Arnulf keleti frank király

Karintiai Arnulf (németül: Arnulf von Kärnten), (850 körül^[1] – 899. december 8.^{[1][megj 1]}) keleti frank király 887-től, római császár 896-tól haláláig. Uralkodását meghatározták a normannokkal és a szlávokkal vívott küzdelmek. Vele végleg megbomlott a Keleti Frank Királyság és a Nyugati Frank Királyság egysége.

Altarciborium Arnulf kincstárából, 870-890 közötti munka

Arnulf
Arnulf romantikus ábrázolása a 19. századból
Arnulf von Karnten Német király
Uralkodási ideje
887 novembere[1] – 899. december 8.
Koronázása	Róma 896. február 22.
Elődje	III. Károly római császár
Utódja	IV. Lajos keleti frank király
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Karoling-ház
Született	850 körül Regensburg[1]
Elhunyt	899. december 8. (49 évesen) Regensburg[1]
Nyughelye	Szent Emmerám-apátság, Regensburg[2]
Édesapja	Karlmann bajor király
Édesanyja	Liutswind
Házastársa	Ota császárné
Gyermekei	IV. (Gyermek) Lajos keleti frank király Ratold of Italy Zwentibold lotaringiai király Ellinrat
Arnulf aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnulf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Karlmann keleti frank király és ágyasa, Luitswinda (más írásmódban Luitwind) törvénytelen gyermekeként született.

876-ban lett Karintia és a Pannoniai őrgrófság őrgrófja.^[3] Uralkodásának kezdetétől arra koncentrált, hogy a keleti határmenti területeket biztosítsa, ill. saját hatalmát stabilizálja az uradalmain. Ezen törekvések voltak az okai, hogy 880-ban nem lépett fel édesapja halála után annak uralkodói címének örököseként.

III. Károly római császár betegségével, és gyengülésével Liutward letett birodalmi kancellárral szövetkezve Arnulf Károly ellen vonult. Sikereit mégsem használta fel nyugati terjeszkedésre, hanem hatalmát birodalmának központjában, a bajor területeken stabilizálta.

Kövér Károly halála után 887-ben ő lett a keleti frank király. Vele végleg megbomlott a Frank Birodalom egysége, mivel 888-ban nyugaton Párizs grófját, Odót, a Capeting-ház ősét választották királynak, az ekkor létrejött Felső-Burgundia királya pedig I. (Welf) Rudolf lett.^[1]

Arnulf hatalma kiépítésében erősen támaszkodott a püspökségekre.^[3] 890-ben átengedte Csehországot a morva fejedelemnek annak reményében, hogy így biztosíthatja birodalma délkeleti végeit.^[4] Ebben az évben ugyanis V. István pápa arra kérte, hogy vegye át az Itáliai Királyságot és tegyen ott rendet.^[5] Ott ugyanis Berengár friuli őrgróf (887/888-ban), majd Vid spoletói herceg (889-ben) is itáliai királlyá koronáztatta magát.^[5] Szvatopluk azonban megtagadta Pannóniában az engedelmességet, ezért Arnulf Itália helyett ellene vonult, amihez a magyarokat is segítségül hívta.^[5]

Eközben értesült a normannok lotaringiai betöréséről, ezért a morva hadjáratot feladva 891-ben a bajor csapatokat sikeresen mozgósította a támadó normannok ellen, és Leuven mellett győzelmet arattak a támadó vikingek felett.^[5] Ezzel sikerült is végleg gátat vetnie a normannok német földre vezetett betöréseinek.^[5]

892-ben a magyarokkal szövetségben ismét a morvák ellen vonult, feldúlta országukat, de ekkor sem sikerült a hadjáratot befejeznie, mivel az új pápa, Formózusz pápa ismét Itáliába hívta.^[5] Videt 889-ben itáliai királlyá koronázták, majd 891-ben V. István pápa római császárrá koronázta. 892-ben Vid fiát, Lambertet maga mellé társcsászárrá koronáztatta.^[6]

Formózusz azonban követséget küldött Omuntesperchbe,, ahol Arnulf tanácskozást folytatott Szvatoplukkal.^[7] A pápa arra kérte Arnulfot, hogy szabadítsa fel Itáliát^[8] és cserébe felajánlotta a római császári koronát. 893-ban Arnulf fiát, Zwentiboldot küldte egy bajor sereg élén Itáliába, ahol egyesült Berengár seregével. Ketten együtt legyőzték Videt, de lefizették őket és Zwentibold ősszel hazatért. 894 elején ezért Arnulf személyesen vezette át seregét az Alpokon, 894 januárjában pedig bevette Bergamót^[9] és meghódoltatta Észak-Itáliát. Kikényszerítette Milánó meghódolását, majd pedig kikergette Videt Páviából, ahol itáliai királlyá koronázták.^[10] Vid hirtelen meghalt, Arnulf pedig nem tudott tovább haladni, mert serege egy része lázas betegségtől szenvedett és visszatérésre kényszerítette, mielőtt Rómába vonulhatott volna.^[5][11] Ekkor újra Moráviába vezetett hadjáratot.^[5]

Amikor 894-ben Vid meghalt, a pápa kénytelen volt annak fiát, Lambertet újra császárrá koronázni, de utána ismét segítséget kért Arnulftól.^[5] Ebben az évben meghalt Szvatopluk is.^[5] Fiai 894-ben, a csehek – I. Spytihněv és I. Vratiszláv – 894-ben, a szorbok 895-ben meghódoltak Arnulf előtt. ^[6] 895-ben Arnulf törvénytelen fiát, Zwentiboldot Lotaringia királyává koronáztatta.^[12] Arnulf újra Itáliába vonult, sikerült Berengár és Lambert csapatai ellen harcolva Rómába jutnia, ahol felmentette az Angyalvárba szorult pápát,^[5] aki 896. február 22-én császárrá koronázta őt.^[6]

