Koiszan nyelvek

A korábban nyelvcsaládnak tekintett, főleg Dél-Afrikában beszélt koiszan nyelveket (IPA kiejtés: kɔɪsɑːn/) a rájuk jellemző csettintő hangok(wd)^[1] alapján eredetileg Joseph Greenberg amerikai nyelvész sorolta egy nyelvcsaládba.^[2][3]

Koiszan nyelvek

Zöld szín jelöli a koiszan nyelvek elterjedését

A Wikimédia Commons tartalmaz Koiszan nyelvek témájú médiaállományokat.

A 20. század nagy részében úgy gondolták, hogy ezek a nyelvek rokonságban állnak egymással, a 21. században azonban ezt már nem fogadják el, és a koiszan nyelveket a nyelvészek három különböző nyelvcsaládra és két izolált nyelvre osztják. Dél-Afrikában a koikoik és szanok (busmanok) nyelvei tartoznak ebbe a csoportba.

Kettő kivétellel mindegyik koiszan nyelvet Dél-Afrikában beszélik, és három nyelvcsaládhoz tartoznak. Úgy tűnik, hogy a központi kiiszan nyelveket beszélő népek nem sokkal a bantu terjeszkedés előtt vándoroltak Dél-Afrikába. Két Kelet-Afrikában beszélt nyelvet, a szandve és a hadza nyelvet eredetileg szintén ebbe a nyelvcsaládba sorolták, bár beszélőik etnikailag nem tartoznak a koikoik, sem a szanok közé.

A bantu terjeszkedés előtt ezeket vagy hozzájuk hasonló nyelveket beszélték Dél- és Kelet-Afrika széles területein.^[4] A bantuk érkezése után beszélőik visszaszorultak a Kalahári sivatag, főként Namíbia és Botswana területére, valamint Kelet-afrikai hasadékvölgy(wd) (Rift-völgy) vidékére Tanzánia középső részén.

E nyelvek szinte mindegyike veszélyeztetett, illetve egyesek már ki is haltak. Legtöbbjüknek nincs írásbelisége. Az egyetlen elterjedt koiszan nyelv a Namíbiában beszélt nama, mintegy negyedmillió anyanyelvi beszélővel. A Tanzániában beszélt szandve a második a sorban, mintegy 40–80 ezer, részben egynyelvű beszélővel; harmadik a ǃkung nyelv a Kalahári sivatag északi részén, amelyet mintegy 16 000 ember beszél. A nagyközönség a ǃkung dialektuskontinuum egyik tagját, a Nǃxaut a nagy sikert aratott Az istenek a fejükre estek című vígjátékban ismerhette meg 1980-ban. A nyelvhasználat meglehetősen erős a narók körében mintegy 20 ezer fővel, igaz, felük második nyelvként beszéli.

A koiszan nyelvek leginkább a bennük használt csettintések hatására váltak ismertté. Ezeket az érdekes fonémákat külön jelekkel (például ǃ vagy ǂ) jelölik a lejegyzés során. A zsuǀʼhoanszi nyelv 48 ilyen hanggal rendelkezik, nem számolva a körülbelül 60 másik fonémáját, amelyeket még négy eltérő hangsúlyozás is változatossá tesz. A ǃXóõ és ǂHõã nyelvek még ennél is összetettebbek. A világon a legtöbb mássalhangzóval rendelkező nyelvek a koiszan nyelvek.

A kutatók szerint a koikoik és szanok nyelvileg rokon népek, a két nép elnevezéséből alakították ki a koiszan kifejezést.

A nyelvcsalád érvényessége

Joseph Greenberg (1949-1954) amerikai nyelvész 1963-ban átdolgozott) osztályozásában a koiszan nyelvcsalád Afrika négy nagy nyelvcsaládjának egyikeként szerepel. A nyelvészek többsége azonban ma már elutasítja ezt. E nyelvek rokonságára a történeti-összehasonlító nyelvészet nem tudott a rokonságot alátámasztó bizonyítékokkal szolgálni. A csoportosítás fő pillére csupán a hangzásbeli hasonlóságokon alapul, meglehetősen spekulatív módon, hasonlóan a „pápua” és az „ausztrál nyelvek” elnevezéshez.^[5][6] Azt feltételezik, hogy a Tuu és a Kxʼa családok hasonlósága inkább egy dél-afrikai nyelvi csoportnak köszönhető, mint tényleges kapcsolatnak, míg a Koe (vagy talán Kvadi-Koe) család nyelveinek beszélői később vándoroltak a területre, és ez a család talán rokonságban áll a Kelet-Afrikai szandve nyelvvel.^[7]

Ernst Oswald Johannes Westphal nyelvész arról ismert, hogy már korán elutasította ennek a nyelvcsaládnak a létezését arra a következtetésre jutott, hogy nincs elegendő adat a nyelvrokonság bizonyításához . Anthony Traill nyelvészprofesszor először elfogadta a koiszan nyelvek elnevezést (1986), de 1998-ra arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi adatokkal és módszerekkel nem bizonyítható, mivel a legtöbben csak a csettintő hangok jelenlét veszik figyelembe.^[8] Gerrit Dimmendaal 2008-ban így foglalta össze az általános nézetet: „azt a következtetést kell levonni, hogy Greenberg kutatásait a koiszan nyelvek egységéről a későbbi kutatások nem tudták megerősíteni. Ma az a néhány tudós, aki ezekkel a nyelvekkel foglalkozik, a három [déli csoportot] független nyelvcsaládként kezeli, amelyekről nem vagy már nem lehet bizonyítani, hogy rokonok.”

Georgij Szergejevics Sztarosztyin 2013-as nyilatkozatában elfogadta, hogy a szandve és a koi nyelcsoport közötti kapcsolat valószínű, ahogyan a tuu és a kxʼa nyelvek között is, de a szandve és a koi, valamint a tuu és a kxʼa, és a hadza nyelvek közötti kapcsolatot nem támogatta.

Janina Brutt-Griffler azt állítja, hogy „tekintettel arra, hogy a gyarmatok határait önkényesen húzták meg, nagyszámú, sok különböző nyelvet beszélő etnikai csoportot tömörítettek”.^[9]

A koiszan nyelvek változatai.

Anthony Traill felfigyelt a koiszan nyelvek rendkívüli változatosságára.^[10] Annak ellenére, hogy jelen vannak a jellegzetes csettintő hangok, a nyelvek jelentősen eltérnek egymástól. Traill ezt a nyelvi változatosságot az alábbi táblázatban bemutatott adatokkal szemléltette. Az első két oszlop a két elszigetelt nyelv, a szandve és a hadza, a másik három oszlop a koe, a kxʼa és a tuu nyelvcsaládból származó nyelvek szavait tartalmazza.

Egyes Koiszan nyelvek szavainak összehasonlítása (Anthony Traill, Encyclopædia Britannica, 2005).

magyar	szandve	hadza	koe	ju	ǃXóő
személy	ǀnomese	ʼúnù	koe	ʒú	tâa
férfi	ǀnomese	ɬeme	kʼákhoe	ǃhõá	tâa á̰a
gyermek	ǁnoό	waʼa	ǀūá	dama	ʘàa
fül	kéké	ɦatʃʼapitʃʼi	ǂée	ǀhúí	ǂnùhã
szem	ǀgweé	ʼákhwa	ǂxái	ǀgàʼá	ǃʼûĩ
strucc	saʼútà	kénàngu	ǀgáro	dsùú	qûje
zsiráf	tsʼámasu	tsʼókwàna	ǃnábe	ǂoah	ǁqhūũ
Kafferbivaly	ǀeu	nákʼóma	ǀâo	ǀàò	ǀqhái
hallani	khéʼé	ǁnáʼe	kúm	tsʼàʼá	tá̰a
inni	tsʼee	fá	kxʼâa	tʃìi	kxʼāhã

Általános jellemzésük

A nyelvtan szempontjából a déli koiszan nyelvek lényegükben izolálók, tehát a szórend sokkal inkább kifejezi a nyelvtani információkat, mint a ragozás, a Tanzániában használt nyelvek ellenben rengeteg toldalékkal rendelkeznek.

Nyelvek

A korábban egységesen egy nyelvcsoporton belül ma már önálló családok létezését támogatják, mivel a szokásos összehasonlító módszer szerint nem bizonyított a rokonságuk.

Angol nyelvű térkép a koiszan nyelvek jelenlegi elterjedéséről.

Hadza nyelv

Bővebben: Hadza nyelv

A hadza nyelvet, amelyet körülbelül 800-an beszélnek Tanzániában, már nem tekintik koiszan nyelvnek, úgy tűnik, hogy sem a nyelv, sem a hadza nép nem áll rokonságban a dél-afrikai koiszan népekkel, legközelebbi rokonaik a közép-afrikai pigmeusok lehetnek.

Szandve nyelv.

Bővebben: Szandve nyelv

Van némi jel arra, hogy a szandve nyelv (beszélőinek száma körülbelül 40 ezer fő Tanzániában) rokonságban állhat a koe nyelvcsaláddal, például a névmási rendszer és néhány egyezés a swadesh-lista szavai közül, de nem elég bizonyíték. Annak ellenére, hogy területük közel van egymáshoz, a szandve nyelv nem áll rokonságban a hadzával.

Koe.

Bővebben: koe-kvadi nyelvek

A koe család a koiszan nyelvek legnépesebb és legváltozatosabb csoportja, hét élő nyelvvel és több mint negyedmillió beszélővel. Bár a mára sajnálatos módon kihalt kvadi nyelvről kevés adat áll rendelkezésre, a névmások és néhány alapvető szó összeírása alapján készültek koe-kvadi ősnyelvi rekonstrukciók.

Az egyes családokhoz tartozó nyelvek:

• Északi koiszan nyelvek
  • ǃkung (ǃXuun, Ju)
  • ǁkh’au-ǁ'en
• Központi koiszan nyelvek
  • Koikoi nyelvek
    • nama (Khoekhoe)
    • ǃkora (Grikva, Korana, Khoenama)
  • Központi szan nyelvek
    • naro
    • ǀguikhoe
    • ǁganakhoe

A haiǁom nyelv a legtöbb koiszan nyelvre vonatkozó dokumentumban szerepel. Egy évszázaddal ezelőtt a Haiǁom nép egy Ju nyelvjárást beszélt, amely valószínűleg közel állt a ǃKung nyelvhez, de ma már a nama nyelv egy változatát beszélik. Így egyes kutatók állítása szerint eredeti nyelvük kihalt, vagy egy jelenleg 18 000 beszélővel rendelkező nyelv az övék, amely a Ju vagy Koe családba tartozik. A Namák Saa néven ismerik őket, és innen származik a Szanok népneve.

Tuu nyelvek

Bővebben: Tuu nyelvek

A tuu családon belül van két nyelvcsoport, amelyek a koe nyelveken belül körülbelül úgy állnak rokonságban egymással, mint a nama és a !kung. Nagyon hasonlítanak a kxʼa nyelvekhez (lásd alább), de a tényleges nyelvrokonság nem bizonyított, talán csak területi jellegzetességek.

• Déli koiszan nyelvek
  • ǀ’auni (kihalt)
  • ǁng-ǃke
  • ǂkhomani

Kxʼa nyelvek

Bővebben: Kxʼa nyelvek

A Kxʼa család egy, a többi koiszan nyelvtől távol álló nyelvcsoport, amelyet 2010-ben mutattak ki hivatalosan.^[11]

szigetnyelvek

• szandve
• hadza

Sztarosztyin osztályozása (2013)

Sztarosztyin (2013) a következő osztályozást javasolja a koiszan „makrocsalád” számára, amelyet ő egyetlen összefüggő nyelvcsaládnak tekint.^[12] Ez az osztályozás azonban nem széles körben elfogadott.

Egyéb "csettintő nyelvek"

Nem minden olyan nyelv tekinthető koiszan nyelvnek, amelyekben csettintő hangok szerepelnek. A legtöbb más nyelv a szomszédos bantu nyelvek közé tartozik Dél-Afrikában: a nguni nyelvek (xhosza, zulu, szvázi, phuthi és északi ndebele); Botswanában a szotó és a yeyi nyelv; Caprivi-sávban pedig a Mbukushu, Kwangali és Gciriku . A csettintő hangok néhány további szomszédos nyelvben is megtalálhatóak. E nyelvek közül a xhosza, a zulu, a ndebele és a yeyi nyelvek bonyolult mássalhangzórendszerrel rendelkeznek; a többiek - a Gciriku az elnevezésben szereplő kattogó hang ellenére - felépítésükben kezdetlegesebbek. Ott van még a kenyai Dahalo nyelv, mely egy déli-kusita nyelv, néhány szavában van a fogak között kiejtett csettintő hang, valamint egy kihalt és feltehetően mesterséges ausztrál rituális nyelvben, a Damin nyelvben is szerepeltek orrhangú kattogó hangok.

A bantu nyelvek a szomszédos, kiszorított vagy bekebelezett khoisan népességektől (vagy más bantu nyelvektől) vették át a csettintő hangokat, gyakran keveredés útján, míg a dahalókról úgy gondolják, hogy a területen beszélt egy korábbi nyelvből származnak ezek a hangok, amikor áttértek a kusita nyelvre; ha ez így van, akkor az a nyelv, amelyet a dahalo előtt beszéltek a területen, valami olyasmi lehetett, mint a hadza vagy a szandawe. A damin egy szertartásokra használt (talán mesterséges) ausztrál őslakos nyelv, és semmi köze a koiszan nyelvekhez.

Ezek az egyedüli olyan nyelvek, amelyekről ismert, hogy a mindennapi szókincsükben szerepelnek kattogó hangok. Alkalmanként az egyszerű emberek más nyelvekről is azt mondják, hogy „kattogó” hangokkal rendelkeznek. Ez általában a világ nagy részén megtalálható kidobó (ejektív) mássalhangzók téves elnevezése, vagy a kattogások nem nyelvi (paralingvisztikus) használatára való utalás, mint például az angol tsk! tsk!

Összehasonlító szójegyzék

	nyelv (jelrendszer)	szem	fül	orr	fog	nyelv (testrész)	száj	vér	csont	fa	víz	enni
koe ősnyelv[13]	*≠xai	*≠ai	*≠ui	*//ũ		*kxʔam	*/ʔao			*≠̃a	*≠ʔũ	*/xʔon
nama ősnyelv	*≠xai	*≠ai	*≠ui			*//kxʔam	*/ʔau				*≠ʔũ	*/xʔon
központi koiszan ősnyelv[14]	ǂxai	*ǂae	*ǂuii	*ǁõõ	*dham	*kx’am	*ǀ’ao		*zei	*tsaa; *ǁami	*ǂ’ũ	*ǀkx’on
déli koiszan (tuu) ősnyelv[15]	tsʼaa	*nǂ(u)i	*nǀu, *nǀũ	*ǁkha(i)	*ǀʼãri > *ǀʼani	*thu			*ʘho, *nʘo, *nʘa	*!khaa	*ãa, *ãi	*ǀãe, *ǁae
Juǀ’hoanszi (ǃXun nyelv)[16]	gǀà’a̍	ǀ’hū̍	ts’ũ	ts’àu	dhārì	ts’i	ǀ’àng
szandve[17]	ǀʷěː	kéké	ⁿǀáti̥	!’àkʰã̌ː	!ʰẽ̂ː	ⁿ!ũ̂ː	ǁ’ék’â	!î	tʰěː	ts’â	mántʃʰâ	ǁʷâ
hadza[18]		ʔakʷʰa	ɦat͜ʃ’apit͜ʃʰi	ʔiƞtʰawe	ʔaɦa	ⁿǀata	ʔawati	ʔatʰama	mic͜ʎ̥˔’a	t͜s’iti	ʔati	seme