Lorenzo Insigne
olasz labdarúgó From Wikipedia, the free encyclopedia
Lorenzo Insigne (Nápoly, 1991. június 4. –) olasz válogatott labdarúgó, a Toronto játékosa.[3][4] Posztját tekintve csatár.[5][6][7][8][9]
| Lorenzo Insigne | |||||||||||||||||||||||||
_22.jpg) | |||||||||||||||||||||||||
| Lorenzo Insigne 2019-ben. | |||||||||||||||||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||
| Születési dátum | 1991. június 4. (33 éves) | ||||||||||||||||||||||||
| Születési hely | Nápoly[1], Olaszország | ||||||||||||||||||||||||
| Állampolgárság | olasz | ||||||||||||||||||||||||
| Magasság | 163 cm | ||||||||||||||||||||||||
| Testtömeg | 59[2] kg | ||||||||||||||||||||||||
| Becenév | II Magnifico | ||||||||||||||||||||||||
| Poszt | csatár | ||||||||||||||||||||||||
| Klubadatok | |||||||||||||||||||||||||
| Jelenlegi klubja | Toronto | ||||||||||||||||||||||||
| Mezszám | 24 | ||||||||||||||||||||||||
| Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
| Válogatottság2 | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
| 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2023. június 25. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 2022. június 23. | |||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lorenzo Insigne témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||
Pályafutása
A kezdetek
A Napoli ificsapatában kapott először rendszeres játéklehetőséget. Először az Ascoli U19-es csapata ellen talált be. Az Ascoli ellen a 15. percben szerzett gólt, ezzel megnyerve csapatának a mérkőzést. A Bari elleni 3-2-es mérkőzésen ő szerezte az első találatot. A Frosinone ellen a hosszabbításban lőtt gólt, így a csapata 1-0-ás sikert aratott. Az Ancona elleni kiütéses, 5–0-s győzelem során ő szerezte a harmadik találatot. Az Avellino elleni idegenbeli találkozón ő lőtte a győztes gólt. A Genoa ellen szerezte a 2008–09-es szezonban az utolsó találatát.[10]
Kölcsönadások
2010–11-re kölcsönbe került a Foggia csapatához a Lega Pro Prima Divisionebe, amely az olasz harmadosztálynak felelt meg. Első gólját augusztus 14-én, a L'Aquila elleni amatőr olasz kupa meccsen szerezte, míg augusztus 29-én a Lucchese elleni hazai 2–3-as vereség során szerezte első bajnoki gólját.[11] Zdeněk Zeman edzősége alatt összesen 19 gólt szerzett a bajnokságban, emellett hét gólt ért el a kupasorozatban.
2011. július 8-án ismét kölcsönadták, ezúttal a másodosztályú Pescarához, ahol szintén Zeman lett a trénere.[12] 2011. augusztus 26-án debütált a Serie B-ben a Hellas Verona elleni nyitókörben és szeptember 4-én, a Modena ellen idegenben szerezte első gólját a klub színeiben. Insigne 18 góllal zárta a szezont, ezzel csapattársa, Ciro Immobilével együtt gólkirály lett a szezonban és összesen 14 gólpasszt adott. A kiírás végén a Pescara feljutott az élvonalba, amelyben Insignének is nagy szerepe volt, majd megkapta a "Serie B – Az év játékosa"-díjat.[13]
Napoli
