Leonardo Leo
From Wikipedia, the free encyclopedia
From Wikipedia, the free encyclopedia
Leonardo Leo (sz. Lionardo Oronzo Salvatore de Leo; San Vito dei Normanni, 1694. augusztus 5. – Nápoly, 1744. október 31.) itáliai barokk zeneszerző.
| Leonardo Leo | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Lionardo oronzo Salvatore de Leo |
| Született | 1694. augusztus 5. San Vito dei Normanni |
| Elhunyt | 1744. október 31. (50 évesen) Nápoly |
| Iskolái | Conservatorio della Pietà dei Turchini |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera |
| Hangszer | orgona |
| Tevékenység | zeneszerző |
| Leonardo Leo weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leonardo Leo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Leonardo Leo 1694-ben San Vito degli Schiavoniban született (mai nevén San Vito dei Normanni). A tartomány akkoriban a Nápolyi Királyság része volt. Zenei tanulmányait 1703-ban kezdte a nápolyi Conservatorio della Pietà dei Turchini falai között. Francesco Provenzale és Nicola Fago tanítványa volt. Feltételezhetőn vett órákat Alessandro Scarlattitól is, de az ő stílusa nem gyakorolt nagyobb hatást későbbi művészetére. Első ismert kompozíciója 1712-ből származik L'infedeltà abbattuta címmel. A darabban egy szent életét dolgozta fel.
1714-ben már egy operával állt elő az udvari színház számára Pisistrato címmel, amelyet a korabeli kritika igen nagyra értékelt. Ezután több pozíciót is elnyert a királyi kápolnában, a komponálást pedig tovább folytatta és közben a nápolyi konzervatórium tanára is lett. 1722-ben több komikus jelenetet komponált Francesco Gasparini Bajazett című vígoperájába, majd a következő évben egy saját opera buffával állt elő La’mpeca scoperta címmel. A darab nápolyi nyelvjárásban íródott.
1739-ben mutatták be leghíresebb komikus operáját Amor vuol sofferenze címen, de legnagyobb sikert a La Finta Frascatana című darabbal érte el. Mintegy 30 operát komponált, és nemcsak a vígopera, hanem az opera seria műfajában is figyelemreméltó darabokat alkotott. Ezek a művek a korabeli nápolyi opera jellegzetességeit viselik magukon. A szerző sajátossága az áriák ellenpontos kidolgozása és a gondos szólamtechnika. Az opera seriákat esetenként komikus elemekkel tarkítja és bevezeti bennük a kórus használatát is. Az intermezzók és a zenés komédiák viszont az opera seria hatását tükrözik. Operanyitányai a klasszicizmus szimfonizmusának előfutárai.
Operái mellett több oratóriumot is írt. Legkevesebb hat mű minden kétséget kizáróan az ő munkája, a többi darab szerzősége vitatott. Az említett hat darab nápolyi és bolognai előadásokra készült, és sajnos csak hármójuk zenéje maradt fent. Oratóriumaiban Alessandro Scarlatti oratóriumhagyományait folytatja. Ezenkívül jelentős egyházzenei kompozíciókat is az utókorra hagyott. 1739-ben jelent meg Miserere concertato a due cori című gyűjteménye, amely 50 zsoltár megzenésítést tartalmaz, két négyszólamú kórusra és basso continuóra. A kórusrészek szabadon kezelt recitatívókkal váltakoznak. A darabok modernizált Palestrina-technikája példa értékű a 18. századi nápolyi egyházi zeneszerzők számára. A gyűjtemény nagyon népszerű volt és Palestrina mellett ezt tekintették a régi itáliai egyházzene modelljének.
1744-ben, ötvenéves korában halt meg Nápolyban, tekintélyes életművet hagyva maga után.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
