Masutatsu Ōyama által alapított full contact karate szervezet From Wikipedia, the free encyclopedia
A kjokusin (japánul 極真会, kjokusinkai, nyugaton kyokushin[1]) full kontakt, álló stílusú karateirányzat, alapítója Ójama Maszutacu (최영의, Cshö Jongi; 大山倍達 ; 1923–1994). Ójama megreformálta a karatét, előtérbe helyezve a valós küzdelmet és a hatékonyságot. A fizikai képességek fejlesztése mellett céljául tűzte ki az emberi értékek megőrzését és az ifjúság egészséges életmódra való nevelését. A kjokusin célja a test és lélek harmóniájának az elérése.
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a japán nyelvű nevek nem minden esetben a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kell javítani őket. |
A kjokusinkai szó jelentése: találkozás a végső igazsággal.
A kjokusin karate atyja, Ójama Maszutacu, születési nevén Cshö Jongi 1923. július 23-án született Koreában, a Japán megszállás időszakában. Fiatal gyermekként Ójama kínai, illetve koreai kempót tanult. 1938-ban[forrás?] emigrált Japánba, és ott dzsúdót, illetve okinavai karatét tanult Funakosi Gicsintől. Mindkét stílusban dan-fokozatot ért el: megszerezte a 4. dant dzsúdóban, illetve a 2. dant karatéban. Ekkor vette fel az Ójama Maszutacu japán nevet is, mentora, a jól ismert National Diet-tag tanácsára, majd élete végéig ezt a nevet használta. A második világháború után Ójama gódzsú-rjú karatét tanult egy koreai mester, So Nei Chu kezei alatt, aki dozsót működtetett Tokióban. Ebben az időben Ójama elvonult egy hegyre, ahol minden civilizációtól elszakadva élt tizennyolc hónapig. Másfél évet élt a hegyen, s közben megedzette testét és lelkét. Ezen idő alatt fejlesztette ki saját stílusát, melyet később kjokusin néven ismert meg a világ. Stílusának, a Japán Bajnokság megnyerésével, igen nagy hírnevet szerzett hazájában.
A korai ötvenes években Ójama az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 32 tagállamot látogatott meg: bemutatta erejét bárki ellen, aki kiállt ellene küzdelemre.
1953-ban nyitotta meg Tokióban saját karate dozsóját, az Ójama-dozsót, de ezzel nem hagyta el világ körüli útjait és puszta kezes karatebemutatóit. Az első dozsója egy megüresedett telek volt Tokióban, Mejiróban. 1956-ban Ójama átköltöztette dozsóját egy balettstúdió termébe, mely a Rikkjo Egyetemhez tartozott. Ójama edzései hamar egy kemény, intenzív és praktikus stílus hírnevét keltették, melyet 1957-ben kjokusinnak neveztek el. Ahogy a dozsó hírneve nőtt, több és több tanulót vonzott az új stílus, és így a kjokusin karatét művelők száma is gyarapodott.
1964-ben Ójama újfent elköltöztette a dozsót egy új épületbe, amely ezentúl Honbu néven lett ismert (a honbu központot jelent japánul). Ójama ekkor hivatalosan is megalapította a „International Karate Organization Kyokushinkaikan” szervezetet (Nemzetközi Kjokusin Karate Szervezet), az IKO-t. A Honbu mai napig is a kjokusin karate székhelye.[2]
A kjokusin karate hazai megalakításában két embernek, Adámy Istvánnak és Furkó Kálmánnak vannak elévülhetetlen érdemei, akik a külföldi lapok hevenyészett fordításai alapján, néhány küzdősporttal foglalkozó magazin segítségével, szinte könyvből tanulták az első mozdulatokat. Bokszolók, birkózók, cselgáncsosok egyaránt megtalálhatók voltak a spontán szerveződő harcművészeti csoportban.
Dr. Galla Ferenc vette pártfogásába a karatéra kíváncsi diákokat, ezzel nagyban hozzájárult, hogy a karate megvethette lábát hazánkban. A magyar cselgáncsválogatott 1972-ben Göteborgban járt, ahol tagjai megismerkedtek Mészáros Attilával (2. dan), aki akkor már igencsak otthonosan mozgott a kjokusin karate mozgáskultúrájában. 1972-ben, első hazalátogatása alkalmával Mészáros Attila megtartotta bemutató edzését a Testnevelési Főiskolán. Ettől kezdve esztendőkön keresztül egyedül gyakorolt a magyar kjokusin karate két alapítója az évente hazalátogató Mészáros Attila instrukcióit követve, és kapaszkodtak egyre feljebb a tudás és a ranglétra fokain.
1977-ben Adámy István személyében „megszületett” az első danos mester és az IKO által nemzetközileg kinevezett sibucsó (ágazatvezető) magyarországi hatáskörrel. Furkó Kálmán 1978-ban szerezte meg az első dan fokozatot és 1984-ben lett sibucsó szolnoki hatáskörrel. 1976-tól indult el a hazai kjokusin fejlődése, és a kitartó munkának köszönhetően a 70-es évek végére már több ezer, a 80-as évek közepére már majd tízezer sportolót tartott számon a szakág. A kjokusin azóta is az egyik legnépszerűbb karatestílus Magyarországon.
Adámy István és Furkó Kálmán nagy lendülettel együtt dolgoztak a kjokusin fejlesztéséért az 1996-ban bekövetkezett első hazai szakadásig. Ettől kezdve külön utakon járva, de a mai napig ugyanolyan aktívan végzik felelősségteljes küldetésüket.
Ójama Maszutacu halála után az egykor egységes IKO Kyokushin Kaikan (Nemzetközi Karate Szervezet Kyokushin Kaikan) először ketté, majd három-, aztán négyfelé szakadt. Jelenleg hat szervezet van, amely az eredeti IKO Kyokushin Kaikan szervezetből alakult. Mindegyik, egymásból kivált szervezet továbbra is az IKO Kyokushin Kaikan nevet használja, de hogy meg lehessen őket különböztetni egymástól, számmal jelölik őket:
Rendületlenül edzeni fogjuk testünket és lelkünket.
A BUDO igazi útját követjük, így fejlesztjük képességeinket.
Szilárdan törekedni fogunk önmagunk legyőzésére.
Megtartjuk az udvariasság szabályait, tiszteljük elöljáróinkat és a rangban feljebb lévőket. Tartózkodunk az erőszaktól.
Követjük az emberiesség tanítását, soha nem feledjük az alázatosság igaz erényét.
Tiszteljük a bölcsességet és az erőt, nem keresünk más vágyakat.
Egész életünkben a karate fegyelmével járjuk a Kjokusin útját.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
