Klug Nándor

Tamásfalvi Klug Nándor (Kotterbach, 1845. október 18. – Budapest, 1909. május 14.) orvos, fiziológus, biofizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Tudományos kutatásai középpontjában az érzékszervek, a szívműködés, az emésztés és az anyagcsere élettani folyamatai álltak. 1878 és 1891 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, 1891-től haláláig a Budapesti Tudományegyetem élettani intézetének igazgatója volt.

Klug Nándor tamásfalvi Klug Nándor (1904-től)
Életrajzi adatok
Született	1845. október 18. Kotterbach
Elhunyt	1909. május 14. (63 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Ismeretes mint	orvos fiziológus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület	orvostudomány
Kutatási terület	élettan, szövettan
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TE	nyilvános rendes tanár, dékán, rektor
Budapesti Tudományegyetem	nyilvános rendes tanár
Akadémiai tagság	MTA levelező tag (1890), rendes tag (1894)
A Wikimédia Commons tartalmaz Klug Nándor tamásfalvi Klug Nándor (1904-től) témájú médiaállományokat.

Életútja

Bécsben és Pesten folytatott orvosi tanulmányokat, végül 1870-ben orvosi és szülészmesteri oklevelet szerzett a Pesti Tudományegyetemen (1873-tól Budapesti Tudományegyetem). 1871-től az egyetem állattani intézetében, majd 1873-tól Jendrassik Jenő mellett az élettani intézetben volt tanársegéd. 1874-ben magántanárrá habilitált biofizikai tárgykörből („A természettannak a rezgésen alapuló tünetcsoportja”), 1876-ban pedig állami ösztöndíjjal a Lipcsei Egyetem élettani intézetében végzett kutatásokat. 1877-től 1878-ig címzetes nyilvános rendkívüli tanári címmel oktatott a Budapesti Tudományegyetem élettani intézetében.

1878-ban a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre nevezték ki az élet- és szövettan nyilvános rendes tanárává, itt oktatott 1891-ig. Elképzelései szerint és irányítása alatt épült fel az egyetem élettani intézete. 1881–1882-ben, 1883–1884-ben és 1888–1889-ben az orvostudományi kar dékáni, 1889–1890-ben az egyetem rektori feladatkörét is ellátta. 1891-ben visszatért a fővárosba, és a Budapesti Tudományegyetemen az élettan nyilvános rendes tanáraként, az élettani intézet igazgatójaként végzett oktató- és kutatómunkát egészen haláláig. 1898 és 1900 között a bölcsészettudományi kar dékánja volt.

Munkássága

Pályája elején tudományos érdeklődése az érzékszervek és az idegrendszer élettani folyamatai felé irányult. Behatóan vizsgálta a bőrérzékelés egyes válfajait (nyomás- és hőérzékelés, a testfelületre ható mechanikai és kémiai ingerek lokalizálása), a látószervek és a látás egyes sajátosságait (fényérzékelés és színészlelés, színvakság, a retina és a sárgafolt szerepe), a hallószervek anatómiáját, valamint a hangképzés fiziológiáját.

Ezzel párhuzamosan a szív és a vérkeringés élettani folyamatai, alak- és szövettana is vonzotta figyelmét, többek között tanulmányozta a szív beidegzését, a bolygóideg hatását a szívműködésre. Az 1890-es évektől mind többet foglalkozott az emésztés és az anyagcsere-folyamatok élettanával, biokémiai vonatkozásaival, így például a fehérjeképződéssel, a fehérjebontó pepszin termelődésével, a hányással, a vizeletkiválasztással és a vörösvérsejtképzéssel. Mindkét akadémiai székfoglalóját emésztés-élettani témakörben tartotta (Az enyv mint tápanyag, 1890; Adatok a pepszinemésztéshez, 1894).

Könyvei közül kiemelkedik kétkötetes humánélettani monográfiája (1888), emellett rendszeresen publikált az Orvosi Hetilap, a Természettudományi Közlöny, a Matematikai és Természettudományi Értesítő, a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Értesítő, a Magyar Orvosi Archívum és az Ungarisches Archiv für Medizin szakfolyóiratokban, 1891 után ez utóbbi kettő szerkesztésében is részt vett. Több élettani szócikket írt A Pallas nagy lexikona számára.

Szervezeti tagságai és elismerései

1890-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1894-ben pedig a rendes tagok sorába emelték. Alapító tagként vett részt a Budapesti Királyi Orvosegyesület, a Magyar Természettudományi Társulat, a Matematikai és Fizikai Társulat, továbbá az Országos Közegészségügyi Egyesület munkájában. A Magyar Természettudományi Társulat 1891-ben alapított élettani szakosztályának első elnöke, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi-természettudományi szakosztályának két éven át elnöke, majd titkára és választmányi tagja volt. A Firenzei Orvosfizikai Akadémia (Accademia medico-fisico fiorentina) levelező, a Német Élettani Társaság (Deutsche Physiologische Gesellschaft) rendes tagja volt.

Főbb művei

• Vizsgálatok az emlősök fülcsigájáról. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1873, 36 p. REAL-EOD
• A szinérzésről indirect látás mellett. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1875, 42 p. REAL-EOD
• A szem fénytörő közegeinek hősugár átbocsátó képességéről. in: Akadémiai Értesítő 1878.
• A látásról: Három előadás. Kolozsvár, 1878, 72 p.
• Az emberi hang és a beszéd. Budapest, Természettudományi Társulat, 1887, 77 p.
• Az emberélettan tankönyve I–II. Budapest, Franklin-Társulat, 1888, 552 + 611 p.
• Az enyv, mint tápanyag. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1890, 47 p. REAL-EOD
• Emlékbeszéd Jendrássik Jenő rendes tagról. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1892, 19 p.
• Adatok a pepszinemésztéshez. in: Matematikai és Természettudományi Értesítő 1895.
• Az érzékszervek élettana. Budapest, Magyar Természettudományi Társulat, 1896, 263 p. MEK (Természettudományi Könyvkiadó Vállalat)
• Emlékbeszéd Ludwig Károly Frigyes Vilmos külső tagról. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1897, 26 p.
• Észlelőkönyv a Budapesti Tud. Egyet. Élettani Intézetében folyó gyakorlatok- és demonstrációkhoz. Budapest, Eggenberger, 1903, 128 p.
• Az anyagforgalom élettanának újabb haladásáról. Budapest, Orvosi, 1904, 210 p.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 938. o.
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 986. o. ISBN 963-547-414-8
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 690. o.

További információk

• Tangl Ferenc: Klug Nándor. in: Orvosi Hetilap 1909.
• Udránszky László: Klug Nándor. in: Természettudományi Közlöny 1909.
• Klug Nándor. in: Élet és Tudomány 1957. 40. sz.

Kapcsolódó szócikkek

• Benedict Henrik (a budapesti egyetemen Klug Nándor asszisztense)

• Orvostudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap