Leiningen-Westerburg Károly

Altleiningeni gróf Leiningen-Westerburg Károly Ágost (Karl August Graf zu Leiningen-Westerburg, Ilbenstadt, 1819. április 11. – Arad, 1849. október 6.)^[1] honvéd vezérőrnagy,^[2] az aradi vértanúk egyike.

Leiningen-Westerburg Károly
Született	1819. április 11. Ilbenstadt, Hesseni Választófejedelemség
Meghalt	1849. október 6. (30 évesen) Arad, Habsburg Birodalom
Állampolgársága	Hesseni Nagyhercegség
Rendfokozata	honvéd vezérőrnagy
Csatái	1848–49-es forradalom és szabadságharc
Halál oka	akasztás
Szülei	Friedrich I. zu Leiningen-Westerburg-Altleiningen
A Wikimédia Commons tartalmaz Leiningen-Westerburg Károly témájú médiaállományokat.

Élete, vértanúsága

Hessen nagyhercegségben született, olyan család gyermekeként, amelynek több tagja is katonaként szolgált,^[3] így szinte természetes, hogy testvéreivel, Lajossal (1807-1864),^[4] Viktorral (1821-1880) és Györggyel (1815-1850)^[5] együtt a császári hadsereg szolgálatába állt. Édesapja Frigyes, Leiningen-Westerburg hercege (1761-1839), édesanyja Eleonore Maria Breitwieser volt.^[6]

1844-ben nősült, felesége, Sissányi Erzsébet révén magyarországi (törökbecsei) nagybirtokos lett. 1848 őszén Temesvárra rendelték ezredének törzskarával együtt, ahol is önként jelentkezett a szerbek ellen vívott hadjáratba. 1848 decemberében őrnagyi, 1849 márciusában alezredesi, áprilisban ezredesi rendfokozattal tüntették ki. A tavaszi hadjáratban további érdemeket szerzett, amik elismeréséül július 1-jén tábornokká léptették elő. Július 2-án kiverte Benedek Lajost Szőnyből. Július 28-án volt gesztelyi győzelme. Görgei Artúr jó barátja volt.

A kivégzés előtti utolsó mondata: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját." Kötél általi halálra ítélték, tizedikként végezték ki (hatodik volt a kötél által kivégzettek sorában).

Thorma János: Az aradi vértanúk kivégzése

Családja

Neje, törökbecsei Sissányi Erzsébet, Barabás Miklós festményén

Felesége, törökbecsei Sissányi Erzsébet (1827. április 26. – 1898. november 2.^[7][8]), aki két gyermeket szült neki:

• Erzsébet „Liza” Viktória Konstancia Friderika Eleonóra (1844.–1913. január 26.),^[9] aki William Barwell angol tábornok felesége lett, s kitől Lilien († 1894.), Henriett és Richard nevű gyermeke született.^[10]
• Ármin (Hermann Casimir) (1848. július 11.–1900. december 27.^[11]). A magyar királyi honvédségben szolgált, de egészségügyi okok miatt századosi rendfokozattal nyugdíjazták. Ezek után Titelen dolgozott, miniszteri biztosként a Tisza-Duna belvizszabályozó-társulatnál. Kiadta édesapja naplóját és levelezését, melyeket Marczali Henrik rendezett sajtó alá. 1903. január 2-án helyezték örök nyugalomra Titelen.^[12]

Az özvegy Leiningenné 1854-ben újra férjhez ment. Második férjétől, Bethlen Józseftől (Kolozsvár, 1824. január 12. – Budapest I. ker, 1896. június 30.) négy gyermeke született (István, Béla, Miklós, Anna).

1911-ben Törökbecsén állították fel a hős vértanú szobrát, amelyet Radnai Béla készített.

Ilbenstadti kétnyelvű emléktábla

1999-ben Niddatal-Ilbenstadtban, születési helyén, a kolostor/kastély belső falán a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége (Bund Ungarischer Organisationen in Deutschland e.V. - BUOD) kétnyelvű emléktáblát emelt a hős aradi vértanú emlékére.

Törökbecsei mellszobra