Gjergj Fishta epikus hőskölteménye (1937) From Wikipedia, the free encyclopedia
A Lahuta e malcís (modern helyesírással Lahuta e malësisë, kb. ’hegyvidéki koboz’) Gjergj Fishta (1871–1940) albán ferences szerzetes, pedagógus, költő fő műve, egyúttal az albán irodalom kiemelkedő alkotása, az észak-albániai hegyvidékek lakóinak 1862 és 1913 közötti fegyveres függetlenségi harcait elbeszélő, geg albán dialektusban megírt epikus hősköltemény. Fishta az észak-albániai epikus népköltészeti hagyományból kiindulva 1902-ben kezdte meg írását, majd évtizedekig dolgozott rajta. Végső, teljes formájában 1937-ben, az albán függetlenség kikiáltásának huszonötödik évfordulóján adta ki Shkodrában a harminc énekből álló 15 613 soros művet.
A Lahuta e malcís nagy részét Fishta 1902 és 1909 között írta meg, de ezt követően még csaknem negyedszázadon át csiszolta a szöveget.[1] A mű gondolata akkor ötlött fel benne, amikor 1902-ben egy kisebb hegyvidéki faluba érkezett, hogy ideiglenesen helyettesítse a közösség papját. Ott-tartózkodása során megismerkedett egy aggastyánnal, a hoti törzshöz tartozó Marash Ucival (1810–1914), aki közös estéiken elmesélte neki az 1860-as évektől a Montenegrói Fejedelemséggel vívott küzdelmeiket. Különösen részletesen számolt be a rrzhanicai hídnál megesett ütközetről, amelyben maga is részt vett. A hallott történeteket Fishta feljegyezte, majd irodalmi formába öntötte, és 1905-ben Zárában kiadatta Lahuta e malcís címen. Ez a rövidebb változat az elkövetkező években még öt kiadást ért meg (1907, 1912, 1923, 1931, 1933), a teljes változatban pedig ez lett a 12–15. ének.[2] A teljes szövegváltozat, a harminc éneket tartalmazó Lahuta e malcís végül 1937-ben Shkodrában került ki a nyomdából, az albán függetlenség negyedszázados jubileumára időzítve.[3]
A második világháborút követően, a kommunista diktatúra időszakában Fishta más műveivel egyetemben a Lahuta e malcíst is betiltották.[4] Robert Elsie elmélete szerint mindebben szerepet játszhatott az is, hogy a jugoszláv kommunisták bábáskodása mellett szerveződő Albán Kommunista Párt nem támogathatta a szlávellenes küzdelmeket hősi pátosszal taglaló Lahuta e malcís térnyerését.[5] A tiltás évtizedeiben ha albán földön nem is, de 1958-ban Rómában, 1990-ben pedig Ljubljanában adták ki újra a Lahuta e malcíst.[6] Félő volt, hogy Fishta fő műve nyomtalanul hullik ki a közösségi emlékezetből, erre azonban a demokratikus átmenet egy emlékezetes mozzanata cáfolt rá. 1991. január 5-én nagyobb tömeg gyűlt össze egy shkodrai téren, hogy megemlékezzenek az akkor fél évszázada halott Fishtáról. A pódiumon a helyi színház egyik művésze szavalt részleteket a Lahuta e malcísból. Amikor egy helyütt elakadt a szöveggel, a tömegből többen fejből skandálták az ominózus verssorokat, annak bizonyságaként, hogy Fishta emléke és művészete a felszín alatt az elnyomás évtizedeiben is tovább élt.[7]
A Lahuta e malcís végső formájában egy 15 613 soros epikus hősköltemény, amellyel Fishta az albánok 1862 és 1913 közötti függetlenségi harcainak állított irodalmi emléket.[8] A mű három nagyobb történelmi eseményt beszél el, de elsősorban az északalbán határvidék népének küzdelmét írja le a földjeiket elragadó Montenegrói Fejedelemséggel szemben, az Oszmán Birodalom ellen vívott harcok csupán másodlagos szerepet kapnak a költeményben.[9]
A hősies küzdelmek motívumain kívül Fishta műve a nemzeti romantika kései képviselőjeként egyszersmind a patriarchális észak-albániai törzsi életforma seregszemléje is. A költemény soraiban megjelennek azok a több évszázados hagyományok és jogszokások (a kanun törvényei), amelyek alapjaiban határozták meg a hegyvidéki albánok életét. A Lahuta e malcísban olvashatni temetkezési szokásokról, a vendégbarátság és a vérbosszú törvényéről, az eskü és az adott szó (besa) erejéről stb.[10] De nem csupán az albán vidék történelmi-társadalmi valóságának, hanem a népi hiedelemvilágnak is hű tükre a Lahuta e malcís. Sorait olyan mitikus lények népesítik be, mint a harcosokat óvó hegyi tündérek (zanák), a sorsszellemek (orák), a vámpírszerű lugatok és a vérszívó boszorkányok (shtrigák), az emberfeletti erővel rendelkező szárnyas emberek (dranguák) és a hétfejű tűzokádó sárkányok (kuçedrák).[11]
A hoti és gruda törzsek 1862-es küzdelmei az őket megtámadó, I. Miklós montenegrói vladika vezette montenegrói csapatokkal.
