(1883–1948) magyar pedagógus és pedagógiai szakíró, szerkesztő, politikus, főispán From Wikipedia, the free encyclopedia
Kemény Gábor, született Kohn Gábor (Szarvas, 1883. június 1.[1] – Budapest, 1948. május 15.) Kossuth-díjas pedagógus és pedagógiai szakíró, szerkesztő, Kemény Katalin író, művészettörténész apja.
| Kemény Gábor | |
 | |
| Emléktáblája egykori lakóhelyén (XIV. ker., Erzsébet királyné útja 11.) | |
| Született | Kohn Gábor 1883. június 1. Szarvas |
| Elhunyt | 1948. május 15. (64 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Kertész Aranka (h. 1908–1948) |
| Gyermekei | Kemény Katalin |
| Foglalkozása | pedagógus, pedagógiai szakíró, szerkesztő |
| Tisztsége | főispán (1918. december 6. – 1919, Torda-Aranyos vármegye) |
| Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1906) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1948) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény Gábor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Izraelita családban született, Kohn József és Pollák Fáni gyermekeként. Felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári egyetemen folytatott, ott szerzett középiskolai tanári oklevelet. 1908-ban Kisújszálláson házasságot kötött Kertész Arankával.[2][3] 1912-13-ban Párizsban a Sorbonne-on tanult, francia középiskolák működését és Rousseau pedagógiáját tanulmányozta. Hazaérkezve tovább tanított a tordai unitárius gimnáziumban. 1918-ban az őszirózsás forradalom idején Torda-Aranyos vármegye főispánjává nevezték ki. A forradalmak után el kellett hagynia Erdélyt. Békéscsabán, majd Budapesten tanított. 1922-ben „bélistázták”, tanári állásba való visszahelyezésének kérelmét 1929-ben is elutasították. 1922-től főispáni nyugdíjából és az írásaiért kapott tiszteletdíjakból élt. Az 1920-as évek közepétől intenzív alkotói és szerkesztői tevékenységet fejtett ki. 1945 után a Pedagógusok Szabad Szakszervezete elnökévé választották és az Embernevelés c. szakfolyóiratot szerkesztette. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium nevelési főosztályát vezette (1946-47), majd az Országos Közoktatási Tanács alelnökeként működött.
Érdeklődése több irányba mutatott, filozófiával, vallásfilozófiával, irodalomkritikával, művelődéstörténettel, pedagógiával és neveléstörténettel foglalkozott. Munkáiban a nevelői gondolkodás, a szociológiai és szociális szemlélet jellemezte. A Nagy László által képviselt gyermektanulmányi mozgalom nagy hatással volt rá. Szociális szemlélete pedig arra ösztönözte, hogy hozzászóljon közoktatás-politikai kérdésekhez, azon belül is az értékelés, a szelekció témaköréhez, bírálta a numerus clausus törvényt és a kultúrfölény elméletét. A középiskolai oktatást a szakműveltség elhanyagolása miatt bírálta. A pedagógia és a közoktatás demokratikus hagyományait ápolta azzal, hogy Tessedik Sámuel, Vajda Péter, Nagy László munkásságát tekintette példaképnek. Megindította a Nagy László könyvtár c. könyvsorozatot, jeles tudósok, köztük Nagy László pedagógus és gyermekpszichológus, Jancsó Elemér, Krammer Jenő kötetei jelentek meg a sorozatban.[4][5][6] Helytelenítette az utódállamokban a magyar kisebbséget elnyomó politikát, a magyar nyelvű oktatás háttérbe szorítását. A környező országokban élő magyar pedagógusokkal összefogva egy Dunavölgyi Pedagógiai Szemle c. folyóirat kiadását tervezte.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
