Kerti ruta
növényfaj From Wikipedia, the free encyclopedia
A kerti ruta vagy egyszerűen ruta[1][2] (Ruta graveolens) a rutafélék (Rutaceae) névadó ruta (Ruta) nemzetségébe tartozó növényfaj. Kissé a bor illatára emlékeztető, de inkább erős szagú félcserje, mely Magyarországon ugyan nem őshonos, de gyakran ültetett dísz-, illetve gyógynövény. Egyéb elnevezései: borruta,[3] keresztes ruta,[2] nehézszagú ruta,[1][2] rutafű,[4] szagos ruta,[1][2] szagos virnánc,[2] szeges ruta,[2] virnánc.[2]
| Kerti ruta | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Virágzó kerti ruta | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Ruta graveolens L. 1753 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kerti ruta témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti ruta témájú médiaállományokat és Kerti ruta témájú kategóriát. | ||||||||||||||||||
Elterjedése
A Mediterráneum középső és keleti részén, így például a Balkán-félszigeten is őshonos, gyakori. Európa egyéb részére betelepítették: gyakran ültetik kertbe, de itt-ott el is vadul.
Jellemzése
Akár 1 m magasra is megnövő, szárazságtűrő félcserje. Levelei közül az alsók nyelesek, összetettek, míg a felsők ülők, egyszerűek. A mirigyszőröktől hamvas, kékes árnyalatú alsó levelek két-háromszorosan szárnyaltak: levélkéi visszás-tojásdad alakúak, a végállók lekerekített csúcsúak. Május végén, június elején hozza sárga, zöldessárga pártájú virágait, melyek bogernyős virágzatba csoportosulnak. A többi rutához hasonlóan a kerti rutánál is megfigyelhető, hogy míg a virágzat csúcsán álló, jól elkülönülő virág öttagú virágkörrel rendelkezik, addig a később, a virágzat oldalágain fejlődő virágoknak négytagú virágkörük van.
A növény mirigyszőreiből érintés hatására olyan váladék jut a bőrre, mely az arra érzékenyeknél nehezen gyógyuló bőrgyulladást, hólyagosodást okoz.[4][5]
Felhasználása
A növényt megfelelő módon gyógynövényként alkalmazzák az 5. század második felétől kezdve.[5] Pontosabban a drogját (Rutae herba), mely a növényről leszedett felső, 30 cm hosszú virágos, leveles hajtásrészek szárításával készül: 4 kg növényi részből lesz 1 kg száraz áru.[4][6] Míg a növényi rész szedésénél a mirigyszőrök váladékának bőrgyulladást okozó hatásával számolni kell, addig a szárított anyag esetén már nem.[4] A drogban flavonoidok (pl. rutin), alkaloidok, kellemetlen szagú illóolaj (0,3–0,7%), keserűanyag, cseranyag, mérgező hatású vegyület is előfordul.[4][5] A drogot elsősorban gyógyszerek (Rutascorbin, Rutosid) alapanyagaként használják fel, de egyes teakeverékekben megfelelő koncentrációban is megtalálható. Az ilyen rutatartalmú teákat csak orvosi tanácsra szabad alkalmazni magas vérnyomás és epebántalmak esetén,[4][5] emésztés serkentése, görcsoldás és sebfertőtlenítés céljára,[2] valamint idegerősítőnek és étvágygerjesztőnek.[3]
Helytelenül felhasználva mérgező növénynek számít rutin- és bergaptentartalma miatt: a növényt elfogyasztva gyomor- és bélgyulladás, hányás, hasmenés, hasgörcsök, vérvizelés jelentkeznek, súlyosabb esetben kóma, terheseknél vetélés következhet be.[7]
Termesztését meleg klímájú helyeken, tápanyagban gazdag, közepesen kötött talajon végzik. Magjait április elején vetik szabadágyba, 1–2 cm-es talajmélységbe, 15–20 cm sortávolságban. Az őszre kifejlődő palántákat októberben ültetik ki végleges helyükre, egymástól mintegy 50–50 cm-es távolságra. Tavasszal az elfásodott szárakat érdemes visszavágni, a talajtól nagyjából arasznyira. Drognyerés szempontjából a növény jellemzője, hogy egy évben kétszer is aratható, s már a második évben akár 5-6 mázsa drog is előállítható egy katasztrális hold területű ültetvényen.[4][5]
Az ókori rómaiak fűszernövényként használták.[3]
Dísznövényként elsősorban levélkéinek alakja miatt ültetik, de izsóppal és gyűszűvirággal együtt virágozva is mutatós.[5]
Jegyzetek
Források
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.