Léva

község Szlovákiában From Wikipedia, the free encyclopedia

Léva
Remove ads

Léva (szlovákul Levice, kiejtéseⓘ németül Lewenz) város Szlovákiában. A Nyitrai kerület Lévai járásának székhelye. Hozzá tartozik Csánk, Génye, Hontkiskér, Hontvarsány, Horhi és Kereszthegy is.

Gyors adatok
Remove ads
Thumb
A lévai várjáték
Thumb
A lévai vár rekonstrukciós rajza
Thumb
Léva ostroma, 1664 júliusa
Ez a szócikk Léváról szól. Hasonló címmel lásd még: Kisléva.
Remove ads

Fekvése

A Garam völgyében, Selmecbányától légvonalban 34 km-re délnyugatra, a Selmeci-hegység előterében fekszik.

Nevének eredete

1347-ben említik először „Leua" néven. Ez a szláv Leva személynévből származik, amely a Lőrinc személynév változata.

Története

A város az alacsony várdomb körül alakult ki, amelyen korábban kelta erődítmény állott. 1930-ban 72 darabból álló kelta érmeleletet találtak, amely ma a múzeum gyűjteményét gazdagítja.[3] Az 5. század közepén a hun birodalom jelentős hatalmi központja.[forrás?] Az óvárostól északra levő dombon állnak várának romjai. Léváról két helyszínről származnak honfoglaláskori sírleletek, illetve Génye lelőhelyről 1898-ban és 2005-ben kerültek elő leletek.[4] A város egyik legrégibb településhelye azonban a Baratka-domb, ahol 12. századi vár és templom romjai látszanak.

Léva vára a 13. század közepe táján épült, királyi vár, 1270-ben II. Ottokár cseh király hiába ostromolta. Csák Máté ezt is elfoglalta, 1321-ben újra a királyé, ettől kezdve Bars vármegye székhelye. Károly Róbert király a vár előtt fejeztette le Záh Felicián Sebe nevű lányát. 1428-ban Zsigmond király Sárosi László fia Lévai Cseh Péter, macsói bánnak adományozza az ősei által már korábban bírt és általa is birtokolt Lewa várát annak Bars és Hont megyei tartozékaival.[5]

1544-ben Balassa Menyhért hősiesen megvédte a török támadás ellen,[6] de hitszegése miatt kegyvesztett lett és Erdélybe menekült, a várat I. Ferdinánd hadai kemény ostrommal foglalták el. Várnagya volt Thury György, 1560-ban Dobó István kapta meg, aki 1571-ben várkastélyt építtetett a vár alatt, amely ma is áll. 1605-ben Bocskai serege a várost felégetve a várat sikertelenül ostromolta, de később Bethlen Gábor hadai bevették. 1663. november 1-jén kapitánya átadta a falai alatt megjelent nagy török seregnek.

1664-ben De Souches tábornok visszafoglalta, ekkor esett el Koháry István ezredes, akinek emlékművet állítottak.[7] 1665 nyarán ismét ostrom alá vette a török, de De Souches felmentette. 1678-ban Thököly serege foglalta el, majd feladta, de 1685-ben ismét visszafoglalta.

1703. szeptember 17-én Ocskay kurucai vették be, de október 31-én a császáriak visszafoglalták. Rövidesen újra kuruc kézre került. 1708 októberében Heister tábornok serege foglalta el. Nemsokára azonban Vak Bottyán seregei foglalták el, és mivel megerősíteni nem tudták, 1709-ben falait lerombolták. Azóta rom.

1736-ban a városi tisztujítás során a református tisztségviselők nem tették le az esküt a katolikus templomban, s lemondtak. Ezután kimondták, hogy a jövőben kizárják őket az összes hivatalból. A vallási türelmetlenség odáig fajult, hogy 1740-ben a vármegye rendeletéből templomukat lebontották, két harangjukat elvették és az egyiket a katolikus, a másikat pedig a ferencesek templomának tornyában helyezték el. Ugyanúgy lerombolták iskolájukat és a prédikátor házát is. A gyülekezetük által fenntartott ispotályt lefoglalták és eladták.[8]

1810 körül és 1822-ben nagy tűzvész pusztított a városban.[9] Csáky László gróf, országgyűlési képviselő jobbágyainak ingyen megengedte, hogy tarlójáról a szalmát ingyen elvigyék. Innen ered a Csáky szalmája szólás, amikor valami szabad préda. 1885. május 7-én nyitották meg Léván a – Brach Ferenc megyei tisztiorvos kezdeményezésére társadalmi összefogással épült – 2. megyei kórházat (az első Hizéren volt). A kórház első igazgatója 1905-ig Karafiáth Máriusz volt.[10]

Thumb
A lévai vásár, 1938

A csehszlovák államfordulatot követően, 1919. március 26-án Léva kinevezett polgármestere Zostyák András lett. A trianoni békediktátumig Bars vármegye Lévai járásának, 1938 és 1945 között pedig Bars és Hont k.e.e. vármegye székhelye (1944. december 20-án foglalták el a szovjet csapatok).

1945 után a város magyar lakosságának 8%-át deportálták, 9,3%-a elmenekült, túlnyomó többsége pedig reszlovakizált.[11] A szlovák betelepítések, a reszlovakizáció és az 1945 után a szlovák falvakból történő felgyorsuló betelepülés hatására a magyarok aránya 1961-re 16,9%-ra esett vissza. 1991–2011 között az asszimiláció révén ez az arány tovább csökkent 15,2%-ról 9,2%-ra.[12]

Remove ads

Népessége[13]

1880-ban 6491-en lakták, ebből 5106 magyar és 778 szlovák anyanyelvű.

1890-ben 7400 lakosából 6282 magyar és 784 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 8488 lakosából 7449 magyar és 785 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 9675-en lakták: 8752 magyar, 688 szlovák és 199 német anyanyelvű.

1919-ben 10 838 lakosából 7405 magyar, 3263 cseh és szlovák, 119 német, 1 ruszin és 50 egyéb nemzetiségű volt. Ebből 7785 római katolikus, 1276 zsidó, 1298 református, 442 evangélikus, 31 görög katolikus és 6 egyéb vallású volt.[14]

1921-ben 10 343 lakosából 6676 magyar, 331 zsidó, 215 német, 2960 csehszlovák, 12 egyéb nemzetiségű és 149 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 12 576 lakosából 4974 magyar, 5956 csehszlovák, 954 zsidó, 214 német és 447 állampolgárság nélküli volt.

1941-ben 12 758-an lakták: 11 763 magyar és 723 szlovák.

1970-ben 16 845 lakosából 2929 magyar, 13 611 szlovák és 240 cseh volt.[15]

1980-ban 26 132 lakosából 4010 magyar, 21 646 szlovák és 357 cseh volt.[16]

1991-ben 33 991 lakosából 28 126 szlovák (82,75%), 5165 magyar (15,2%), 438 cseh (1,1%), 159 cigány (0,5%) és 11 ruszin (0,03%) nemzetiségűnek vallották magukat.

2001-ben 36 538 lakosából 30 997 szlovák (84,8%), 4469 magyar (12,2%), 365 cseh (1%), 146 cigány (0,4%) nemzetiséghez tartozónak mondták magukat.

2011-ben 34 844 lakosából 27 050 szlovák (77,6%), 3202 magyar (9,18%), 229 cseh (0,65%), 153 cigány (0,43%), 38 lengyel (0,1%), 19 morva (0,05%), 12 német (0,03%), 12 bolgár (0,03%), 11 ukrán (0,03%), 7 orosz (0,02%), 5 horvát (0,01%), 4 ruszin (0,01%), 3 szerb (0,008%), 2 zsidó (0,005%), 64 egyéb (0,18%) és 4033 ismeretlen nemzetiségű lakta (11,5%).

