Kotlenice falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Dugopoljéhez tartozik.
| Kotlenice | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Dugopolje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21204 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 124 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 482 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 33′ 50″, k. h. 16° 39′ 15″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Splittől légvonalban 18, közúton 27 km-re északkeletre, községközpontjától 5 km-re délkeletre a dalmát Zagora területén fekszik. A község települései közül a Mosor-hegység északi lejtőin fekvő Kotlenice a legmagasabb fekvésű. A településhez egy festői, kanyargós út vezet fel, melyről nagyszerű kilátás nyílik a Dugopoljei mezőre és környékére. A településrészek egy-két kilométer távolságban fekszenek egymástól. A falu központjában található a templom, az iskola és a Vranjača-barlanghoz vezető út.
A település nevét azokról a mélyedésekről kapta, melyek a köves-sziklás dombok között rejtőznek. Ez a terület már az ókorban lakott volt., melyről az illíreknek a Gradinán álló egykori erődített településének maradványai adnak bizonyságot. Néhány mai itt élő család ősei már a 15. században is itt éltek, amikor 1484-ben a poljicaiak először említik egy határleírásban. A török 1524-ben foglalta el a dugopoljei mező településeivel együtt. A török uralom idején muzulmán és pravoszláv lakosság települt a területére. A felszabadító harcok során 1684-ben szabadult fel a település, majd 1687-ben a velencei hatóságok kezdeményezésére a ferences atyák vezetésével a török uralom alatt maradt boszniai Rámából a térségbe jelentős számú új keresztény lakosság érkezett. A felszabadulás után hívei a dugopoljei plébániához tartoztak. Ezt Cupilli érsek is megerősíti, aki 1718-ban egyházlátogatáson járt itt. Leírása szerint a dugopoljei plébániához tartozott a kotlenicei Szent Péter templom, melynek abban az időben földbirtoka is volt.
A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1825-ben Kotlenice önálló plébánia lett, melyhez már Liska falu is hozzá tartozott. Ezt a státuszát 1843-ig megtartotta, ekkor azonban anyagi okok miatt visszacsatolták Dugopoljéhoz, szolgálatát pedig káplán látta el. A régi plébániaház is 1825 körül épülhetett, azonban később a II. világháború során leégett és már nem építették újjá. A településnek 1857-ben 247, 1910-ben 385 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett, majd a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben a településnek 148 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak.
- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1873-ban épült a régi templom helyén faragott kövekből. Tetőzete három részre oszlik, melyből az első rész a hajó felett, a második rész a szentély felett, míg a harmadik rész a félköríves apszis felett épült. Oltára fából készült, rajta Szent Péter szobrával. A szentély oldalában található, a szintén faragott kövekből épített sekrestye. A harangtornyot a homlokzatba építették bele, a harangok szintjén körben, egy emelettel lejjebb pedig csak elöl hosszúkás félköríves biforámás ablakok díszítik. Legfelül látható a kőből épített gúla alakú toronysisak. A hajó falának és az ablakok kőkereteinek egyes részei valószínűleg a régi templomból valók. 1980-ban az alapjaitól fogva megújították. Ezen munkák során az oltár elé új, szembemiséző oltárt építettek. A padozat felszedése során megtalálták a régi templom alapfalait is. A régi templom építésére nem áll rendelkezésre biztos adat. Cupilli érsek 1718-ban feltételezte, hogy az érkezése előtt felújított templom már a török hódítás előtt is állt.
- A Mosor-hegység középső részének északi lábánál található Vranjača-barlang. A Splitből Dugopoljén át vezető úton a Kotlenicához tartozó Punde településrésznél kell letérni, majd egy háromszáz méter hosszú makadámút vezet a barlang bejáratához. A barlang bejárati része már ősidők óta ismert a helyiek körében, míg a második részt a terület egykori tulajdonosa Stipe Punda fedezte fel miután egy sebesült galambért áthatolt egy szűk átjárón. 1900-ban a zárai PTD Liburnija barlangkutató szakosztálya folytatta feltárását, az első tudományos cikket pedig a bécsi dr. Fritz Kerner geológus írta róla. Természeti szépségeinek ismertetéséért publikációival különösen sokat tett Umberto Girometta professzor. Ő állapította meg az itt talált használati tárgyak és csonttöredékek alapján, hogy a barlang már az őskorban is lakott volt. A turisták számára látogathatóvá a Splitben 1925-ben megalapított HPD Mosor hegymászó egyesület tagjai tették. A II. világháború után főként hegymászók és kisebb kiránduló csoportok látogatták. 1963-ban védetté nyilvánították, 1970-ben villanyvilágítást kapott. A cseppkövekben gazdagságát tekintve ez az egyik legszebb, a turisták számára is látogatható barlang Dalmáciában.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
