Óbudai sváb családból származott. A budapesti Baross utca 62. szám alatti, a pannonhalmi bencések által vezetett humán tagozatos gimnáziumban érettségizett, 1943-ban.

A Zeneakadémián szerzett magánénekesi diplomát, 1949-ben, de operaénekesként sohasem működött. 1950–51-ben a Magyar Rádiónál dolgozott. 1951-ben a Magyar Néphadsereg Színházához került, majd 1957-től a Vidám Színpad művésze volt.

Elsősorban komikus szerepekben volt népszerű, amihez lomha mozgása és sajátos szem- és arcjátéka is hozzájárult. Szemhéja mindig félig csukva volt, s ez adott neki valamilyen örökös szkeptikus karaktert.

Egy aktualizálva gyakran megújuló szövegű kupléjának refrénje szállóigeként maradt fönn: Én nem hiszem, hogy normális vagyok (zene: Nemes E. Zoltán IPI 00034894853, szöveg: Révész Pál).

Népszerű volt a Hacsek és Sajó Hacsek szerepében is. Ebben partnere éveken át Hlatky László volt.

Felesége Sztankay Ágnes, Sztankay István nővére volt.^{[4] [5]}

• Jodelett (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac)
• Fiorillo (Rossini: A sevillai borbély)
• Much igazgató (Pagnol: Topoze)
• Barranco (Pirandello: Velencei kékszakáll)
• Caballo felügyelő (Alfonso Paso: Ön is lehet gyilkos)

• Kemény Egon – Gál György Sándor – Erdődy János: „Komáromi farsang” (1957) Daljáték 2 részben Csokonai Vitéz Mihály – Ilosfalvy Róbert, Zenthe Ferenc^[6] Lilla – Házy Erzsébet, Korompai Vali, Deák Sándor, Gönczöl János, Berky Lili, Bilicsi Tivadar, Szabó Ernő, Flixi és Floxi, arszlánok - Göndöcs József és Kibédi Ervin, Hlatky László, Fekete Pál, Lehoczky Éva, Völcsey Rózsi, Gózón Gyula, Rózsahegyi Kálmán A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: László Endre
• László Miklós: Öt ajándék (1951)
• Bárány Tamás: Vasból való vár (1952)
• Vajko: Gyorsfénykép - Vidám balatoni utazás (1953)
• Hajdú Júlia: Ki a ludas? (1954)
• Aziz Neszin: Fölfedezem Törökországot (1964)
• Egner, Thorbjorn: Három rabló (1964)
• Fischer, Leck: Az örök gond (1964)
• Róna Tibor: Húsz éven felülieknek (1964)
• Gyárfás Miklós: Tanuljunk könnyen és gyorsan drámát írni! (1968)
• Rejtő Jenő: Barbara tejbár (1968)
• Feldek, Lubomir: Mindenki királysága (1971)
• Moldova György: A börtönválogatott (1974)
• Csiky Gergely: Az udvari kalap (1975)
• Aghajan, Kazarosz: Anahit (1978)
• Békés Pál: Körborz (1985)
• Oscar Wilde: A boldog herceg (1987)
• Határ Győző: Az aranypalást (1988)
• Zsolt Béla: Oktogon (1992)

• Folytassa, Kibédiǃ (versek) (1986)
• Kibédi variációk; riporter Pozsgai Zsolt; Pátria Ny., Bp., 1989 (Pátria könyvek)
• Beszélgetések a papagájjal; Pátria Ny., Bp., 1991 (Pátria könyvek)
• Állatságaim, emberségeim; InfoGroup, Bp., 1995
• Szakál Lászlóː Bor a konyhaművészetben 600 recept Kibédi Ervin humorával fűszerezve; B.K.L. K., Szombathely, 2007

• Kemény Egon – Gál György Sándor – Erdődy János: „Komáromi farsang” daljáték, Breaston & Lynch Média, 2019

• Jászai Mari-díj (1967)
• Érdemes művész (1975)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
• Erzsébetváros díszpolgára (1999) /posztumusz/

December 27-én, az 1985-ös schwechati terrortámadásban megsebesült.

Nagyon szerette az állatokat, már leventekorában is egy kiskutyának köszönhette megmenekülését, amikor társait elhurcolták az oroszok. Volt egy csimpánza, amit Damjanich utcai lakásában tartott. Költő barátja megkérdezte tőle: „Meg vagy te őrülve? Lakásban majmot tartasz?” „Igen. Tudod milyen érzés az, ha hazamegyek az előadás után, nyitom az ajtót, s az előszobában ott ül a majom, s a szemembe néz? Végre egy TISZTA TEKINTET!” Tacskójával mindvégig hosszas sétákat tett a Csikágóban.

• A rádiós- és televíziós archívumok rengeteg felvételét őrzik. Sok filmben szinkronizált is.
• Egykori lakóházán márványtábla őrzi emlékét, az erzsébetvárosi Damjanich utcában.
• A Farkasréti temetőben nyugszik.