Karlóca

	Karlóca; (Сремски Карловци / Sremski Karlovci)
	Karlóca látképe
	; Karlóca; címere
	; Karlóca; címere
	Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Dél-bácskai
Község	Karlóca
Rang	városi jellegű település
Polgármester	Milenko Filipović (DP)
Irányítószám	21205
Körzethívószám	+381 21
Rendszám	NS
Testvérvárosok	Lista Bártfa; Bricquebec; Eymet; Tivat; Novocserkasszk; Szergijev Poszad; Bataysk; Novyy Afon (2014. december 23. – );
	Népesség
Teljes népesség	8750 fő (2011)
Népsűrűség	174 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	102 m
Terület	50,8 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 12′, k. h. 19° 56′
	Karlóca; weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Karlóca; témájú médiaállományokat.

Karlóca (régi magyar neve Karom, szerbül Сремски Карловци / Sremski Karlovci, horvátul Srijemski Karlovci, németül Karlowitz, törökül Karlofça) város és község Szerbiában, a Vajdaságban. Bár földrajzilag Szerémségben fekszik, közigazgatásilag a Dél-bácskai körzethez lett sorolva.

Gyors adatok

Bezárás

Eredeti neve a régi magyar Karon személynévből ered, az pedig a bolgár-török Krum személynévből származik. A betelepülő szerbek a magyar Karom helységnevet egy „Szerémségi” előtaggal hozzáigazították a szomszédos Karlóca (ma Újkarlóca, szerbül Novi Karlovci) helység szerb eredetű nevéhez. A szerb név eredetileg a szerb Karlo személynévből származik, jelentése Károlyék.

Újvidéktől 11 km-re délkeletre, a Duna jobb partján fekszik.

1308-ban Karon néven említik először. A török hódításig a Báthoriak birtoka volt. 1521-ben Bali bég serege foglalta el és 170 évig török uralom alatt állt. 1699. január 26-án itt kötötték meg a Habsburg császár és a török Porta közötti békét, amely a magyar területekből csak a Temesközt hagyta török kézen. Itt működött 1690–1848 között a karlócai szerb metropoliátus. 1766-tól az itteni szerb metropolita a szerbek egyetemes vezetője. 1848. május 13-án az itt megtartott szerb kongresszus választotta meg Josip Rajačićot szerb pátriárkává és követelte a Szerb Vajdaság felállítását. 1848. június 11-én Hrabovszky altábornagy az itt összegyűlt 6000 szerb fegyveres szétverésére felgyújtotta a várost. 1848–1913 között a metropoliátus jogutódjaként itt működött a szerb pátriárkátus. 1910-ben 6342 lakosából 3536 szerb, 1899 horvát, 434 német és 380 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Szerém vármegyéhez tartozott.

Demográfiai változások

Demográfiai változások
1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
5350	5618	6390	7040	7547	7534	8839^[2]	8750^[3]

Etnikai összetétel

Nemzetiség	Szám	%
Szerbek	6664	75,39
Horvátok	753	8,51
Jugoszlávok	254	2,87
Magyarok	215	2,43
Montenegróiak	89	1,00
Németek	71	0,80
Szlovákok	27	0,30
Szlovének	19	0,21
Macedónok	19	0,21
Ruszinok	14	0,15
Oroszok	10	0,11
Cigányok	10	0,11
Ukránok	7	0,07
Románok	6	0,06
Muzulmánok	4	0,04
Albánok	4	0,04
Csehek	3	0,03
Bolgárok	3	0,03
Bunyevácok	2	0,02
Goránok	1	0,01
Egyéb/Ismeretlen^[4]

Itt született Jovan Rajić (1726-1801) görögkeleti szerb archimandrita.
Itt született Stjepan Horvat (1895-1985) horvát földmérőmérnök, egyetemi tanár, a Zágrábi Egyetem rektora.
Itt született Slavko Svinjarević (1935-2006) szerb labdarúgó.
Itt hunyt el 1781-ben Teodor Kračun vajdasági szerb festő, a 18. századi barokk művészet kiemelkedő ikonkészítője.
Itt hunyt el 1861-ben Josip Rajačić horvátországi születésű szerb pátriárka, a magyarországi szerb nemzeti mozgalom vezetője.
Itt hunyt el 1907-ben Brankovics György magyarországi szerb ortodox pap, 1882-től temesvári görög keleti püspök, 1890-től karlócai metropolita, valóságos belső titkos tanácsos, mecénás.
Itt tanított Wolny András Rafael (1759-1827) botanikus, mineralógus, tanár.
Itt tanított Lukijan Mušicki (1777-1837) szerb költő, író, nyelvész, görögkeleti püspök, a szerb nemzeti megújulás kiemelkedő alakja.
Itt tanított Rumy Károly György (1780-1847) jogtanár, evangélikus lelkész, író, irodalomtörténész, mezőgazdász, polihisztor.
Itt tanított Georgije Magarašević (1793-1830) gimnáziumi tanár.
Itt tanított Szent Andrei Șaguna (1809-1873) erdélyi román, konvertálása után ortodox püspök, egyháza szentje.
Itt tanított Miron Nikolić (1846-1941) pakráci szerb ortodox püspök.
Itt tanított Mitrofan Šević (1854-1918) szerb teológus, bácsi szerb ortodox püspök.
Itt tanított Mihailo Grujić (1861-1914) károlyvárosi szerb ortodox püspök.
Itt tanított Lukijan Bogdanović (1867-1913) szerb ortodox pátriárka.
Itt tanított Letics György (1872-1935) temesvári szerb ortodox püspök.
Itt tanított Vaso Čubrilović (1897-1990) jugoszláviai szerb politikus, történész, akadémikus. Részt vett a Ferenc Ferdinánd főherceg elleni szarajevói merényletben.
Itt tanult Konstantin Marinković (1784-1844) görögkeleti vallású lelkész és hittanár.
Itt tanult Platon Atanacković (1788-1867) ortodox püspök.
Itt tanult Dimitrije Davidović (1789-1838) a szerb fejedelem első titkára.
Itt tanult Sima Milutinović Sarajlija (1791-1848) szerb költő és író.6
Itt tanult Csokerlyán János (1800-?) tábori lelkész.
Itt tanult Nikanor Grujić (1810-1887) magyarországi szerb költő, író, pópa.
Itt tanult Konstantin Bogdanović (1811-1854) magyarországi szerb újságíró, író.
Itt tanult Dimitrije Popović (1814-1882) görögkeleti plébános.
Itt tanult Flatt Endre (1817-1885) főispán, lapszerkesztő.
Itt tanult Vincențiu Babeș (1821-1907) magyarországi román politikus, publicista.
Itt tanult Branko Radičević (1824-1853) szerb költő.
Itt tanult Stevan V. Popović (1845-1918) magyarországi szerb kulturális szervező és hosszú ideig a budapesti Tökölyanum igazgatója volt.
Itt tanult Miša Dimitrijević (1846-1890) magyarországi szerb politikus, lapszerkesztő.
Itt tanult Gavrilo Zmejanović (1847-1932) szerb mezőgazdász, teológus, a szerb nemzeti egyház jószágkormányzója, verseci szerb ortodox püspök.
Itt tanult Pavle Bastajić - Paja (1890-1941) jugoszláv forradalmár, kommunista aktivista és a nagy tisztogatások idején szovjet hóhér.
Itt tanult Momčilo Đujić (1907-1999) szerb csetnik vezér és szerb ortodox pap a második világháború idején, kollaboráns, háborús bűnös.
Itt tanult Aleksandar Vulin (1972) szerb politikus, ügyvéd, belügyminiszter.
Itt élt Zaharije Orfelin (1726-1785) szerb író, festő és rézmetsző.
Itt élt Székács József (1809-1876) a Bányai evangélikus egyházkerület püspöke 1860-tól 1872-ig, író, az MTA tagja.
Itt élt Baranyi Károly (1894-1978) szobrász.
Itt élt Sanda Malešević (1994) szerb női válogatott labdarúgó. Az ETO FC Győr játékosa.