légúti megbetegedés From Wikipedia, the free encyclopedia
A krupp (azaz laryngotracheobronchitis vagy heveny obstruktív laryngitis) légúti megbetegedés, amelyet a felső légutak vírusos fertőzése okoz. A fertőzés következtében a gége belsejében duzzanat keletkezik. A duzzanat megzavarja a normál légzést. A krupp tünetei: az „ugató” köhögés, a stridor (sípoló légzés), és a rekedtség. A krupp tünetei lehetnek enyhék, mérsékeltek, vagy súlyosak, és gyakran rosszabbodnak az éjszaka folyamán. A kondíció kezelhető orális szteroid egyszeri adagjával. Esetenként epinefrint alkalmaznak a súlyosabb esetek kezelésére. Kórházi ápolásra ritkán van szükség.
| Krupp | |
 | |
| A röntgenfelvételen a légcső beszűkülése figyelhető meg | |
| Latinul | Laryngotracheobronchitis |
| Angolul | Croup |
| Osztályozás | |
| BNO-10 | J05.0 |
| ICDO | J05.0 |
| Főbb tünetek | |
| Adatbázisok | |
| DiseasesDB | 13233 |
| MedlinePlus | 000959 |
| eMedicine | ped/510 emerg/370 radio/199 |
| MeSH ID | D003440 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Krupp témájú médiaállományokat. | |
A krupp diagnosztizálása a jelek és tünetek alapján történik, miután a súlyosabb kiváltó okokat (például az epiglottitist vagy a légúti idegen test jelenlétét) kizárták. További vizsgálatok — például vérvizsgálat, röntgen és tenyésztés — többnyire nem szükségesek. A krupp gyakori kondíció és a gyermekek mintegy 15%-ánál megfigyelhető, általában 6 hónapos és 5–6 éves kor között. A tizenévesek és a felnőttek ritkán fertőződnek kruppal.
|
Stridor kilégzéskor és belégzéskor egy 13 hónapos, krupptól szenvedő gyermeknél
Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése. |
A krupp tünetei többek között az „ugató” köhögés, a stridor (jellemzően belégzéskor hallható sípoló hang), a rekedtség és a nehéz légzés, amely általában az éjszaka folyamán rosszabbodik.[1] Az „ugató” köhögés leírásakor azt gyakran hasonlítják a fóka vagy az oroszlánfóka hívószavához.[2] A sírás tovább súlyosbíthatja a sípoló légzést, a sípolás azt jelentheti, hogy a légutak beszűkültek. A krupp súlyosbodásával a sípolás enyhülhet.[1]
További tünetek lehetnek: láz, orrfolyás (a közönséges meghűlés jellemző tünete), és a bőr behúzódása a bordák között.[1][3] A nyáladzás vagy a beteges külső megjelenés jellemzően más egészségi állapotokra utal.[3]
A kruppot többnyire vírusfertőzés következményének tekintik.[1][4] Vannak, akik szerint a fogalom vonatkozik a laryngotracheitis, a rohamszerű krupp, a laryngeális diftéria, a bakteriális tracheitis, a laryngotracheobronchitis, és a laryngotracheobronchopneumonitis súlyosabb eseteire is. Az első két kondíciót vírus okozza és a tünetek enyhébbek, az utolsó négy bakteriális eredetű és ezek többnyire súlyosabbak.[2]
Az esetek 75%-ában a parainfluenza vírus, elsősorban annak 1-es és 2-es típusa okozza a kruppot.[5] Esetenként más vírusok is okozhatnak kruppot, többek között az influenza A és B, a kanyaró, az adenovírus és a légúti syncytiális vírus (RSV).[2] A kruppos rohamok (ugatós krupp) okozója ugyanaz a víruscsoport, mint amelyik az akut laryngotracheitist okozza, de nem jár a fertőzés szokásos tüneteivel (például lázzal, torokfájással, és emelkedett fehérvérsejtszámmal).[2] A kezelés és a kezelésre adott válaszreakció ugyanaz.[5]