.jpg)
A Prizreni Liga 1878 és 1880 közötti küzdelmei, amelyek során az északalbánok a berlini kongresszus által Montenegrónak ítélt Plava és Gucia megtartásáért ragadtak fegyvert.
Az 1908-as ifjútörök forradalmat követő albán felkelések, valamint az 1912–1913-as első Balkán-háború eseményei, amelyeket Albánia függetlenségének kikiáltása zár le.
Ahogy a Lahuta e malcís tematikájában a közösségi emlékezetben élő történéseket és eseményeket formálta epikus művé, úgy formanyelvében is az albán népköltészetre támaszkodott. Előképei között találhatóak az albániai hegyvidékek szájhagyományában aktívan produktív határvédő énekek ciklusai, ahogy a 18. század óta közkedvelt históriás énekek nyelvi és ritmusvilága is: a Lahuta e malcís uralkodó időmértéke az albán orális hagyomány ősi nyolcasa, pontosabban trochaikus oktamétere.[15] A címválasztás szintén erre az ősi hagyományra utal: a lahuta az észak-albániai hegyvidékek egyhúros vonós hangszere, amellyel közösségi epikus énekeiket kísérték a hegylakók.[16] A Lahuta e malcís archaikus nyelvezetének és színes fordulatainak forrása szintén a geg népnyelv. Ez utóbbi ugyanakkor megnehezíti a Lahuta e malcís olvasását és megértését a ma albánjai számára.[17]
Népének költészeti hagyománya mellett a hőseposz Fishta klasszikus műveltségéről is árulkodik. Maximilian Lambertz és Giuseppe Gradilone mutatta ki a Fishta-mű kapcsolódási pontjait Homérosz Iliaszával és Vergilius Aeneisével, a Lahuta e malcís klasszikus antikvitásban gyökerező metaforáit, alliterációit és asszonáncait, ahogy a klasszikus szófordulatokat és hiperbolákat is.[18] Fishta további ihlető forrásaiul lehet számba venni a délszláv költészet egyes képviselőit is. Boszniai ferences szemináriumi évei során erősen hatottak rá az ott megismert hazafias versek és egyéb költői művek világa. Megemlítendő itt többek között szerzetes tanára, Grgo Martić költészete, a 18. században élt Andrija Kačić Miošić Razgovor ugodni naroda slovinskoga (’A szláv nép kellemetes elbeszélése’) címen 1756-ban közreadott históriás gyűjteménye, Ivan Mažuranić 1846-ban kiadott romantikus eposza, a Smrt Smail-age Čengica (’Csengics Szmail aga halála’), de legfőképp a montenegrói fejedelem-költő Petar Petrović-Njegoš Gorski vijenac (’Hegyvidéki koszorú’) című, az oszmánellenes küzdelmeket elbeszélő hőskölteménye.[19]
Az albán irodalom történetében a nemzeti eszmélés, a Rilindja időszakában fogalmazódott meg az igény egy nemzeti epikus mű megírására. Az első próbálkozás, Dalip Frashëri perzsa irodalmi előképekre visszavezethető Hadikaja című műve 1842 körül készült el. Ezt követte Shahin Frashëri Myhtarnemaja (’Myhtar meséje’) című síita vallásos eposza 1868-ban, majd az arberes Jeronim de Rada dagályos Scanderbeccu i pa-faan (’A szerencsétlen Szkander bég’) című, 1872 és 1884 között készült műve. Nagy figyelemben azonban ezek a munkák nem részesültek, a Rilindja korszakának nagy költője, Naim Frashëri 1898-ban megjelent műveit, az Istori’ e Skënderbeut (’Szkander bég históriája’) című hazafias és a Qerbelaja (’Kerbela’) című síita vallásos eposzt pedig nem fogadta osztatlan siker. A további próbálkozások sorában említhető a szintén arberes Giuseppe Schirò Te dheu i huaj (’Idegen földön’) című munkája 1900-ból, valamint Francesco Crispi Mbi malin e truntafilevet (’A rózsák hegyén’) című epikus költeménye.[20] A századfordulóra a török–perzsa hátterű iszlám költészet már idejétmúltnak számított, a 15. századi albán hős, Kasztrióta György fejedelem törökellenes küzdelmei pedig időben túl távoliak voltak ahhoz, hogy a kor emberét epikus erővel tudják megszólítani. Fishta eposza azzal lehetett sikeres, hogy a kortársak számára kézzel fogható valóságot, a személyes emlékeket és történelmi tudást formálta epikus költeménnyé, mindennapi szereplőit pedig mesebeli hősökké.[21]
Ugyanakkor éppen emiatt az albán kortársak egy része anakronisztikus műnek tartotta a Lahuta e malcíst, különösen dél-albániai toszk bírálói vetették Fishta szemére a népköltészeti és a műköltészeti hagyományok ötvözését.[22] Ezek a kritikus hangok azonban az évekkel elhalkultak, és Fishtát élete vége felé már nemzeti költőként, az „albán Homérosz”-ként ünnepelték.[23] A kortárs Maximilian Lambertz az „albán földön született legragyogóbb költőként”, Gabriele D’Annunzio pedig „a dicsőséges albán nép nagyszerű költőjeként” említette Fishtát.[24] Robert Elsie értékelése szerint a Lahuta e malcís az albán irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása, méltó hozzájárulás a világirodalom kincsestárához.[25]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
