(1901–1952) opera-énekesnő From Wikipedia, the free encyclopedia
Ladányi Ilona, Lichtmann Ilona,[7] Ladányi Ilonka (férjezett nevén Babos Izsóné) (Miskolc, 1901. szeptember 3.[8] – Budapest, 1952. december 21.[9]) opera-énekesnő (koloratúrszoprán).
| Ladányi Ilona | |
 | |
| (Vajda M. Pál felvétele) | |
| Született | Lichtmann Ilona 1901. szeptember 3.[1] Miskolc[2][3] |
| Elhunyt | 1952. december 21. (51 évesen)[2][4][5] Budapest[2][3][5] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Lederer Péter Ervin (h. 1936–1945) Babos (Schwartz) Izsó[6] (h. 1948-1952) |
| Szülei | Lichtmann Lipót Löwinger Róza |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem |
| Halál oka | emlőrák |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (1C parcella, 6. sor, 14. sír) |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | opera operett |
| Aktív évek | 1932–1949 |
| Hang | koloratúrszoprán |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ladányi Ilona témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lichtmann Lipót férfiszabómester és Löwinger Róza lánya. Már kisgyermekként szép hangjával koldult szülővárosában. Felnőve a Miskolci Izraelita Nőegylet támogatásával tanulhatott énekelni, miközben gépírónőként dolgozott. Az őt foglalkoztató biztosítóintézet vezetőségével Budapestre helyeztette magát, hogy a Zeneakadémián képezhesse magát tovább. Itt a III. évfolyamra vették fel. Az akadémiát Szabados Béla és Vadnai Frida növendékeként végezte el, munka mellett.
Az 1932–33-as évadban lett az Operaház ösztöndíjasa. 1932. október 25-én debütált a Figaro lakodalma első leányaként. Olaszországban továbbképezte magát, majd 1933 őszétől rendes tagként tért vissza az Operába. Nagy feltűnést keltett, mikor beugrott a megbetegedett Szabó Lujza helyére. 1939-ben a második zsidótörvény miatt elbocsátották az intézménytől, utolsó fellépése június 7-én volt, ugyancsak a Figaróban, de már Barbarinaként. Ez után csak a Goldmark Színházban szerepelhetett. 1944 decemberében három nővérével együtt elhurcolták egy Pozsonyi úti védett házból és a Józsefvárosi pályaudvarról a bergen-belseni koncentrációs táborba deportálták. 1945 nyarán tért vissza Magyarországra.[10]
A felszabadulás után visszatérhetett az Operaházba. 1946. március 2-án régi szerepét, Asztarótot énekelte a Sába királynőjében. Budapesti utolsó fellépte 1947. március 22-én volt Oscarként (Álarcosbál). 1948 novemberében a Miskolci Nemzeti Színházban a Lammermoori Lucia címszerepét énekelte több korábban üldözött művésszel együtt (Farkas Sándor, Fehér Pál).[11] 1949-ben szűnt meg tagsága a Budapesti Operában.
Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.[12]
Lírai koloratúrszoprán és szubrett szerepkörben működött. Operettekben is fellépett.
Első férje Lederer Péter Ervin földbirtokos volt, akivel 1936. július 7-én Budapesten kötött házasságot.[13] 1945-ben elváltak. Második férje Babos (Schwartz) Izsó volt, akivel 1948-tól haláláig élt együtt.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