A bakteriális krupp főbb típusai a laryngeális diftéria, bakteriális tracheitis, laryngotracheobronchitis, és laryngotracheobronchopneumonitis.[2] A laryngeális diftériát a Corynebacterium diphtheriae okozza, míg a bakteriális tracheitist, a laryngotracheobronchitist, és a laryngotracheobronchopneumonitist kezdetben vírus idézi elő, majd ezt követi a bakteriális fertőzés. A leggyakrabban közrejátszó baktériumok: a Staphylococcus aureus, a Streptococcus pneumoniae, a Hemophilus influenzae, és a Moraxella catarrhalis.[2]
A vírusfertőzés következménye a duzzadt garat és légcső, és a fehérvérsejtszám emelkedése a nagy légutak nyálkahártyájában.[4] A duzzadás megnehezítheti a légzést.[4]
| Tényező | Erre a tényezőre adott pontszám | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
| Mellkasfal retrakciója |
Nincs | Enyhe | Mérsékelt | Súlyos | ||
| Stridor | Nincs | Agitáció esetén |
Nyugalmi állapotban |
|||
| Cianózis | Nincs | Agitáció esetén |
Nyugalmi állapotban | |||
| Eszmélet szintje |
Normál | Zavart | ||||
| Levegő bejutása |
Normál | Csökkent | Feltűnően csökkent | |||
A krupp diagnosztizálása jelek és tünetek alapján történik.[4] Első lépésként ki kell zárni azokat az egyéb kondíciókat, amelyek a felső légutak elzáródását okozhatják. Ezek lehetnek: epiglottitis, légútba került tárgy, subglotticus stenosis, angioedema, retropharyngeal abscess, és bakteriális tracheitis.[2][4]
Rutin nyaki röntgen nem készül,[4] de ha mégis elvégzik, az mutathatja a légcső szűkületét, amit toronyszerű tünetnek is lehetne nevezni, a szűkület templomtoronyra emlékeztető alakja miatt. Ilyen toronyszerű tünet az esetek felében nem jelentkezik.[3]
A vírus kimutatását célzó vértesztek és vírustenyésztés a légutak felesleges irritációját okozhatják.[4] A pontos kiváltó ok megállapítható orrgarati aspiráció útján nyert vírustenyészet segítségével (az eljárás során cső segítségével váladékot szívnak le az orrból). Ezekkel a tenyészetekkel általában csak a kutatók dolgozhatnak.[1] Ha a szokásos kezelés nem eredményez javulást, további tesztek végezhetőek a baktérium kimutatására.[2]
A krupp súlyossági fokozatának besorolására leggyakrabban alkalmazott rendszer a Westley-skála. Ezt a vizsgálatot többnyire nem a klinikai gyakorlatban, hanem kutatási céllal alkalmazzák.[2] Az összpontszám öt tényezőből tevődik össze: az eszmélet, a cianózis, a stridor, a levegő bejutása, és a retrakció szintjei.[2] Az egyes tényezőkre adott pontokat a jobb oldali táblázat mutatja, és a végleges pontszám 0 és 17 között mozog.[6]
A sürgősségi osztályra kerülő gyermekek 85%-ánál a megbetegedés enyhe, a krupp súlyosabb esete ritka (<1%).[5]
A krupp megelőzhető influenza és diftéria elleni immunizációval (védőoltásokkal).[2]
A kruppban szenvedő gyermekeket nyugalmi állapotban kell tartani.[4] Rutinszerűen alkalmaznak szteroidokat, súlyosabb esetekben epinefrint.[4] Azoknak a gyermekeknek, akiknél az oxigénszaturáció (a vér oxigéntartalma) 92% alatt van, oxigént kell kapniuk,[2] és a krupp súlyosabb esetében a beteget kórházban kell elhelyezni megfigyelés céljára.[3] Amikor oxigénre van szükség, az úgynevezett „ráfújásos” kezelés javasolt (a gyermek arca elé tartott oxigénforrással), mivel ez kevésbé zaklatja fel őket, mint az oxigénmaszk használata.[2] A kezelést kapott betegek kevesebb, mint 0,2%-ánál van szükség endotracheális intubációra (tubus bevezetése a légcsőbe).[6]
