A Ketuvim, Ketubim vagy Kszovim (héberül כְּתוּבִים Ketúvím; Kətûvîm) „amik le vannak írva”, innen Írások vagy Iratok[1]) a Tanakh (a héber Biblia) harmadik, utolsó része a Tóra (Törvény) és a Neviim (Próféták) után.
A Ketuvim egy része, így a Példabeszédek és a Zsoltárok a babilóni fogság Kr. e. 586. - Kr. e. 538.) előtt keletkeztek, végső formájukat csak később nyerték el.
A héber szöveghagyomány szerint Esdrás és Nehémiás könyvei egy könyvet alkotnak, a Ketuvim így 11 könyvből áll. Ezek a következők:[2]
- Szifré emet (סִפְרֵי אֲמֶ״ת) – Költői könyvek (lit. (az) Igazság könyvei)
- Hámés megillót (חָמֵשׁ מְגִלּוֹת) – Öt tekercs
- Énekek éneke (vagy Salamon éneke) – שִׁיר הַשִּׁירִים Sír hassírím
- Rúth – רוּת Rúth (ask. Rúsz)
- Siralmak – אֵיכָה Échá (ask. Échó) Jaj (vagy Qínót קִינוֹת Gyászénekek)
- Prédikátor – קֹהֶלֶת Qóhelet (ask. Kóhelesz)
- Eszter – אֶסְתֵּר Esztér
- Ketuvím (כְּתוּבִים) – Írások (Egyéb történeti könyvek)
- Szifré emet: Költői könyvek
- E három könyv együttes neve Szifré emet (אמ"ת emet igazság, ami a könyvek héber nevéből (איוב, משלי, תהלים) származó mozaikszó). (Az Emet kantillációs jeleinek héber neve: taamé emet.)
- Hámés megillót: Az öt tekercs
- Az öt tekercs név öt viszonylag rövid könyvet takar. Sok zsidó közösségben hagyományosan az év során a fenti sorrendben végigolvassák őket az ünnepeken, Pészahkor Salamon énekével kezdve.
- Ketuvim: Írások, azaz egyéb könyvek
- A Ketuvim maradék könyveinek összefoglaló neve szintén Ketuvim. Ezek a zsidó hagyományban ugyan nem alkotnak külön egységes csoportot, de több közös jeggyel bírnak:
- Viszonylag „új” eseményekről számolnak be (pl. a babilóni fogságról és a visszatérésről).
- A Talmud hagyománya szerint szerzőik későiek.
- Közülük kettő - Dániel és Ezdrás könyve - egyedülálló a Tanakhon belül abban, hogy jelentős részben arámi nyelven íródót.
A כָּתוּב kátúv - ami le van írva / irat többes száma, a כָּתַב kátav - írni gyökből.