A 2012–13-as Serie A-bajnokságra került vissza a Napoli első csapatához és a 24-es mezt kapta meg.[14] 2012. szeptember 16-án megszerezte első gólját a Serie A-ban a Parma elleni hazai 3–1-es győzelem során.[15] Négy nappal később a nemzetközi, UEFA-porondon is bemutatkozott a svéd AIK ellen az Európa-ligában.[16] A Napoli összetett második helyezésében nagy szerepet játszott a 43 pályára lépése, öt gólja és hét gólpassza.[17][18]
A következő idényben, 2013. szeptember 18-án debütált a Bajnokok Ligájában az előző szezon döntőse, a német Borussia Dortmund ellen 2–1-re megnyert hazai találkozón.[19] Az olasz kupa döntőjében, 2014. május 3-án kétszer is betalált az első félidőben, miközben csapata 3–1-re nyert a Fiorentina ellen.[20][21] A 2014–15-ös évadban, 2014. november 9-én épp a Fiorentina elleni meccsen megsérült a jobb térdének elülső keresztszalagja.[22] Öt hónap kihagyás és lábadozás után, 2015. április 4-én tért vissza a pályára, és csereként tért vissza az AS Roma elleni idegenbeli 1–0-s vereség alkalmával.[23] A következő bajnoki összecsapáson, április 26-án a Sampdoria ellen 4–2-re megnyert hazain gólt lőtt és a kapitányi karszalagot is viselte, mivel csapattársa közül Marek Hamšík, Christian Maggio és Gökhan Inler is hiányzott.[24]
2015. szeptember 20-án betalált a Lazio ellen 5–0-ra megnyert meccsen.[25] Hat nap után 100. alkalommal lépett pályára a Serie A-ban a Napoli színeiben, és megszerezte szezonbeli harmadik gólját a címvédő Juventus elleni 2–1-es hazai győzelem során,[26] bár később lecserélték egy enyhébb sérülés miatt.[27] A következő meccsen is folytatta gólszerzési sorozatát, kétszer volt eredményes az AC Milan elleni 4–0-s idegenbeli rangadó alkalmával,[28] így szezonbeli mérlege addigra hét meccsen öt gólra nőtt.[29] A szurkolók a kiváló teljesítménye után összevonták az egykori Napoli legenda, argentin Diego Maradónával.[30]
2017. október 14-én megszerezte pályafutása 100. klubgólját az első osztályban a rivális AS Roma elleni idegenbeli 1–0-s győzelem során.[31][32][33]
Marek Hamšík 2019 februárjában távozott a klubtól,[34] így Insigne lett a Napoli hivatalos csapatkapitánya.[35] Augusztus 24-én, a 2019–20-as szezon nyitómérkőzésén kétszer adott gólpasszt és utána további két alkalommal ő maga is betalált a Fiorentina elleni 4–3-as győzelemben.[36][37] 2020. június 13-án Dries Mertens egyenlítő gólját Insigne segítette az Internazionale elleni 1–1-es döntetlenben a 2019–20-as olasz kupa elődöntő visszavágóján.[38][39] A belga Mertens ezzel 122 gólját szerezte, amivel a Napoli minden idők legeredményesebb játékosa lett,[40] emellett a Napoli bejutott az olasz kupa döntőjébe is. A június 17-i fináléban belőtte be a klub első büntetőjét a Juventus elleni 4–2-es tizenegyespárbajban, miután a rendes játékidőt követően 0–0-s döntetlent mutatott az eredményjelző tábla.[41] Insigne kapitányként emelhette magasba a győztes trófeát.[42]
Miután a 2021–22-es kiírásban a januári, téli átigazolási időszakban kiderült a távozása, utolsó találkozóját a Napoli mezében 2022. május 22-én játszotta a Spezia elleni 3–0-s sikerben.[43][44][45]