A krupp kezelésére alkalmazhatóak kortikoszteroidok, mint például a dexamethasone és a budesonide.[7] Már hat órával a beadás után jelentős javulás érhető el.[7] Bár ezek a gyógyszerek eredményesek akár orálisan (szájon át), akár parenterálisan (injekcióval), akár inhaláció útján beadva, az orális módszert részesítik előnyben.[4] Többnyire egyszeri adag alkalmazása elegendő, és általában meglehetősen biztonságosnak tekintik.[4] Ugyancsak alkalmasnak bizonyul a Dexamethasone 0,15, 0,3 és 0,6 mg/kg-os dózisban.[8]
A krupp mérsékelt és súlyos eseteiben hatékony lehet a porlasztásos belélegeztetővel beadott epinefrin (belélegzett vegyület, amely tágítja a légutakat).[4] Míg az epinefrin többnyire 10–30 percen belül csökkenti a krupp súlyosságát, az előnyös hatások csupán kb. 2 órán át tartanak.[1][4] Ha a javult kondíció a kezelést követő 2–4 órán túl is fennáll és nem lép fel semmilyen komplikáció, a gyermek többnyire elhagyhatja a kórházat.[1][4]
Tanulmányozták a krupp egyéb kezelési módszereit is, de alkalmazásukat nem támasztja alá elégséges bizonyíték. Hagyományos öngyógyítási terápia például a forró gőz vagy párásított levegő belélegzése, de ennek hatékonyságát nem sikerült klinikai vizsgálatokkal igazolni[2][4] és jelenleg ritkán alkalmazzák.[9] A többnyire dextromethorphant és/vagy guiafenesint tartalmazó köhögéscsillapítók alkalmazása sem javasolt.[1] Habár korábban már alkalmazták a heliox (hélium és oxigén keveréke) belélegzését a légzés megkönnyítésére, nagyon kevés bizonyíték támogatja annak alkalmazását.[10] Mivel a krupp általában vírusos megbetegedés, antibiotikumokat ritkán alkalmaznak, hacsak nem merül fel egyidejűleg a baktérium jelenlétének gyanúja is.[1] A vancomycin és a cefotaxime antibiotikumok javallottak bakteriális fertőzések esetére.[2] Influenza A vagy B fertőzésnek tulajdonítható súlyosabb esetekben vírusellenes neuraminidáz inhibitorok alkalmazhatók.[2]
A vírusos krupp általában rövid lefolyású betegség; a krupp ritkán végződik halállal légzési elégtelenség és/vagy szívroham következtében.[1] A tünetek többnyire két napon belül javulnak, de eltarthatnak akár hét napig is.[5] A további ritka komplikációk között szerepel a bakteriális tracheitis, a tüdőgyulladás és a tüdővizenyő.[5]
A gyermekek mintegy 15%-a – általában 6 hónapos és 5–6 éves kor között – fertőződik meg kruppal.[2][4] Ebben a korcsoportban a kórházban elhelyezett gyermekek körülbelül 5%-át kezelik kruppal.[5] Ritka esetben előfordul, hogy még csak 3 hónapos vagy már 15 évesnél is idősebb gyermek szenved kruppban.[5] A betegség a fiúk körében 50%-kal nagyobb gyakorisággal fordul elő, mint a lányok körében; a krupp az őszi hónapokban gyakoribb.[2]
A krupp az angol croup szóból, a korai modern angol croup igéből ered, jelentése „rekedtes sírás”. Az elnevezést a betegségre Skóciában használták először és a 18. században terjedt el széles körben.[11] A diftériás kruppot már a homéroszi idők óta ismerjük az ókori Görögországból. A vírusos krupp és a diftéria okozta krupp között Bretonneau tett különbséget 1826-ban.[12] A franciák a vírusos kruppnak az „álkrupp” nevet adták, míg a „krupp” nevet a diftériabaktérium által okozott betegségre használják.[9] A hatékony immunizáció kifejlesztése nyomán a diftéria okozta krupp mára már szinte ismeretlen.[12]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
