litván nagyfejedelem (1381–1382) From Wikipedia, the free encyclopedia
Kęstutis (kb. 1297 – 1382. augusztus 15.) Litvánia társuralkodója 1345 és 1377 között testvére, Algirdas nagyfejedelem mellett. Algirdas halála után elismerte annak fia, Jogaila (Jagelló) utódlását, de amikor megtudta hogy Jogaila a Teuton lovagrenddel ellen irányuló különalkut kötött, fellázadt ellene. 1281-1282-ben litván nagyfejedelem, majd Jogaila csellel elfogta és a fogságban meghalt.
| Kęstutis | |
 | |
| A Litván Nagyfejedelemség nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1381 – 1382 | |
| Elődje | Jogaila |
| Utódja | Jogaila |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Gediminas-ház |
| Született | kb. 1297 Senieji Trakai |
| Elhunyt | 1382. augusztus 15. Kreva Castle |
| Édesapja | Gediminas |
| Édesanyja | Jewna |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Birutė |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kęstutis témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kęstutis egyike volt Gediminas nagyfejedelem hét fiának. 1297 körül született. Még apja életében megkapta Szamogitia, Trakai, Grodno és Beresztje kormányzását. Birtokai az ország északnyugati határán húzódtak, amely ki volt téve a teuton lovagok állandó támadásainak.
Gediminas halála után, 1341-1345 között elvben öccse, Jaunutis volt a nagyfejedelem, de a központi hatalom gyakorlatilag hiányzott, az ország a Gediminas-fiak birtokaira esett szét. Kęstutis is megtartotta a korábban általa kormányzott területeket és részt vett fivéreinek diplomáciai és katonai akcióiban. Amikor Mantvydas testvére a teuton lovagokra támadt, feldúlta földjeiket és legyőzte néhány kisebb csapatukat, az utána következő béketárgyaláson ott volt Kęstutis és Algirdas is. Amikor másik testvére, a Galíciát és Volhíniát uraló Liubartas lengyel fogságba esett a fejedelemségért vívott háborúban, Kęstutis közreműködött szabadon engedésében. Ugyanebben a háborúban néhány betörést vezetett Mazóviába. 1342-ben Algirdassal együtt Pszkov segítségére sietett, amelyet megtámadott a Livóniai lovagrend. Ugyanebben az évben a maga nevében szerződést kötött Angliával, megengedte az angol kereskedőknek hogy szabadon beléphessenek birtokaira.
A teuton lovagok keresztes hadjáratai miatt egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyfejedelemségben szükség van egy erős központi erőre. 1345-ben Kęstutis és Algirdas örök barátságot fogadott egymásnak és megegyeztek, hogy átveszik a hatalmat. Kęstutis elfoglalta Vilniust és fogságba ejtette Jaunutist. Az új nagyfejedelem Algirdas lett, de a litvánok által lakott országrészt Kęstutis kormányozta és a gyakorlatban társuralkodói hatalommal bírt. Algirdas a keleti, rutén és orosz háborúkat és diplomáciai kapcsolatokat kezelte és a meghódított, rutén nyelvű, ortodox keresztény vallású országrészt irányította. Kęstutisra hárult a lovagrend elleni védekezés nehéz feladata, amelyet több évtizedig sikerrel teljesített.
1360-ban a lovagok fogságába esett, de hamarosan szabadon engedték nagy számú német fogolyért cserébe. Később egy csatában még egyszer elfogták a lovagok és Marienburg börtönébe vetették. Innen egy litván származású lovag segítségével sikerült megszöknie és Mazóviába menekült, amelynek egyik hercege Kęstutis lányát, Danutát vette feleségül.
Algirdas 1377-ben meghalt és fiát, Jogailát nevezte meg utódjaként. Kęstutis elismerte az utódlást és segítette Jogailát, amikor bátyja, Andrej polocki herceg fellázadt ellene. 1379-ben Kęstutis és Jogaila közösen tíz évre szóló békét kötött a Teuton lovagrenddel, ám a következő év májusában Jogaila titkos szerződésre lépett a rend nagymesterével, Winrich von Kniprodével. Ebben Jogaila megígérte, hogy nem segíti meg nagybátyját teuton támadások esetén, kivéve ha ez a titkos megegyezés napvilágra kerülésével járna. Motivációja nem teljesen világos, talán tanácsadói befolyásolták vagy gyengíteni akarta kényelmetlenül nagy hatalmú nagybátyja befolyását vagy nyugati határát akarta biztosítani, mielőtt a tatárok szövetségeseként a Moszkvai fejedelemség ellen indult.
1381 augusztusában Kuno von Liebenstein, Osterode komturja elárulta Kęstutisnak a titkos szerződést. Kęstutis, kihasználva, hogy Jogaila egy polocki felkelés leverésében volt lefoglalva, elfoglalta Vilniust és elfogta a Polockból visszatérő unokaöccsét. Jogaila kénytelen volt lemondani a trónról és elfogadni Kęstutist nagyfejedelemnek. Cserébe megkapta Vityebszket és Krėvát.
1382. június 12-én, míg Kęstutis el volt foglalva Kaributas (Algirdas egy másik fia, aki Novgorod-Szeverszkij kormányzója volt) lázadásával, legidősebb fia, Vytautas pedig Trakaiban tartózkodott, Vilnius polgárai beengedték Jogaila seregét a fővárosba. A kereskedők elégedetlenek voltak Kęstutis gazdaságpolitikájával, ami miatt a livóniai árucsere visszaesett. Jogaila újból nagyfejedelemnek kiáltotta ki magát és a lovagrendtől kért segítséget. 1382 augusztusában Kęstutis és Jogaila seregei Trakai mellett találkoztak, hogy eldöntsék az ország sorsát. Csata helyett mindkét fél beleegyezett a tárgyalásokba, de amikor Kęstutis és Vytautas megérkezett Jogaila táborába, az lefogatta és Krėva várában bebörtönözte őket. Kęstutist öt nappal később, augusztus 15-én holtan találták a börtönében. Jogaila állítása szerint felakasztotta magát, de kevesen hittek a szavának. Jogaila nagy ünnepséget rendezett nagybátyja temetésére: testét fegyvereivel, kincseivel, lovaival együtt máglyán elégették. Vytautasnak később sikerült megszöknie és folytatta a harcot Jogaila ellen.
Kęstutis ismeretlen nevű első felesége 1351 körül meghalt. Második felesége Birutė volt (1382 körül halt meg). Gyermekei:
| Előző uralkodó: Jogaila |
Következő uralkodó: Jogaila |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