Toronto
2022. január 8-án Insigne előszerződést írt alá, hogy csatlakozzon az USA-ban szereplő, kanadai Toronto FC-hez,[46] ingyenes átigazolással és egy négyéves szerződéssel, amely július 1-jén lépett hatályba.[47] Egy 15 millió dolláros fizetésben állapodtak meg a felek, amivel a legjobban bérezett játékos lett az MLS-ben.[48] Július 23-án debütált a Charlotte FC elleni 4–0-s hazai győzelem alkalmával. Augusztus 6-án megszerezte első, csapata győztes gólját, a tizenhatoson kívülről leadott lövését a Nashville SC elleni 4–3-as vendéggyőzelemben.[49]
| Szerzett érmek | ||||||||||
| ||||||||||
Statisztikái
Klubcsapatokban
2022. szeptember 30-án frissítve.[50][51][52]
| Klub | Szezon | Liga | Kupa[a 1] | Nemzetközi[a 2] | Egyéb | Összesen | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Bajnokság | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól | ||
| Napoli | 2009–10 | Serie A | 1 | 0 | 0 | 0 | – | – | 1 | 0 | ||
| 2012–13 | 37 | 5 | 1 | 0 | 5 | 0 | 0 | 0 | 43 | 5 | ||
| 2013–14 | 36 | 3 | 5 | 3 | 10 | 3 | – | 51 | 9 | |||
| 2014–15 | 20 | 2 | 1 | 0 | 7 | 0 | 0 | 0 | 28 | 2 | ||
| 2015–16 | 37 | 12 | 0 | 0 | 5 | 1 | 0 | 0 | 42 | 13 | ||
| 2016–17 | 37 | 18 | 4 | 1 | 8 | 1 | – | 49 | 20 | |||
| 2017–18 | 37 | 8 | 2 | 1 | 9 | 5 | 0 | 0 | 48 | 14 | ||
| 2018–19 | 28 | 10 | 2 | 0 | 11 | 4 | – | 41 | 14 | |||
| 2019–20 | 37 | 8 | 4 | 3 | 5 | 2 | – | 46 | 13 | |||
| 2020–21 | 35 | 19 | 4 | 0 | 8> | 0 | 1 | 0 | 48 | 19 | ||
| 2021–22 | 32 | 11 | 0 | 0 | 5 | 2 | – | 37 | 13 | |||
| Összesen | 337 | 96 | 23 | 8 | 73 | 18 | 1 | 0 | 434 | 122 | ||
| Cavese (kölcsönben) |
2009–10 | Lega Pro Prima Divisione | 10 | 0 | 0 | 0 | – | – | 10 | 0 | ||
| Összesen | 10 | 0 | 0 | 0 | – | – | 10 | 0 | ||||
| Foggia (kölcsönben) |
2010–11 | Lega Pro Prima Divisione | 33 | 19 | 7 | 7 | – | – | 40 | 26 | ||
| Összesen | 33 | 19 | 7 | 7 | – | – | 40 | 26 | ||||
| Pescara (kölcsönben) |
2011–12 | Serie B | 37 | 18 | 1 | 2 | – | – | 38 | 20 | ||
| Összesen | 37 | 18 | 1 | 2 | – | – | 38 | 20 | ||||
| Toronto | 2022 | MLS | 11 | 6 | 1 | 0 | – | – | 12 | 6 | ||
| Összesen | 11 | 6 | 1 | 0 | – | – | 12 | 6 | ||||
| Karrier összesen | 427 | 138 | 32 | 17 | 73 | 18 | 1 | 0 | 533 | 173 | ||
- Magában foglalja az Olasz kupán, az amatőr Olasz kupán, a Kanadai bajnokságban való pályára lépéseit is.
- Az összes pályára lépései az Európa-ligában és az Bajnokok ligájában.
A válogatottban
2022. március 24-én frissítve.
 Olaszország | ||||
|---|---|---|---|---|
| Év | Mérkőzés | Gól | ||
| 2012 | 1 | 0 | ||
| 2013 | 3 | 1 | ||
| 2014 | 2 | 0 | ||
| 2015 | – | – | ||
| 2016 | 7 | 1 | ||
| 2017 | 8 | 1 | ||
| 2018 | 9 | 1 | ||
| 2019 | 4 | 3 | ||
| 2020 | 4 | 0 | ||
| 2021 | 15 | 3 | ||
| 2022 | 1 | 0 | ||
| Összesen | 54 | 10 | ||
Góljai a válogatottban
Sikerei, díjai
- Napoli
- Olasz kupagyőztes (2): 2013–14, 2019–20
- Supercoppa Italiana győztes (1): 2014
- Pescara
- Másodosztályú bajnok (1): 2011-12
Jegyzetek
Források
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.