Knezić Károly

Knezić Károly (Karlo Knezić, magyarosan Knézitsként vagy Knezichként említik, ami más szláv családnevek esetében is szokásos volt akkoriban) (Nagygordonya, Horvátország, 1808. szeptember 6. – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy,^[1] az aradi vértanúk egyike.

Knezić Károly emléke az 1920-ban készült képeslap sorozatban

Knezić Károly
Született	1808. szeptember 6. Veliki Grđevac
Meghalt	1849. október 6. (41 évesen) Arad
Állampolgársága	magyar
Rendfokozata	honvéd vezérőrnagy
Egysége	3. hadtest
Csatái	Tápióbicske Komáromi csata Buda ostroma Peredi csata
Halál oka	akasztás
A Wikimédia Commons tartalmaz Knezić Károly témájú médiaállományokat.

Élete

Családja

Édesapja Knezić Fülöp horvát származású, de osztrák szolgálatban álló határőrtiszt volt, édesanyja magyar, Benkő Borbála, aki rokonságban állt a híres Latas Mihállyal, az osztrák hadseregből később megszökött tiszttel, aki Omer pasa néven török hadvezér lett.

Knezić Grazban végezte el a katonaiskolát. Pályafutásának elejéről vajmi keveset tudunk. Valamikor az 1840-es évek elején helyezhették át Egerbe, 1842. július 14-én eljegyezte Kapitány Mihály egri szenátor Katalin leányát (†1853). 1844 júniusában kötöttek házasságot az egri főszékesegyházban – ez időben Knezić már főszázados volt. Házasságukból két leány született:

• Olga (1845 - Miskolc, 1898. május), aki Gröber József felesége lett
• Irén (1847 – Eger, 1882.augusztus), aki sógorához, Gröber Sándorhoz ment feleségül.

Katonai pálya

Az 1848. március 15-ei forradalom után felajánlotta szolgálatát a magyar seregnek. Először a bányavárosokba küldték zászlóaljával a szlovák nemzeti mozgalom elfojtására. Részt vett a szerbek elleni hadjáratban, 1849 februárjában Törökszentmiklós környékén tevékenykedett. Várkony alatt találkozott Damjanich Jánossal. A tápióbicskei csatában ő foglalta el a Tápió hídját, a Komárom melletti csatában pedig a sáncokat. Részt vett az isaszegi és a nagysallói csatában is.

Katonai sikereinek köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán, Damjanich János lábtörése után vezérőrnaggyá és a harmadik hadtest főparancsnokává nevezték ki, e minőségében vett részt Buda ostromában.

A peredi csata után Görgei Artúr leváltotta. Kossuth Lajos kinevezte a felső-tiszai hadtest parancsnokává, majd a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. Kossuth kiszemelte Erdély kormányzójának posztjára is, de a hadi helyzet romlásával inkább egy rögtönzött hadosztály élére állították.

Világos után, Arad

Világosnál tette le a fegyvert. Amikor bekerült az aradi börtönbe, a felesége eleinte szorgalmasan látogatta, de az egri szüret közeledvén, Knezićné szeptember végén elköszönt férjétől, és hazament szüretelni.

Egy valamit mégis köszönhetünk Knezićné sajátosan és sajnálatosan gyors távozásának. A hadbíróság az utolsó kihallgatáson elkobozta a tábornokoktól a kitüntetéseiket. Knezić azonban, aki a szolnoki csatáért megkapta a III. osztályú és az április 26-i komáromi csatáért a nagyon ritkán adományozott II. osztályú katonai érdemrendet, nem tudta beszolgáltatni, mert elküldte azokat feleségével Egerbe, a lányainak. Az érmek ma egy-egy dédunokájánál vannak Egerben, illetve Budapesten.^[2]

Kötél általi halálra ítélték, nyolcadik volt a kivégzettek sorában (negyedik a kötél által kivégzettek közül).

Csontjai 1932-ben, az aradi árvíz idején kerültek elő. Jelenleg az emlékoszlop kriptájában nyugszik.

Emlékezete

Janzer Frigyes szobra a HOŠIG épülete előtt (Budapest, XIV. kerület Kántorné sétány 1-3)

• Életéről 1998 tavaszán dr. Bodó László egyetemi tanár jelentetett meg lírai elemekkel átszőtt könyvet a Dobó István Vármúzeum kiadásában.
• Hajagos József: Knezic Károly tábornok, a szabadságharc horvát vértanúja, Line Design Kft., Bp., 2023 [az első tudományos igényű monografikus feldolgozás]
• 1998-ban avatták a XIV. kerületi Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium (HOŠIG) épülete előtt mellszobrát, amit Janzer Frigyes készített.^[3]
• Utcát neveztek el róla (nevét Knézich Károlynak írva):
  • Békéscsabán,
  • Budapesten,
  • Dunaharasztiban,
  • Egerben,
  • Gödöllőn,
  • Pilisvörösvárott,
  • Vaján.^[4]

Jegyzetek

1. Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2). [2011. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 5.)
2. Archivált másolat. [2004. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
3. Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.; Enciklopédia Kiadó, Janzer Frigyes, tankonyvtar.hu - 1999–2001 ISBN 963 8477 43 1
4. (2020. február 15.) „Vaja” (magyar nyelven). Wikipédia.

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Knezić Károly, a Heves megyébe származott horvát vértanú
• Réthy Endre-Takács László: Aradi vértanúink, Tankönyvkiadó, 1988, ISBN 963-18-1646-X
• Századok 2010/1
• Katona Tamás (szerk.). Az aradi vértanúk. Budapest: Európa (1983). ISBN 963-07-3048-0. Hozzáférés ideje: 2009. október 5.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Knezić Károly témájú médiaállományokat.

• Hermann Róbert: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúi – október 6.
• www.agria.hu: Séta Knézich Károly utcán

• Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc portálja
• Történelemportál