895-ben a honfoglaló magyarok bevonultak a Kárpát-medence Dunától keletre eső részére és innen vezették további hadjárataikat, Arnulf haláláig az ő szövetségeseként. A Morva Fejedelemségben belháború tört ki, amelyben Arnulf az őt elismerő II. Szvatoplukot támogatta II. Mojmir ellen.^[5]

A fogságban lévő Formózusz pápa meggyőzte Karintiai Arnulfot arról, hogy szabadítsa fel Itáliát, és segítse a pápai államot. Arnulf 894-ben sorra leigázta a Pótól északra fekvő királyságokat. Mindeközben Spoletói Guido meghalt és fia, Lambert nevelése feleségére, Ageltrudéra, a Karoling-dinasztia egyik ellenlábasára maradt. 895 őszén Arnulf újabb itáliai hadjáratra vállalkozott és 896-ban Formózusz német-római császárrá is koronázta. Azonban mikor Spoleto ellen vonult, szélütés érte és emiatt képtelen volt folytatni a hadjáratot.

Arnulf Luitpold őrgrófra bízta a morva ügyeket, aki 898–899 során több hadjáratot vezetett II. Mojmir ellen, kevés sikerrel.^[5] II. Szvatopluknak Arnulf Karintiában adományozott birtokokat.^[5]

Arnulf Itáliából már betegen tért haza,^[12] és nemsokára meg is halt, amivel a kor szokásai szerint érvényét vesztette a magyarokkal kötött szövetsége. A magyarok ezután elfoglalták Pannóniát.

Megítélése

Arnulf a pártharcokba süllyedő Itáliában ugyan nem tudta helyreállítani a Karoling-uralmat, ám a normann veszély elhárításával – főleg Kövér Károly uralkodásával egybevetve – uralkodása mégis pozitív mérleget ad.^[12] Azzal viszont, hogy a trónt nem a törvényes örökös jogán, hanem választással nyerte el, egy veszélyes folyamat indult útjára: a birodalom előkelőitől függő választókirályság kialakulása.^[12]

Címei

• Karintia és Pannónia hercege (876–884) ^[13]
• karintiai őrgróf (880–899)
• keleti frank király (887–899)
• itáliai király (894–899)
• római császár (896–899)

Családja

Arnulfnak három házasságából hét (?) gyermeke született. Első felesége ismeretlen, második felesége Ellinrat, harmadik felesége Uta (874 k. – 899–903). Gyermekei:

• Glismut
• Zwentibold^[14] (871. január 1. – 900. augusztus 13.), 895-től Lotaringia királya
• Ratold meráni gróf (889 – 929)
• Ellinrat
• ismeretlen nevű gyermek második feleségétől, Ellinrattól.
• Hedvig^[14]
• IV. (Gyermek) Lajos^[14] (893 – 911. szeptember 24.), a Karoling-ház utolsó uralkodója a Keleti Frank Királyságban

Arnulfnak ezen kívül született egy ismeretlen nevű törvénytelen gyermeke.

Megjegyzések

1. Egyes források szerint november 29-én halt meg.

Jegyzetek

1. Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6 23. oldal
2. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
3. Magyar katolikus lexikon.
4. Weiszhár 23–24. oldal
5. Weiszhár 24. oldal
6. Európa uralkodói
7. Mann III, 379. o.
8. Mann IV, 50. o.
9. Duckett, pg. 22
10. Bryce, xxxv. o.
11. Mann IV, 51. o.
12. Weiszhár, 25. oldal
13. Csorba
14. Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Források

• ↑ Európa uralkodói: Európa Uralkodói. Maecenas. ISBN 963-645-053-6, 29. old (1999)
• ↑ Csorba: Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány – Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997. ISBN 963 9069 20 5
• Duckett, Eleanor (1968). Death and Life in the Tenth Century. Ann Arbor: University of Michigan Press.
• Bryce, James, The Holy Roman Empire, MacMillan. 1913
• Mann, Horace, K. The Lives of the Popes in the Early Middle Ages, Vol III: The Popes During the Carolingian Empire, 858–891. 1925
• Mann, Horace, K. The Lives of the Popes in the Early Middle Ages, Vol IV: The Popes in the Days of Feudal Anarchy, 891–999. 1925

Kapcsolódó szócikkek

• Német királyok listája
• Német királyok családfája

Előző uralkodó: II. Károly

Frank király keleten 887 – 899

Következő uralkodó: IV. Lajos

Előző uralkodó: Lambert

Itália királya 894 – 899

Következő uralkodó: III. Lajos

Előző uralkodó: Lambert

római császár 896 – 899 Császárok a Német-római Birodalomban (800–1806) I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok” 800 814 840 843 855 875 877 881 887 891    I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —     891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983    Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó    983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155     —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —     1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410    I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —     1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637    Zsigmond — III. Frigyes — I. Miksa — V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd    1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806    III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc    Karoling-ház — Liudolf-ház — Száli-ház — Supplinburg-ház — Stauf-ház — Welf-ház — Wittelsbach-ház — Luxemburg-ház — Habsburg-ház

Következő uralkodó: III. Lajos

• Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap