Kotlenice

Kotlenice falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Dugopoljéhez tartozik.

Kotlenice
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Dugopolje
Jogállás	falu
Irányítószám	21204
Körzethívószám	(+385) 21
Népesség
Teljes népesség	124 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	482 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 33′ 50″, k. h. 16° 39′ 15″43.56388889, 16.65416667
Sablon Wikidata Segítség

Fekvése

Splittől légvonalban 18, közúton 27 km-re északkeletre, községközpontjától 5 km-re délkeletre a dalmát Zagora területén fekszik. A község települései közül a Mosor-hegység északi lejtőin fekvő Kotlenice a legmagasabb fekvésű. A településhez egy festői, kanyargós út vezet fel, melyről nagyszerű kilátás nyílik a Dugopoljei mezőre és környékére. A településrészek egy-két kilométer távolságban fekszenek egymástól. A falu központjában található a templom, az iskola és a Vranjača-barlanghoz vezető út.

Története

A település nevét azokról a mélyedésekről kapta, melyek a köves-sziklás dombok között rejtőznek. Ez a terület már az ókorban lakott volt., melyről az illíreknek a Gradinán álló egykori erődített településének maradványai adnak bizonyságot. Néhány mai itt élő család ősei már a 15. században is itt éltek, amikor 1484-ben a poljicaiak először említik egy határleírásban. A török 1524-ben foglalta el a dugopoljei mező településeivel együtt. A török uralom idején muzulmán és pravoszláv lakosság települt a területére. A felszabadító harcok során 1684-ben szabadult fel a település, majd 1687-ben a velencei hatóságok kezdeményezésére a ferences atyák vezetésével a török uralom alatt maradt boszniai Rámából a térségbe jelentős számú új keresztény lakosság érkezett. A felszabadulás után hívei a dugopoljei plébániához tartoztak. Ezt Cupilli érsek is megerősíti, aki 1718-ban egyházlátogatáson járt itt. Leírása szerint a dugopoljei plébániához tartozott a kotlenicei Szent Péter templom, melynek abban az időben földbirtoka is volt.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1825-ben Kotlenice önálló plébánia lett, melyhez már Liska falu is hozzá tartozott. Ezt a státuszát 1843-ig megtartotta, ekkor azonban anyagi okok miatt visszacsatolták Dugopoljéhoz, szolgálatát pedig káplán látta el. A régi plébániaház is 1825 körül épülhetett, azonban később a II. világháború során leégett és már nem építették újjá. A településnek 1857-ben 247, 1910-ben 385 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett, majd a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben a településnek 148 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
247	279	255	268	296	385	500	510	328	288	297	251	172	155	133	148

Nevezetességei

• Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1873-ban épült a régi templom helyén faragott kövekből. Tetőzete három részre oszlik, melyből az első rész a hajó felett, a második rész a szentély felett, míg a harmadik rész a félköríves apszis felett épült. Oltára fából készült, rajta Szent Péter szobrával. A szentély oldalában található, a szintén faragott kövekből épített sekrestye. A harangtornyot a homlokzatba építették bele, a harangok szintjén körben, egy emelettel lejjebb pedig csak elöl hosszúkás félköríves biforámás ablakok díszítik. Legfelül látható a kőből épített gúla alakú toronysisak. A hajó falának és az ablakok kőkereteinek egyes részei valószínűleg a régi templomból valók. 1980-ban az alapjaitól fogva megújították. Ezen munkák során az oltár elé új, szembemiséző oltárt építettek. A padozat felszedése során megtalálták a régi templom alapfalait is. A régi templom építésére nem áll rendelkezésre biztos adat. Cupilli érsek 1718-ban feltételezte, hogy az érkezése előtt felújított templom már a török hódítás előtt is állt.
• A Mosor-hegység középső részének északi lábánál található Vranjača-barlang. A Splitből Dugopoljén át vezető úton a Kotlenicához tartozó Punde településrésznél kell letérni, majd egy háromszáz méter hosszú makadámút vezet a barlang bejáratához. A barlang bejárati része már ősidők óta ismert a helyiek körében, míg a második részt a terület egykori tulajdonosa Stipe Punda fedezte fel miután egy sebesült galambért áthatolt egy szűk átjárón. 1900-ban a zárai PTD Liburnija barlangkutató szakosztálya folytatta feltárását, az első tudományos cikket pedig a bécsi dr. Fritz Kerner geológus írta róla. Természeti szépségeinek ismertetéséért publikációival különösen sokat tett Umberto Girometta professzor. Ő állapította meg az itt talált használati tárgyak és csonttöredékek alapján, hogy a barlang már az őskorban is lakott volt. A turisták számára látogathatóvá a Splitben 1925-ben megalapított HPD Mosor hegymászó egyesület tagjai tették. A II. világháború után főként hegymászók és kisebb kiránduló csoportok látogatták. 1963-ban védetté nyilvánították, 1970-ben villanyvilágítást kapott. A cseppkövekben gazdagságát tekintve ez az egyik legszebb, a turisták számára is látogatható barlang Dalmáciában.