unokatestvéréhez, Hetum (1215–1270) barbaroni úrhoz ment feleségül.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.