(1808–1846) magyar költő, újságíró, közíró, drámaíró, pedagógus, az MTA tagja From Wikipedia, the free encyclopedia
Vajda Péter (Vanyola (Veszprém vármegye), 1808. január 20. – Szarvas (Békés vármegye), 1846. február 10.) magyar költő, drámaíró, pedagógus, evangélikus gimnáziumi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja. Vajda János költő nagybátyja.
| Vajda Péter | |
 | |
| Született | 1808. január 20. Vanyola |
| Elhunyt | 1846. február 10. (38 évesen) Szarvas |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | költő, drámaíró, pedagógus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vajda Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vajda Péter és Kovács Judith szegény jobbágyszülők fia volt, gyermekévei szülőhelyének megragadó vidékén, a természet ölén teltek. Innen későbbi nagy természetszeretete. 1819-ben a soproni evangélikus főiskolába adták, ahol kitűnően tanult, de egy tanárával történt összeütközése miatt 1826-ban Győrbe költözött és ott végezte a bölcsészetet. 1828-ban Pestre ment, hogy az orvosi pályára készüljön. Nagy sikerrel haladt, de az 1831. évi kolerajárvány alkalmával ártatlanul gyanúba keveredett, hogy a Stáhly egyetemi orvostanár ellen intézett utcai tüntetést ő rendezte. Midőn az orvosi kar e miatt vizsgálatra jelentkezésekor mindig azt követelte tőle, hogy tisztázza magát, ártatlansága tudatában, büszke dacból vonakodott a magyarázkodástól és 1833-ban lemondott az orvosi pályáról. (Nem szegénysége volt ennek oka.)
Az Akadémia 1837-ben, a Kisfaludy Társaság 1841-ben tagjául választotta. Nagy része volt a Természettudományi Társulat megalakulásában, amelynek 1842-ben titkára lett. 1843-ban a szarvasi evangélikus gimnáziumba hívták meg tanárnak, s ez intézetet Ballagi Mórral együtt országos hírűvé emelte. Itt tartotta Erkölcsi beszédeit (kézirata az országos levéltárban), amelyeket kiadásra is összegyűjtött, de szabad szellemük miatt a cenzor feljelentette, mire a kormány Vajda Péter elmozdítását követelte. A vizsgálat lassan haladt, Vajda időközben váratlanul tüdőgyulladásban elhunyt.
Az írói pályára lépett és egy évtizedig csak az irodalomnak élt. Első, még színtelenebb dolgozatai 1831-1833 jelentek meg a Tudományos Gyüjtemény mellékletében, a Koszorúban, Úzdi Gyula név alatt (Széchy Károly megállapítása szerint), már ekkor is a természet képletes költészetéhez hajolva. 1833-ban a Hasznos Mulatságok alszerkesztője volt. 1833 vége felé külföldi útra ment természettudományi tanulmányok végett, járt Németországban (Lipcsében). 1834 január elején a Garasos Tár című ismeretterjesztő képes hetilapot szerkesztette, volt Hollandiában és Angliában s 1833 őszén tért haza.
Ekkor teljes erejével az irodalomra adta magát s hírlapirással kereste kenyerét. Részt vett az Athenaeum szerkesztésében. 1838-ban újra átvette a Hasznos Mulatságokat s egyik legszorgalmasabb irója volt az Aurora, Hajnal, Emlény című zsebkönyveknek. Sokat írt, és sokfélét, ami csak zavarta írói egyéniségének kiforrását.
Írt társadalmi, bölcsészeti, nyelvészeti, történelmi és természettudományi dolgozatokat s ezek mellett költeményeket versben és prózában, anélkül, hogy a tudós és a költő tisztán elkülönült volna benne egymástól. Tudományos dolgozataiba is költői színt vegyít, és költői képzeletét is megkötik tudományos szemléletei. A legnevezetesebbek voltak költői munkái, melyekben a természet, az emberi méltóság és szabadság ihletik. Erős hatása volt rá a német filozófusoknak és romantikus költőknek. Verseket is irt, de leginkább elemében érezte magát bizonyos fél-költői nemben, költői érzéseket prózában fejezni ki. Ide tartoznak az ő prózai himnuszai, melyekben a természetet festi és dicsőíti s az emberiség természetadta jogát ünnepli. Rajongó lendülete és panteisztikus természetérzése, élénk és ragyogó szemlélete új hangot olvasztott a magyar költészetbe s kivált szépprózánkba, melyet ritmikailag is hangzatosabbá, kifejezésekben költőibbé törekedett alakítani, gyakran merész újításokkal is.
Az 1830-as évek elején eredetiből, elsőként fordította le Shakespeare Othelloját, aminek színházi szövege hitelességét 1842-ben Bajza József megbírálta.
Bogárdy (a Bajza Aurórájában 1837) és Darázsy (két első társadalmi czikkénél, Pesti Divatlap 1844.).
Caligula, szomj. 5 felv. (Dumas); Hamlet, szomj. 5 felv. Shakespeare után (előadták Pesten 1843. ápr. 1.; Lear király, Shakespeare után ford. Egressy Gáborral (előadták Pesten 1857. jan. 1.).
Halála után a tanuló ifjúság kegyeletből fogadalmat tett, hogy egy esztendeig semminemű zajos mulatságban nem vesz részt. A gyász még mélyen élt az emberek szívében, amikor már megkezdődött a síremlék létesítésére az adakozás, amely a szabadságharc éveiben szünetelt. Majd az alkotmányos élet sarjadzásával 1860-1861 években, Tatay igazgató karolta fel a gyűjtést és a szép gránit síremlék elkészült és a mester a költő iránti tiszteletből a síremlék tetejébe tette a lantot is a következő szöveggel: „Vajda Péter emlékének emelte a honfi kegyelet”, további felirat: „Az igazság szava áthatóbb a mennydörgésnél és az igazságtalanság villámokat hord kebelében”.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
