Leszja Ukrajinka

Larisza Petrivna Koszacs-Kvitka (ukránul: Лариса Петрівна Косач-Квітка, írói álnevén Leszja Ukrajinka^[8] ukránul: Леся Українка, 1871. február 25., ó-naptár: február 13. – 1913. augusztus 1., ó-naptár: július 19.) ukrán költőnő. Anyja írónő volt, apja pedig ügyvéd. Bátyját Mihajlónak hívták. Leszja már négyévesen tudott olvasni, ötévesen pedig írni. Kilencévesen írta az első versét.

Leszja Ukrajinka
Született	Лариса Петрівна Косач 1871. február 13.[1] Zviahel
Elhunyt	1913. augusztus 1. (42 évesen)[2][3][4][5] Szurámi[6]
Álneve	Леся Українка
Állampolgársága	ukrán[7]
Házastársa	Klyment Kvitka
Szülei	Olena Pcsilka Petro Kosach
Foglalkozása	költő fordító író színműíró
Halál oka	Pott disease
Sírhelye	Bajkove temető (Kijev)
Leszja Ukrajinka aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Leszja Ukrajinka témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

1881-ben csonttuberkulózist diagnosztizáltak nála. Gyógyulását kereste Egyiptomban is, ahova többször is ellátogatott. Élete utolsó tíz napját a grúziai Szuramiban töltötte. Kijevben, a Bajkovói régi temetőben helyezték örök nyugalomra. Verseiben megjelenik a halálközeliség motívuma, valamint a reménytelenség-remény ellentéte. Műveit több nyelvre is lefordították, számos városban szobrot is állítottak emlékére. 2002 óta az Alexandriai Könyvtárban emléktábla áll tiszteletére. Születése évfordulóján ünneplik az Uk­rán Kultúra Napját.

Magyarul

• Út a tengerhez. Versek; vál., utószó, jegyz. Karig Sára, ford. Gergely Ágnes et al.; Európa, Bp., 1971
• Erdei rege. Tündérjáték 3 felvonásban; ford. Kótyuk István; Intermix, Ungvár–Bp., 1993 (Kárpátaljai magyar könyvek)
• Hét húr. Versek; vál., szerk. Natalia Drahomanova Bartai, Hartyányi Jaroszlava, utószó Hartyányi Jaroszlava, ford. Weöres Sándor et al.; Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület, Bp., 1996