Laurent Fabius

Laurent Fabius (Párizs, 1946. augusztus 20. –) francia politikus, kormányhivatalnok.

Gyors adatok

Laurent Fabius

Fabius 2013-ban
Franciaország 9. miniszterelnöke
Hivatali idő 1984. július 17. – 1986. március 20.
Elnök	François Mitterrand
Előd	Pierre Mauroy
Utód	Jacques Chirac
külügyminiszter
Hivatali idő 2012. május 16. – 2016. február 9.
Elnök	François Hollande
gazdasági, iparügyi és pénzügyminiszter
Hivatali idő 2000. március 28. – 2002. május 6.

Született	1946. augusztus 20. (78 éves) Párizs
Párt	Francia Szocialista Párt

Szülei	André Fabius
Házastársa	Françoise Castro (1981–2002)
Gyermekei	Thomas Fabius Victor Fabius David Fabius
Foglalkozás	kormányhivatalnok
Iskolái	Lycée Louis-le-Grand École normale supérieure École nationale d’administration (1971–1973) Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete (–1968) Lycée Janson-de-Sailly

Díjak	a francia Becsületrend főtisztje Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje Québec Nemzeti Rend lovagja Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (2015) Románia Csillaga érdemrend Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎ Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja honorary doctor of the Nankai University (2016) a Lengyel Köztársasági Érdemrend nagykeresztje Commander with Star of the Order of Polonia Restituta Grand Officer of the National Order of Mali

A Wikimédia Commons tartalmaz Laurent Fabius témájú médiaállományokat.

Bezárás

Jómódú régiségkereskedő családban született amerikai anyától és askenázi apától, aki áttért a katolicizmusra. Az École normale supérieure-ön irodalomból szerzett diplomát. Tanult a Politikai Tanulmányok Intézetében, majd az Államigazgatási Főiskolát is elvégezte, ahol az első három legjobb eredményt elért diplomázó között volt és bekerült a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságra auditornak.

1974-ben csatlakozott a Szocialista Párthoz, François Mitterrand első titkár kabinet irodájának vezetője és szóvivője lett. 1977-ben Le Grand-Quevilly helyettes polgármestere, 1978-ban Seine-Maritime negyedik választókerületének képviselője.

A Szocialista Párt az audiovizuális média liberalizálását kérte, mert a rádió és televízió állami monopólium alá tartozott az 1974-ben hozott törvény alapján. 1979. június 28-án a párt kalózrádión közvetítette a Radio-Riposte adását, amelyben Mitterrand felhívta a hallgatóság figyelmét a tömegtájékoztatás botrányos helyzetére, mert a Giscard-i politika teljes befolyása alatt áll. A párt rendkívüli országos közgyűlésén határoztak a kalózrádió adásáról, s a hírt a párt újságja is lehozta La lutte pour les libertés címmel. A hatóságokat ezáltal értesítették... A rendőrség megostromolta az épületet, mert elbarikádozták a bejáratokat. Fabiust és a párt jelen lévő tagjait őrizetbe vették. Mitterrand-t és Fabiust bíróság elé idézték az állami monopólium megsértése vádjával.^[1]

Az 1981-es elnökválasztáson baloldali győzelem született, Fabiust kinevezték költségvetési miniszterré, 1983-ban pedig az iparügyekért és a tudományos kutatásért felelős miniszterré Pierre Mauroy kormányában. 1984. július 17-én 37 évesen lett Franciaország történetében a legfiatalabb miniszterelnök. A nehéz nemzetközi helyzet ellenére a modernizáció útját választotta. Kormányfői tevékenységére két esemény vetített árnyékot: a Rainbow Warrior elsüllyesztése és a transzfúziós botrány. 1984–85-ben hemofíliában szenvedő betegek HIV és hepatitis C-vírussal fertőzött vérkészítményt kaptak. Öten meghaltak, ketten munkaképtelenné váltak.^[2] Fabiust, Georgina Dufoix-t az akkori szociális ügyekért és a nemzeti szolidaritásért felelős miniszterasszonyt valamint az egészségügyi minisztert bíróság elé idézték. Fabiust és Dufoix-t felmentették.^[3] A Központi Hematológiai Intézet (CNTS) igazgatóját 5 évi fegyházra és 500 000 frank pénzbüntetésre ítélték.

1986-ban ellenzéki képviselőként előkészítette és 1988-ban tevékenyen részt vett Mitterrand újraválasztási kampányában. Fabiust a francia nemzetgyűlés elnökévé választották. A 80-as évek végén és a 90-es évek elején elkeseredett versengés alakult ki Fabius és Lionel Jospin között a párt vezetésének megszerzéséért. 1988 májusában Jospin Pierre Mauroy-t támogatta. 1989-ben Fabius az Európai Parlament képviselője lett. 1992 januárjától 1993 áprilisáig Fabius töltötte be a párt első titkári posztját. 1995-ben Le Grand-Quevilly polgármesterévé választották.

Jospin első kormányában nem kapott tárcát, de amikor Christian Sautter, aki Dominique Strauss-Kahnt posztját vette át, lemondott, Jospin Fabiust nevezte ki gazdasági, iparügyi és pénzügyminiszternek.

2012. május 16. óta Fabius állt a francia külügyminisztérium élén. 2016. február 9-én bejelentette lemondását. Laurent Fabius döntésének okairól egyelőre nincsenek információk.^[4]

Pályafutása

Kitüntetései

Írásai

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikk

Wikiwand - on