2021-ben 31 974 lakosából 26 652 szlovák (83,36%), 2644 magyar (8,27%), 195 cseh (0,61%), 124 cigány (0,39%), 33 ukrán (0,1%), 29 lengyel (0,09%), 16 bolgár (0,05%), 14 német (0,04%), 7 morva (0,02%), 7 horvát (0,02%), 5 ruszin (0,02%), 5 szerb (0,02%), 5 zsidó (0,02%), 66 egyéb (0,21%) és 2071 ismeretlen nemzetiségű lakta (6,48%).[17]

Remove ads

Nevezetességei

  • 13. századi várának romjai a várostól északra emelkedő dombon állnak. Az 1970-es évek kezdetén még három rovásírásos kőtömb volt a vár egy azóta elbontott falában.
  • 12. századi várának maradványai a Baratka-dombon láthatók.
  • Barokk plébániatemplom. 1645-ben került újra a katolikusokhoz, új védőszentje Szent Mihály arkangyal lett. 1696-ban a lévai tűzvészben leégett a templom is. Az 1772-es tűzvészben még a harangok is megolvadtak. Az 1780-as években Esterházy Miklós herceg építtette újjá. Faharanglábja 1831-ben kapott új harangokat (5), majd 1896-ban Toronyépítő Egyletet hoztak létre. Közadakozásból 1902-ben kettős kőtornyot építettek.[18] A templom kriptájában temették el Kollonich Siegfriedet.[19]
  • Ferences temploma és kolostora reneszánsz stílusban épült, majd barokk stílusban átépítették, később a piaristáké lett.
  • Református temploma is barokk stílusú, 1785–1788 között épült. Faharanglábja volt, 1808-ban a templommal együtt leégett.[20] Két harangját 1916-ban a hadsereg elkobozta. Az új harangokat Budapesten Szlezák László harangöntő mester készítette 1923-ban. A kisebbik 170 kg-os harangot 1943-ban ismét be kellett szolgáltatni. A H hangon szóló, 435 kg-os nagyharang átvészelte a háborút. A kisebbik harangot 2008-ban pótolták, az E hangon szóló 145 kg-os harang az őrbottyáni Gombos Miklós alkotása. 2007 októberében emléktáblát avattak a Beneš-dekrétumok következtében 1947-ben Csehországba deportált, valamint a Magyarországra kitelepített felvidéki magyarság tragikus meghurcoltatásának emlékére. Az emléktáblát Erdélyi Géza szlovákiai református püspök avatta fel. A templom előtt a lévai gályarab prédikátoroknak, Czeglédi Péternek és Rimaszombati Kis Jánosnak állított emlékkő áll, amelyet 2016. április 30-án avattak fel.[21]
  • Főterén 1945 októberében emlékművet emeltek a szovjet Vörös Hadseregnek. A 18,5 m magas, mészkőlapokkal borított obeliszket Taby Ica lévai szobrász tervei alapján építették. Oszlopfőjéről 1991-ben távolították el a kommunista jelképeket.[22]
  • Lévai Vadásznapok
  • Barsi Múzeum
Remove ads

Képtár

  • Thumb
    A vár légi fotója
  • Thumb
  • Thumb
    A lévai várrom

Híres emberek

Itt született

Itt hunyt el

  • Itt tanított Horváth Adolf János (1870–1945) tanár, Szob és környéke régészeti emlékeinek kutatója, a Börzsöny Múzeum kiállítási anyagának megalapozója.
  • Itt tanított Alaksza Ambrus (1903–1983) költő, műfordító, kritikus.

Itt tanult többek között:

  • Baross Gábor (1848–1892) magyar gazdaság- és közlekedéspolitikus
  • Gyürky Gyula (1860–1949) bányamérnök
  • Loczka József (1855–1912) magyar ásványkémikus (mineralógus), a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának igazgató őre
  • Matis Gyula (1894–1973) pedagógus, tanfelügyelő, természetvédő
  • Pálmay József (1863–1928) genealógus. Udvarhely vármegye múzeumának titkára
  • Tuba Károly (1879–1958) költő, író, újságíró
Remove ads

Testvértelepülések

Jegyzetek

Források

Loading content...

További információk

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads